Az aktív pihenést űző turisták Vaduzt egy nap alatt, Liechtensteint pár nap alatt kipipálhatják. Mégis érdemes ellátogatni ebbe a miniállamba, talán pont ezért. Bájos, rendezett, olyan érzése van az embernek, hogy itt mindenre nagyon odafigyelnek, minden a helyén van, de olcsónak nem mondható.
Vaduzba két nappal a nemzeti ünnep után érkeztünk. Vasárnap volt és miután a helyiek az átlagnál jobban vallásosak, turisták ide, turisták oda, volt olyan hely, ami zárva volt. Többek között a nagyhercegi borászat is. Amúgy pár évvel ezelőtt még jellemzőbb volt ez, ma már sokkal több minden várja vasárnap is a látogatókat.
A városban több parkolóház is található, ahol egyszerű és vasárnap ingyenes a parkolás. Az autó ezután csak a nagyhercegi várkastélyhoz szükséges, így vagy azzal kezdjük, vagy azzal zárjuk a vaduzi kalandot. Hiába tűnik ugyanis térképen közelinek a kastély, ez csak a légvonalra igaz. A 120 méteres szintbeli különbség miatt, autóval majd' két kilométerre van a központtól.
Ahogyan a térképen is látszik, a látnivalók nagy részét fel lehet fűzni egy vonalra. Ha északról haladunk délre, az első látnivaló a Városháza. 1932-33-ban épült, tervezésénél fontos szempont volt a középkori német város- és épülettervezés figyelembe vétele. Miután a költségek meghaladták az önkormányzat bevételeit, ezért az épület egy részét bérbe adták. Az utolsó bérleti szerződést 1984-ben mondták fel.
Az ingyenesen látogatható Postamúzeum az otthona a hercegség egyedi bélyegeinek, amelyeket először 1912-ben bocsátottak ki. 2019-es az első hímzett bélyeg, mely a hercegség 300. szülinapjára készült. A kiállított bélyegek egy része eredeti, de vannak közte digitálisak is. A tárgyak között találunk terveket, nyomólemzeket, nyomóíveket, a postán használt gépeket, eszközöket. A digitális bélyegkatalógusban az összes liechtensteini bélyeg megtalálható.
A Postamúzeum, a Kincstár és a Nemzeti Múzeum nyitva tartásáról és a jegyárakról itt találtok infót.
A Kincstárba úgy juthatunk be, ha a Postamúzeumban vagy a Nemzeti Múzeumban megvesszük a zsetont. A Kincstár bejárata ne tévesszen meg senkit. Nem egy lift van a fémajtó mögött, mint ahogyan mi hittük. Szegény hölgy a Postamúzeumban nem igazán értette, hogy milyen liftajtó mellett szeretném bedobni a zsetont. Az ajtó mögött egy zsilip van, a belső ajtó akkor nyílik, miután a külső bezáródott. Ne próbálkozzunk a trükközéssel (pl. egy zsetonnal, két ember), mert a belső ajtó mögött van a biztonsági személyzet, aki a fotózási tilalomra is szigorúan figyel. Szóval a Kincstár picike, egy teremből áll. Legékesebb tárgya a fejedelmi korona. De találunk itt holdkőzetet, vadászeszközöket, ünnepi fegyvereket, több Fabergé tojást és császári páncélkesztyűt is. Az Apollo-programból származó holdkőzetek annak köszönhetően kerültek ide, hogy egy helyi cég készítette a kozmikus sugárzás elleni bevonatot az űrhajókra.
A Nemzeti Múzeum kiállításai hat különböző tematikára épülnek. A hercegség területe már 7000 évvel ezelőtt is lakott volt. Mindennapi használati tárgyakkal mutatják be ezt a kőkorszaktól a középkorig. A háborúk fenyegetése ellen az Istenbe vetett hittel és a lakóhelyek megerősítésével védekeztek. A parasztok életében az igazi örömöt a hagyományok és az egyházi ünnepek jelentették. Utóbbihoz kapcsolódik a hatalmas, majdnem 30 négyzetméteres Bendern böjti kendő, amelyet a XV. és XVII. század között, a Húsvétot megelőző 40 napban használtak. Ezzel takarták le az oltárt, a vászon 24 jelenetet ábrázol az Ó-, és az Újszövetségből. Az alkotás örömét többek között egy idővonalon keresztül ábrázolja, megjelenítve a fontosabb helyi iparágakat. A természetről szóló rész a Rajna völgyétől a hegyvidékig, 2600 méteres magasságig mutatja be az ország növény- és állatvilágát.
A Parlament épülete kortárs mű, 2008-ban épült. Sárga komokkő borítja. Az épületegyüttes úgynevezett "Magas-ház" részében ülésezik a 25 tagú országgyűlés, akik igen rendhagyó módón egy nagy kör alakú asztalnál foglalnak helyett. Az asztal a 19 méteres belmagasságú plenáris terem közepén áll, ami tulajdonképpen kitölti, a kívülről is látható magasságot. A "Magas-ház" mögött álló "Hosszú-ház"-ban irodák, konferenciatermek, bizottsági termek, társalgó, kávézó és tetőterasz található. Közvetlenül mellette áll a Kormánypalota, mely inkább hasonlít egy kisváros polgármesteri hivatalára. De ez nem meglepő, ha tudjuk, hogy a liechtensteini kormány mindössze öt főből áll.
A lenti látnivalókat a Szent Flórián Katedrális foglalja keretbe. Első írásos említése 1375-ből való. A jelenlegi templom 1872 és 1874 között, neogótikus stílusban épült. Háromhajós, hegyes toronysisakos. 1997-ben székesegyházzá emelték a rangját. Közvetlenül mellette található az uralkodói kripta, a fejedelmi család temetkezési helye.
A Főhercegi vár impozánsan magasodik a város fölé. 1938 óta a hercegi család, így jelenleg II. János Ádám fejedelem otthona is. A feltételezések szerint már a XII. században is állt itt egy erődítmény, amelyet később lakhatóbbá tettek. 1712 óta a család tulajdona, a XX. század elején újították fel és akkor költözött ide vissza az uralkodó család. Csak a nemzeti ünnepen, augusztus 15-én nyitja meg kapuit a látogatók előtt, de akkor is csak az udvarra és a rózsakertbe engedélyezik a szabad belépést. Az ünnepségre látogatókat a hercegi család valamelyik tagja köszönti, meg lehet kóstolni a hercegi borászat borait, a napot pedig egy tűzijáték zárja. A vártól nem messze található egy parkoló, viszonylag korlátozott számú hellyel.
A központtól egy kicsit távolabb találjuk utolsó állomásunkat, a Vörös házat (Rotes Haus). A helyén már 1338-ban állt egy épület. Lépcsős oromzatú, a házhoz lakótorony és pajta is tartozik. Színét a XIX. században nyerte el. Magántulajdonban van (1807 óta a Rheinberger családé), nem látogatható.
Liechensteinben az volt az ember érzése, hogy mindennek meg van a helye, mindenki tudja, hogy mi a dolga. Amit egyébként talán el is vár az ember, ha ránéz a GDP világranglistára.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
