Általában minden év július elején rendezik Karlovy Varyban a filmfesztivált, ha nem konkrétan erre az eseményre vagyunk kíváncsiak, akkor a május, június hónap a leginkább ajánlható látogatási időpont. Ilyenkor kellemes a klíma és ilyenkor a legpompásabbak a fürdőváros parkjai.

Idén is elérkezett csehországi sörtúránk időpontja, mely ezúttal nem északra, hanem nyugatra vezetett, a megtett távolság pedig szinte ugyanúgy 1700 km volt, mint tavaly. Utunk során ezúttal is ötvöztük a kulturális élményeket és a remek cseh söröket, fő célállomásunk Karlovy Vary volt. Az odavezető úton és a várostól nem túl messze négy mini-sörfőzde keltette fel érdeklődésünket, ezeket látogattuk meg. A meglátogatott sörfőzdék közül kettő Prága és Karlovy Vary között, kettő, pedig innen nézve Karlovy Varyn túl volt, bizonyítva, hogy Prágán túl is van sörélet, sőt lehet, hogy ott van csak igazán. 

Schönbrunnt és Hofburgot szinte mindenki ismeri, a Belvedere Palota híre is sokakhoz eljuthatott, de bizonyára kevesebben hallottak a Bécs belvárosától mindössze 20 km-re délre fekvő Laxenburgról és I. Ferenc császár kastélyáról, Franzensburgról. A tavalyi túránk után ide vezetett idei ausztriai, ezúttal egynapos kirándulásunk.

Mikszáthot követő, felvidéki túránk Selmecbánya utáni második állomása Zólyom volt, ahonnan tettünk egy rövid látogatást Besztercebányára is. Körmöcbányát már nem mertük bevállalni, köszönhetően a vadregényes, de elképesztően rossz minőségű útnak, ami hasonló volt az egykori gyapai útszakaszhoz. Az így összeszedett abroncs sérülésnek köszönhetően viszont megismerkedtünk egy fantasztikus emberrel, aki kárpótolt sok mindenért.

Egy hétnél hosszabb időt még sohasem töltöttem külföldön, így a honvágy ebből a szempontból nem érintett meg. Az ellenkezője viszont igen, Csehország, de főleg a Felvidék nekem mindig olyan, mintha egy kicsit hazatérnék. Zólyom és az egykori bányavárosok: Selmec, Beszterce, Körmöc, ezt terveztük Pünkösdkor, tudván, hogy szlovák szomszédunknál a Pünkösd nem piros betűs ünnep.

Egy óra negyven perces repülőúttal, egy fapados járattal, viszonylag kedvező áron értük el Isztambult. Pénteken +8 fokban és szemerkélő esőben landoltunk, az ázsiai oldalon található Sabhia Gökcen reptéren és kezdtük meg négy napos felfedezésünket.

A Padova-Vicenza-Verona vonalon Padova és Vicenza maradt számunkra eddig feltáratlanul, végül Szent Antal városa mellett döntöttünk, döntésünkben nem kellett csalódnunk. Azzal nem írok újdonságot, hogy az olasz autópálya nem olcsó, például a Tarvisio-Padova útvonal 20,30 euróba került.

Pár éve pont ilyenkor ruccantunk ki Ljubljanába a keszthelyi szilveszteri mulatság kipihenése után. A Balaton nyugati csücskéből autópályán három óra volt az út. A legrövidebb időre szóló, egy hetes szlovén autópálya-matrica személyautóra 2014. decemberétől 4.950 Ft.

A saját készítésű novemberi hosszú hétvégénk második állomása volt Bled, a szlovén gyöngyszem. Trieszttől másfél órás autóúttal érhető el, tulajdonképpen végig autópályán haladva, a ljubljanai M0-t is érintve.

Egy novemberi hétvégét alakítottunk át hosszú hétvégére, hozzácsapva a pénteket valamint a hétfőt és meg sem álltunk Triesztig. Persze az úti cél kiválasztása először nem volt ennyire egyértelmű. Mikor Szilvia bedobta az ötletét, én csak annyit mondtam: „Mit akarsz Trieszttel, az csak egy iparváros, hatalmas kikötővel.” Elfelejtettem, hogy mégis csak Olaszországról beszélünk, amely hemzseg a látnivalóktól és a történelmi emlékektől. Kis túlzással, pár métert bárhol leásnak és római kori emlék kerül elő. S az sem mellékes, hogy Trieszt a hozzánk legközelebb fekvő olasz város. A magyar turisták ismertebb és látogatottabb olasz városokhoz képest is el vannak Triesztben kényeztetve, a főtéren és a San Nicoló utcában lévő helyi Tourinform irodában is lehet magyar nyelvű, a várost bemutató könyvet venni, ára 8 euró.