Emlékszem gyerekkoromban évekig vártuk, hogy végre megjöjjön a Škoda 105-ös autónk. A szüleim böngészték az újságokban a Merkur által kiadott listát, hogy éppen hol áll a sorszám, a miénkhez képest. Azután 1988 egyik tavaszi napján apám megérkezett Győrből az autóval. Megállt a ház előtt és láttuk, hogy az autó nem a megálmodott bordó, hanem drapp színben pompázik. Persze ezt is megszerettük, édesapám 2002-ig, én még 2006-ig használtam, jó sok kalandot átélve.