Egy január közepei hétvégén úgy adódott, hogy munkához kapcsolódóan a Garda-tó mellé kellett utaznunk és ha már ott voltunk összekötöttük a kellemest a hasznossal, a kikapcsolódást sem hagytuk ki.

Az út előtt rögtön dilemmát jelentett az útvonal meghatározása. Az egyik terv Innsbruckon, a másik Klagenfurton és Velencén át vezetett volna, végül az utóbbit választottuk. Így megállhattunk Velencében, ahol már teljes mellszélességgel készültek a Karneválra. A rövid pihenő után indultunk tovább úti célunk, Verona felé.

Erős, hideg, metsző szél, ami néhány fokkal a tényleges hőmérséklet alá csökkenti a hőérzetet, nem ilyen időt képzeltünk el legutóbbi szabadtéri programunkhoz. Miután azonban pozsonyi szállásunkat csak 14 órától tudtuk elfoglalni, így az addig fennmaradó két órára kellett valamit szerveznünk. Kézenfekvő döntés volt a Magyar Királyság egykori nyugati kapujának, Dévény várának a megtekintése, ahol Ady akart betörni új időknek, új dalaival. Egyedül az időjárással nem számoltunk.

Gyermekkorom meghatározó könyv- és filmélménye volt az Egri csillagok, többször olvastam és láttam is a történetet. Aztán úgy hozta a sors, hogy 2002-ben – az utolsó csoportok egyikeként – Szentendrén töltöttem a sorkatonai szolgálatomat és a kiképzés részeként a Pilisborosjenő melletti díszletvárat is meglátogattuk. Régóta terveztem a visszatérést és tizenegy évvel később meg is tettem.

Hétnapos, hat éjszakás túra keretében indultunk el Horvátország legdélebbi csücskébe, Dubrovnikba, ahonnan a terveink szerint Montenegróba is át akartunk menni.

Esőben indultunk itthonról, napsütésbe érkeztünk Zadarba. A határtól Zágrábig 42 kuna, onnan Zadarig 117 kuna az autópálya díj, mi 42,60 forintért váltottuk a kunát.

2014-es sörtúra útvonal tervünk tejesen megegyezett az előző évivel. Tavaly az Elba úti céljaink egy részét és így a tervünket is elmosta. Idén azonban már nem menekülhetett meg tőlünk a régió. Hatodik alkalommal indult útnak kisebb-nagyobb mértékben mindig változó csapatunk Csehországnak. A cél mindig a jó társaság, a szép tájak, a jó ételek és a jó sörök voltak. Ezekben eddig egyszer sem csalódtunk.

Imádunk utazni, de nem a tengerparton ücsörgős utazók vagyunk, hanem az ún. aktív pihenés, akár csak 3-4 napos kiruccanások hívei. Július közepei úti célunk Linz volt. Szeretjük Ausztriát, így Szilvia, utazásaink motorja mindenki megelégedésére jelölte ki az általa csak „Monarchia túrák”-nak nevezett környékbeli utazásaink új állomását.