Samobor, még a magyar időkből Szamobor, Zágrábtól 25 km-re nyugatra fekszik. A horvát főváros lakóinak kedvelt kirándulóhelye, de a magyar turisták előtt talán kevéssé ismert. Pedig van itt vár, kápolna, gyors folyású patak, helyi mustár, édesség és bor, kastélyból lett múzeum és a címben már megemlített "csehes" főtér, ami tényleg olyan, mintha Csehországban járnánk.
Várimádóként, mi a várnál kezdtük a kirándulásunkat, a várdomb alatti parkoló használata ingyenes. Innen komoly kaptatóval terhelt úton érhetjük el a várat. Mindenképpen túrabakanccsal, túracipővel támadjuk meg a domboldalt, a kijelölt út ugyanis nagyon elhasznált. Ez talán már előrevetítette, hogy mi vár ránk a várnál, nos az sem volt jobb állapotban. De legalább elengedhettük a fantáziánkat, hogy melyik fal mit rejthetett és milyen szép lenne, ha legalább részlegesen renoválnák. A várat 1260 és 1264 között - bármilyen meglepő - II. Ottokár, cseh király építtette. Akkoriban a mai szlovén területek a cseh király fennhatósága alá tartoztak, Szamobor pedig határváros volt és éppen nem a Magyar Királysághoz tartozott. Az évszázadok során sok család váltotta egymást a tulajdonosok között: Cilleiek, Hunyadi Mátyás, Frangepánok, Erdődyek, Montecuccolik. 1902-ben vásárolta meg a város, a várat körbevevő erdővel együtt. Komolyabb renoválás azóta sem történt.
A vár alatt áll a barokk Szent Mihály kápolna aranyos épülete. 1536-ban épült, még gótikus stílusban, a XVII-XVIII. században alakították át és bővítették ki. A Tepec utcáról érhető el, a vártól délre, 368 méteren álló, 14 méter magas kilátótorony. Nemcsak a várra és a városra nyílik szép kilátás, de tiszta időben Zágrábig is ellátni.
A városközpontban 10 kuna egy óra parkolás, de az autót ott hagyhatjuk a vár alatti parkolóban is, ekkor a Gradna partján megtett 1.200 méteres sétával érhetjük el a múzeumot, majd onnan a főteret. A múzeum melletti parkolóba egyébként egy fedett fahídon keresztül tudunk behajtani.
A mai múzeum, Fredo Livadić, zeneszerző, polgármester kastélyában lelt otthonra, 1948-ban. A kastély 1764-ben épült, a kor horvát művészvilágának sok jeles tagja megfordult benne. A múzeum igazi helytörténeti gyűjtemény, felölelve régészeti, néprajzi, művészeti, gazdasági és szakrális területeket is. A nyitva tartásról itt találunk információt.
A város és a főtér mostani arculata az 1797-es nagy tűzvész után alakult ki. Jelenlegi nevét és formáját 1925-ben nyerte el. Ma már a tér összes épülete fokozottan védett. A házak közül kiemelkedik az 5-ös szám alatti Városháza, a 3-as számú egykori hotel és a 14-es házszámú szecessziós épület, egy egykori kávézó. A tér közepén egy 1764-ből való kút áll. Ha innen körbenézünk, tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha Csehországban lennénk, a házak, az egész tér hangulata olyan, mintha onnan lett volna kölcsönözve. Csak itt a sörök helyett a borok dominálnak.
A Szent Anasztázia plébániatemplom elől is megcsodálhatjuk a főteret. 1675-ben kezdik el építeni, barokk stílusban, 1688-ban szentelik fel. Elődjének első írásos említése 1334-ből való.
A gasztronómia kiemelt szerepet játszik Szamoborban. A legendák szerint a helyi Bermet receptjét a napóleoni időkben, francia katonák hozták a környékre. De a Városi Múzeumban találunk olyan dokumentumot, mely szerint már a XVIII. század közepén készítettek ilyen italt a szamobori gyógyszerészek. A vörös borhoz fűszernövényeket, déli gyümölcsöket és egyéb titkos összetevőket adnak, így készül az édes-keserű ízű ital. A másik különlegesség, a helyi mustár megteremtői viszont tényleg a franciák. 1808 óta jegyzik a mustármaghoz adott szőlő lekvár kettősét. Marhahúsokhoz, kolbászokhoz és persze a fokhagymával ízesített szamobori kolbászhoz, a češnofkához ajánlják. Mi a Philipecz család műhelyében kóstoltuk meg a Bermetet és a mustárt. Megcsodálhattunk egy épületen belüli kutat és az 1864-ben készített, monumentális szőlőprést, melyet a mai napig beüzemelnek a szüreteken. Az édességek között is van egy helyi ínyencség, hasonlóan a szlovéniai Bledhez, a kremšnita, egy krémesféle, a receptjét itt találjátok. A leghangulatosabb a főtéren megkóstolni, akár egy Bermet társaságában.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
