Diakovár, horvátul Đakovo nem esik a fő csapásirányba Horvátországban, azaz nem a tengerpart felé menet találjuk. Ha azonban Bosznia-Hercegovina látnivalói az úti cél, akkor ott haladunk el mellette és érdemes egy rövid kitérőt tenni.
A várost nem lehet nem észrevenni az M6-os autópálya horvát folytatásáról, az A5-ös útról. Székesegyházának tornyai messziről hívogatnak. A település felvirágozása teljesen összefonódik Josif Juraj Strossmayer püspök nevével. Strossmayer nekünk magyaroknak nem túl kedves személy. Támogatta Jelacic 1848-as hadjáratát, ellenezte az 1868-as horvát-magyar kiegyezést. A horvátok, sőt a dél-szlávok viszont sok kulturális, oktatási és tudományos intézményt köszönhetnek neki.
De mielőtt a város aranykoráról beszélnénk, érdemes megemlíteni, hogy korábban is zajlottak itt fontos események. 1386-ban a várostól nem messze fogták el a délvidéki lázadók Anjou Máriát, I. (Nagy) Lajos király lányát és édesanyját, Erzsébet királynét, a király özvegyét. A rajtaütésben halt meg Garai Miklós nádor és Forgách Balázs pohárnok. Mária majdnem egy évig raboskodott, amire Zsigmond király ki tudta szabadítani, édesanyját megölték a fogságban. Zsigmond egyébként 1410-ben itt töltötte a karácsonyt. 1536 és 1687 között állt török uralom alatt, felszabadításakor teljesen leégett. Várából csak a székesegyház és a püspöki palota mögött maradt meg egy rövid falszakasz. 1773-ban az újonnan létrehozott szerémi-boszniai püspökség székhelye lett. 1805-ben - Mezőhegyes mellett - ide telepítették a lipicai ménes egy részét, miután Napóleon megszállta az eredeti szálláshelyét.
A már említett aranykor, számunkra disszonáns módon, 1849-ben kezdődött el, ekkor nevezték ki püspöknek Josif Juraj Strossmayert. Püspöksége alatt jól jövedelmező gazdaság született, aminek a bevételeiből többek között a ma is látható, új székesegyház épült. Ötvenhat évig tartó egyházi vezető szerepe során sok-sok oktatási, művészeti, kulturális és tudományos intézetet alapított vagy támogatott. Gimnáziumot, leányneveldét, papi szemináriumot, tanítóképzőt hozott létre. Támogatta a szerb és a bolgár nyelvápolókat is. Képtárat adományozott a leendő horvát Nemzeti Múzeumnak. Jelentős összeget ajánlott fel 1860-ban a Horvát Tudományos Akadémiára (1862-ben alakult meg) és a 1867-ben a Zágrábi Egyetemre (az első tanév 1874-ben indult). Ami nekünk a Széchenyi család volt, az a horvátoknak Strossmayer.
S most a városról: központja a II. János Pál (aki 2003-ban járt itt) sétálóutca, ami a városházától a Strossmayer térig tart, a teret az érsekség központi épületei és parkja öleli körbe. Itt található a Szent Péter Székesegyház, az érseki palota, a teológiai szeminárium, a kanonokházak és a Strossmayer Múzeum. A székesegyház 1866-1882 között, hét millió téglából épült. Háromhajós, 74 méter hosszú, kupolája 59 (belső kupolája 40), harangtornyai 84 méter magasak. Belsejében 43 freskó található, 15 méter magas főoltára Péter apostolt ábrázolja. Orgonája 73 regiszteres, 5486 sípja van.
A katedrális mellett áll az 1703-ban épült érseki palota. Mögötte fekszik a több mint 7 hektáros Strossmayer park, a város tüdeje. A tényleg barátságos mókusok és 1967 óta a helyi folklórfesztivál otthona. A teret délről zárja le a teológiai szeminárium emeletes épülete, 1913-ban épült. Helyén korábban egy ferences kolostor állt, 1806-ban még ebben indult meg a oktatás. A székesegyházzal szemben áll a kanonokház, a liturgikus feladatokat ellátó klerikusok kollégiuma.
Már a sétálóutcában áll a Strossmayer Emlékmúzeum. 1991-ben alapították, de mindössze 3 hónapig lehetett nyitva a dél-szláv háború miatt. Igaz a városban csak 3 napig voltak harcok, a kiállítási tárgyakat még korábban a szlovéniai Mariborba menekítették. 1992-től horvát festők művei kerültek kiállításra, az eredeti tételek csak 1997-ben tértek vissza. A múzeum nyitva tartásáról és a jegyárakról itt található információ. Az utca közepén áll a szecesszió egyik helyi emléke, a Reichsman ház. Na ne szabadkai magasságokra gondoljunk, az épületnek sokkal érdekesebb története van az építészeti stílusánál. 2003 és 2023 között zajlott ugyanis az a per, amelynek a végén Andrew Reichsman filmproducer visszakapott egy-egy XVIII. és XIX. századi francia festményt a nagyapja örökségéből. Dane Reichsman, Andrew nagyapja Diakóváron foglakozott élelmiszer és szeszesital kereskedéssel, ebben a házban éltek, a képek is itt függtek a falon. Dane és felesége Frida Auschwitzban vesztette életét. Még deportálásuk előtt egyik ismerősükre bízták több ingóságukat, köztük ezeket a festményeket is. Az illetőtől azonban 1946-ban a jugoszláv hatóságok elkobozták és a zágrábi Modern Művészeti Galériában állították ki. A per során az intézmény nem tudta bizonyítani, hogy jogszerűen kerültek hozzájuk a tárgyak, így azok visszakerültek a Reichsman családhoz. A per precedensértékű, ugyanis eddig ez az első és utolsó olyan eset, ahol egy horvát zsidó család visszakapta örökségét a horvát államtól.
A sétálóutca tértől távol eső végén áll a Városháza, 1901-ben, klasszicista stílusban épült. Az egész utca képét meghatározta, hiszen hozzá igazították a többi épület stílusát, magasságát is. A körforgalomnál álló templom olyan mintha a sétálóutcát zárná le, de azon túl van. Ez a Mindenszentek plébániatemplom a XIV. századból. A török uralom alatt mecsetként szolgálta a hitéletet, 1687-től ismét katolikus templom. Belseje sokat megőrzött a bizánci-mór jegyekből, így egész Horvátországban egyedülálló.
Eddigi barangolásunktól kicsit északra találjuk az 1951-ben alapított Városi Múzeumot, ami jelenleg energetikai felújítás miatt zárva van, de ha megnyílik régészeti, néprajzi, numizmatikai, honvédelmi és történelmi kiállítások láthatóak. Jelenlegi helyén 2002 óta működik. Az újranyitásról és a belépésről itt olvashattok. A már említett ménest 1506-ban alapították, ez egészült ki 1805-ben a lipicai lovakkal. 1854-től csak lipicai tenyésztése zajlik. Jelenleg két helyen foglalkoznak a lovakkal, ezek közül a városban található fedett lovarda a legnagyobb Horvátországban. Ivandvor, amit 1912-ben építettek, a másik telephely, 5 km-re van a várostól észak-keletre. 1972-ben II. Erzsébet angol királynő is megtekintette. A birtok természetesen látogatható, erről itt találtok infót.
Strossmayer biztosan boldogan látná, hogy Horvátország 1991 óta független, városa, Diakóvár pedig egy rendben tartott, szép település, 2008-tól már érseki székhely rangra emelkedve.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
