Monarchia túrák

Az utazással szerzett élményidet senki nem veszi el tőled!

Selmecbánya, ahol a házaknak öt homlokzata van

2015. március 15. 21:07 - Makovecz Gyula Péter

Egy hétnél hosszabb időt még sohasem töltöttem külföldön, így a honvágy ebből a szempontból nem érintett meg. Az ellenkezője viszont igen, Csehország, de főleg a Felvidék nekem mindig olyan, mintha egy kicsit hazatérnék. Zólyom és az egykori bányavárosok: Selmec, Beszterce, Körmöc, ezt terveztük Pünkösdkor, tudván, hogy szlovák szomszédunknál a Pünkösd nem piros betűs ünnep.

A célállomásunk nincs messze, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a meghibásodott GPS helyett egy Magyarország térképet is használhattunk. A felső szélén ugyanis még pont látható volt Selmecbánya. Ezüst- és aranybányászat, Erdészeti és Bányászati Akadémia a Sopronban és Miskolcon tovább élő fantasztikus hagyományaival, Petőfi és az Evangélikus Lyceum, talán ezek ugranak be elsőre Selmecbányáról. Pedig ennél jóval többet ad a város, mely szinte hihetetlen, de volt olyan időszak, hogy a Magyar Királyság harmadik legnépesebb települése volt.

Kicsit nyűgös utazásunk örömére rögtön a nyakunkba vettük a várost. Hangulatos szállásunk a főutcán volt, így első látnivalónk a központ felé haladva a Glanzenberg-altárna (Glanzenberg = Csillogó Hegy) és az egykori Bányászati Kamara volt (Kammerhofská utca). Az először 1560-ban említett, de biztosan régebbi tárna a város központja alatt halad végig és arról híres, hogy a Habsburg uralkodóktól kezdve, a jelenkor vezető politikusaiig, több ismert ember is felkereste már, ezeknek emlékét táblák őrzik. A Bányászati Kamara XII-XVI. század között fokozatosan bővített épületének udvarába kellett a bányászoknak a kitermelt ércek meghatározott részét adóként befuvarozni (ez volt az urbura) és átadni a kamarai grófnak. Az ezüst és arany minőségét laboratóriumi vizsgálattal állapították meg. A török terjeszkedésekor a kamara falait megerősítették és a város védelmi rendszerének része lett. A XVI. századtól pedig innen irányították az Alsó-Magyarországi Bányakerületet. Az épületben jelenleg hétfőtől-péntekig, 8-16 óra között a legnagyobb szlovák bányászati kiállítást lehet megtekinteni, belépő: 2 euró, kedvezményes 1 euró. A Glanzenberg-altárna 4 euróért látogatható.

Ha a Kammerhofská utcáról jobbra felkanyarodunk az Akademická utcára a háromhajós Nagyboldogasszony vagy Szűz Mária Mennybemenetele Plébániatemplomot pillantjuk meg. A XIII. században román stílusban építették fel, az 1808-as tűzvész után már klasszicista stílusban épült újjá. Az utca nevéből már sejthetjük, hogy hova tartunk, a Bányászati-Kohászati és Erdészeti Akadémia épületei és a körülöttük elterülő Botanikus Kert felé. Mielőtt azonban elérnénk ezeket, elhaladunk az 1914-ben befejezett katolikus gimnázium monumentális, de mára elhagyatott épülete mellett. A Botanikus Kertbe csodás kovácsoltvas kapukon keresztül léphetünk be, a kert területén állnak az Akadémia épületei. Az Akadémia elődjét 1735-ben alapították. Mária Terézia 1762-es utasítására alakult át a képzés felsőfokúvá, két-, három-, majd négyéves képzési idővel. Korát megelőzve, ez volt a világ első csak műszaki ismeretek továbbadására szakosodott felsőfokú oktatási intézménye. Itt tanított Mikoviny Sámuel, Kerpely Antal, de a kor legkiválóbb osztrák, olasz és német tudósain is pallérozódhattak a hallgatók. (Selmecbányán született egyébként Pattantyús-Ábrahám Géza, Patyi bácsi, a Műegyetem legendás oktatója is.) Ezekbe a remekbe szabott palotákba a XIX-XX. század fordulóján költözött az Akadémia. 1919-ben innen tette át székhelyét Sopronba, majd a kohászati és bányászati képzés Miskolcra. A Botanikus kert hétköznap 7-20, hétvégén 7-18 óráig látogatható, érdemes egy sétát tenni a hatalmas mamutfenyők között.

Visszasétálva a főutcára a következő látnivaló maga az utca. A ma Andrej Kmet' nevét viselő utca volt a XX. század elején a korzó, az Arany utca. Északi felét 140 méter hosszan magasított járda fedi, ezt hívják Terasznak, akkoriban nyüzsgő tömeg nézte a boltok kirakatát, ült be a kávézók valamelyikébe.

Ezután érjük el a Városháza teret. Első épületünk a Szent Katalin templom. A késő gótikus templomot 1500-ban szentelték fel. Kriptájában a város nevezetes polgárai vannak örök nyugalomra helyezve. Istentiszteletet már csak ritkán tartanak benne. A templom mellett áll a Városháza, alapja a XV. századból való, jelenlegi formáját egy XVIII. századi átépítéssel nyerte el. Érdekessége az Óratorony, melyen a kismutató a perceket, a nagymutató az órákat jelzi. A legenda szerint azért, mert a városba látogató kereskedők nem akartak hozzájárulni a torony megépítéséhez, ezért a helyiek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt. A Városházával szemben áll a klasszicista Evangélikus templom, az 1781-es türelmi rendelet után épülhetett meg. Miután nem lehetett önálló épülete és harangtornya sem, ezért egy polgári ház átépítésével hozták létre.

A Szent Katalin templom és a Városháza között folytassuk utunkat a Szentháromság térre. A tér közepén áll az 1710-es pestisjárványnak emléket állító Szentháromság-oszlop. A teret a bányászok gótikus, reneszánsz és barokk házai, palotái határolják. Ezen épületek egyikében 1927 óta működik az Ásvány és Bányászati Múzeum. Ez a ház Gottfried Hellenbach, egykori kamarai gróf palotája volt, ahol II. József és II. Lipót is megszállt. A múzeum hétfőn és kedden zárva van, egyéb napokon 8 és 16 óra között, 2,50 euróért (kedvezményesen 1,50 euróért) látogatható. Az épülethez tartozik a Mihály akna, ezen a részen lehetett az első kitermelt selmecbányai telér. Az aknához kapcsolódó szállítótáróból jelenleg 75 méternyi rész látogatható, mely bemutatja a mélyművelésű bányászat jellegzetes világát.

A tér egyetlen lehangoló pontja az Evangélikus Lyceum. Egykor Mikszáth és Petőfi is tanult az 1528-ban alapított iskolában. A jelenleg nagyon leromlott állapotban lévő épület 1830-ra készült el. Talán egyszer felújítják és olyan szerepet találnak neki, amelyet múltja alapján megérdemel. Ha észak felé sétálnánk tovább, kb. 800 méter után érnénk el a Vodárensky bányatavat, ez egyike a mintegy húsz mesterséges tónak, melyek a várost körülveszik. A legrégebbiek a XVI. századból valók, számuk eredetileg hatvan körül mozgott, összesen 7 millió m3 térfogattal. Az esővizet gyűjtötték bennük és bármilyen furcsa a bányagépeket (többek között szivattyúkat) üzemeltették a víz erejével. Jelenleg kikapcsolódási (strand, horgászat) célokat szolgálnak.

A Szentháromság tértől nyugatra áll az Óvár, helyén a XIII. században román stílusú bazilika épült, a török veszély közeledtével építették át és bővítették ki erődítménnyé. Az Óvárban többek között kovácsműhely, kínzókamra, pipakiállítás, lovagterem és csonttár is található. A csonttár egy kör alakú kápolna, melynek emeletén tartották a temetési szertartásokat és a pincében helyezték el a csontokat. Az Óvár udvarában áll, tulajdonképpen száműzve az 1899-ben Tóth András – Tóth Árpád költő édesapja – által készített Honvéd-szobor. Az udvarba Trianon után került. Nyitva: keddtől vasárnapig 8-16 között, belépő: 3 euró, kedvezményes 1,50 euró, idegenvezetéssel 4, illetve 2 euró.

Az Óvár után térjünk vissza a Városháza térre és induljunk el az Újvár vagy Leányvár felé. Mielőtt felkanyarodnánk az Andrej Sládkovic utcára, nézzük meg a sarkon szemben álló Belházy-házat. A reneszánsz palota nevét egy selmecbányai bíróról kapta. Mintegy kétszáz évig itt működtek a Bányászati Akadémia vegyészeti laboratóriumai. Az utcán továbbhaladva jobb kézre láthatunk egy fazsindelyes, magas, fehér épületet, ez az úgynevezett Bányász Kopogtató. Nevét onnan kapta, hogy tornyában régen elhelyezésre került egy fa kopogtatóeszköz, amellyel a műszakok kezdetét jelezték a bányászok számára. Bányásztemetéskor lassú ütemben szólaltatták meg. Az épületben pénztár és a lázadók számára börtön is volt. Most egy teaház üzemel benne, remek kilátással a városra.

A kaptatón haladva balkézre esik a város egyik jelképe, az Újvár. Mi azonban még ne térjünk le az utcáról, menjünk tovább egészen a Hegybányai vagy Piargi Kapuig. Ez az egyetlen még ma is álló városkapu. A barokk átalakítás miatt, ma már nem tűnik erődítésnek, az út is elkerüli, nem alatta halad át. Ennek az útnak a helyén a túlsó kaputorony párja állt, ezt azonban lebontották, de hangulata így is megmaradt.

Térjünk vissza az Újvárba, mely 1564-71 között épült, a törökök elleni védekezés jegyében. Tornyából negyedóránként kürtszóval jelezték, ha nem közeledett veszély a város felé, ezt a hagyományt ma is felelevenítik a nyári hónapokban. A török kor elmúltával tűztoronyként funkcionált. Jelenleg a felvidéki török ellenes harcokról látható benne kiállítás. Az Újvárhoz legenda is kapcsolódik: a vár helyén korábban egy akasztófa állt, pont Rössel bányatulajdonos házával szemben. Mikor a gazdag bányatulajdonos elhalálozott, a vagyont Borbála nevű lánya örökölte, aki tékozló életmódjával kivívta a város megvetését. Amikor a városvezetés egy új erőd megépítését határozta el, Borbála felajánlotta, hogy minden költséget átvállal, ha ő határozhatja meg a vár helyét. A város belement, így került az akasztófa helyére az Újvár. Nyitva: keddtől szombatig 8-16 között, belépő: 2 euró, kedvezményes 1 euró.

A város számos pontjáról látható a keletre magasodó Kálvária. Egy vulkáni kúpon, a XVIII. század közepén, Perger Ferenc jezsuita práter kezdeményezésére épült. Templomok, kápolnák, szobrok, faragványok mentén jutunk fel a Felső templomig, ahonnan csodálatos kilátásban gyönyörködhetünk. Lépésről-lépésre újítják fel, az Alsó templomban ingyenes kiállítást nézhetünk meg.

Visszatérve a központba, a Városháza térbe torkolló Novozámocká utcában találjuk a Zsinagógát. Csak a XIX. század végén engedélyezték a zsidóknak, hogy megtelepedjenek a bányavárosokban. Ekkor már nem lehetett üres telket találni a központban, így egy reneszánsz stílusú házat alakítottak át zsinagógává. A Zsinagóga mellett találjuk a város kulináris élményközpontját, az Erb Sörözőt. Ötféle saját főzésű sörrel, remek ételekkel – többek között csülök, sörben készült étkek – és nagyon kedves vendéglátással várják a betérőt.

Selmecbánya számomra megunhatatlan volt, hangulata, fekvése, történelme miatt. A helyiek azt mondják, hogy a selmecbányai házaknak öt homlokzata van: a négy fal és a tető. Ha magasról nézel le a városra és ezt több pontról megteheted, akkor tényleg ez az érzésed. Az egymásba fonódó tetőrengeteg is arra csábít térj vissza!

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://monarchiaturak.blog.hu/api/trackback/id/tr767273299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terézágyú 2015.03.17. 08:38:14

"az Andreja Sladkovica utcára"

"A ma Andreja Kmeta nevét viselő utca"

Nem, az az utca nem viseli Andreja Kmeta nevét, mert ilyen nevű ember nincs/nem volt. Az utca Andrej Kmet nevét viseli. Az hogy az eredetiben birtokraggal van ellátva a név, attól még magyarul az "Andrej Kmet utca"

Makovecz Gyula Péter · www.monarchiaturak.blog.hu 2015.03.17. 08:55:43

Kösz, javítva. Gyenge vagyok szlovákból. :)

badboy70 2015.10.23. 08:02:31

Ez a város egy kis csoda. Hasonló Szentendréhez, de nekem annál intimebb. Talán a Földrajzi fekvése miatt az erdővel körbezárt völgyben helyzkedik el. Rengeteg látnivaló, kedves emberek, szép táj. Sajnos eddig csak egy napot töltöttünk ott, de a szívem visszahúz oda azóta is.

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2015.12.17. 15:37:52

Jó a poszt. Selmecbánya gyönyörű város, mi összel voltunk itt, szerintem még visszatérünk.

Az ERB viszont szerintem elképesztően túlárazott, se a kaja, se a sör nem indokolja az osztrákhoz közelítő árszintet.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2018.02.25. 21:44:31

Fantasztikus volt Selmecbánya, köszönjük a blognak, hogy nagyjából végigkalauzolt. A lepusztult épületek+ vasárnap déli kihaltság+a dicső múlt valami sajátos, szomorú hangulatot ad neki. A 910-es népszámlálás szerint nyolcezer valahányszáz szlovák és hatezer valahányszáz magyar lakta, ma 43 magyar él ott. Ha felújítják majd az épületeket, akkor ez az elhagyatottság talán eltűnik. Az ERB tényleg nem olcsó, viszont az egyetlen jó színvonalú étterem a pár közül, ahová beültünk, ezt a tippet is köszönjük.

(Egyébként tankönyvben kellene tanítani a szláv és közte a szlovák vendéglátás fortélyait. Nem tudom, hogy bánnak-e a vendéggel olyan mogorván, mint a szlávoknál. Szerencsére az ERB ebben is más volt.)
süti beállítások módosítása