Egy január közepei hétvégén úgy adódott, hogy munkához kapcsolódóan a Garda-tó mellé kellett utaznunk és ha már ott voltunk összekötöttük a kellemest a hasznossal, a kikapcsolódást sem hagytuk ki.
Az út előtt rögtön dilemmát jelentett az útvonal meghatározása. Az egyik terv Innsbruckon, a másik Klagenfurton és Velencén át vezetett volna, végül az utóbbit választottuk. Így megállhattunk Velencében, ahol már teljes mellszélességgel készültek a Karneválra. A rövid pihenő után indultunk tovább úti célunk, Verona felé.
Verona télen is kellemes úti cél. Január a leghidegebb hónap, de általában ilyenkor sem csökken fagypont alá a hőmérséklet. Ott jártunkkor 5-8 °C között volt a nappali hőmérséklet, kabát, sál nem jött rosszul.
Szállásunkról a Corso Porta Nuova-n keresztül közelítettük meg a belvárost. Az utca elején áll a Porta Nuova, mely egyike a veronai városkapuknak, 1532 és 1540 között épült. A kapu mellett megnézhetjük a régi városfalakat is. A Corso Porta Nuova a Piazza Brába torkollik. Verona legnagyobb terére egy újabb kapun léphetünk be, a Piazza Brán több hangulatos éttermet és kávézót is találunk, de itt van az Amfiteátrum is. Az Amfiteátrum időszámításunk szerint 30-ban készült el, fénykorában nem kevesebb, mint harmincezer néző befogadására volt alkalmas. A XII. században egy földrengés homlokzatának egy részét ledöntötte. A kultúra számára XX. században fedezték fel, 1913-tól nyaranként komoly- és könnyűzenei koncertek, opera és színházi előadásokra látogathat ide akár 15.000 néző. Az Amfiteátrum keddtől vasárnapig 08:30-19:30, hétfőn 13:30-19:30 között van nyitva. A belépőjegy 6 euró, 14 éves korig 1 euró, 7 éves korig pedig ingyenes. Szintén ingyenes Verona kártyával, amit egyébként 24 órás, illetve 72 órás változatban vásárolhatunk meg. Előbbit 15, utóbbit 20 euróért. A kártyával ingyenes használhatjuk a városi buszjáratokat és ingyen nézhetjük meg az összes idegenforgalmi látványosságot: az Amfiteátrum mellett többek között a Castelvecchio Múzeumot, a San Zeno Bazilikát, a Júlia házat, a Lamberti-tornyot és a Dómot.
A tér dél-keleti sarkában pedig a XIX. század közepén épült Palazzo Barbieri, a jelenlegi polgármesteri hivatal áll. A klasszicista palota az olasz egyesülés óta ad otthont a városi hivataloknak.
A Piazza Brától, a tér nyugati csücskéből nyíló utcán át, a folyó és a Castelvecchio felé indultunk tovább. A Castelvecchio magyarul annyit tesz, mint „régi kastély”, a XIV. században épült és jelenleg egy múzeumnak ad otthont. A hét tornyos épület és a hozzá csatlakozó híd érdekessége a falakon körbefutó M-alakú minta. A múzeumi kiállítás többek között reneszánsz és gótikus festményeket, freskókat, szobrokat, kerámiákat, régi fegyvereket és ékszereket ölel fel. A múzeum az Amfiteátrumhoz hasonlóan keddtől vasárnapig 08:30-19:30, hétfőn 13:30-19:30 között van nyitva. A belépőjegy 6 euró, 14 éves korig 1 euró, 65 év felett pedig ingyenes.
A Ponte di Castelvecchio szintén a XIV. században épült, teljes hossza 120 m, a boltívek közül a legnagyobb 48,7 méter, amivel átadásakor a legnagyobb volt a világon. A II. világháborúban a német csapatok felrobbantották, 1949 és 1951 között állították helyre. A Ponte di Castelvecchioról megcsodálhatjuk a San Zeno Bazilikát. A hagyomány szerint itt kötötte össze életét Rómeó és Júlia. Belső bronz ajtajai csodálatos bibliai történeteket elevenítenek fel. A bazilika télen hétköznap 10:00 és 17:00 óra között, vasárnap 12:30 és 17:00 óra között várja a látogatókat, a belépőjegy 2,50 euró, iskolásoknak 1 euró, 11 éves korig ingyenes.
A hídon átérve folytassuk utunkat a folyóparton, a túlparton a Castelvecchio mellett, az Adige partján helyezkedik el az Arco dei Gavi. A kapuszerű építményt a veronai származású nemesi Gavia család építtette az I. században. A középkorban a városfal részeként ténylegesen is kapuként funkcionált. Jelenleg már nem az eredeti helyén áll, miután a napóleoni időkben lerombolták és csak 1932-ben építették újjá.
A folyó felett a Pont di Castelvecchiotól észak-keletre átívelő első hídon, a Ponte Vittoria-n visszatérünk a régi városközpontba. A hídról lelépve forduljunk balra a Corso Cavourra, ekkor már megpillanthatjuk a Porta dei Borsarit, egy római városkaput. A kapun haladt át a Via Postumia, így ez volt a város főkapuja, ezért jobban díszített, mint a többi kapu. Jelenleg már csak a külső része áll, a belső udvari részét elbontották.
Az utcán tovább haladva jutunk el a Piazza Delle Erbe-re, a teret balról a Palazzo Maffei zárja le. A palotát a XV. században építették, a XVII. században építették rá a harmadik emeletet. A barokk stílusú épület tetején lévő mellvéden hat szobor látható, amelyek Herkulest, Jupitert, a Vénuszt, a Merkúrt, Apollót és Minervát ábrázolják. A palota előtt emelkedik a Szent Márk szobra, amely szárnyas oroszlán képében ábrázolja az evangélista szentet, utalva a hosszú 1405-től 1797-ig tartó velencei uralomra.
A Piazza Delle Erbe egy tipikus olasz, négyszögletű tér, sok-sok étteremmel és kávézóval. A teret egy szökőkút és egy Madonna-szobor teszi teljessé. De a tér ékköve a Torre Dei Lamberti, a 84 méter magas Lamberti-torony, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra. A toronyban két harang lakik, a kisebbik jelzi az egész órákat és a tűzeseteket, a nagyobbik a Városi Tanács összehívására és egy esetleges a várost ért támadás elleni védekezés szervezésére használták. A torony hétfőn zárva van, keddtől péntekig 10-18, hétvégén 11-19 óra között van nyitva. A belépő nyolc euróba kerül, iskolásoknak egy eurót kell fizetniük, a kényelmesebbek lifttel is feljuthatnak a magasba.
A Lamberti-torony melletti utcán tovább sétálva pár lépés után a Piazza dei Signorira jutunk. A téren áll Dante szobra, a Kormányzói Palota és a Loggia del Consiglio. A Piazza dei Signori mellett találjuk az Arche scaligere-t, amely a nemesi Scala család öt tagjának gótikus stílusú nyughelye. A síremlékek kis templomokat formáznak, amelyben egy-egy baldachinos ágy van.
Visszatérve a Piazza Delle Erbe-re igyunk egy olasz espressot és vegyünk az irányt a tér dél-keleti kijárata felé, a Via Cappellora, utunk utolsó állomására. A hagyomány szerint ugyanis itt áll Júlia háza, a 23. szám alatt. Az udvarban láthatjuk Júlia szobrát és Rómeó szerelmi vallomásának erkélyét. Utóbbi azonban csak 1936-ban építették az épülethez, éppen a magunk fajta turisták miatt. Az udvar falai tele vannak szerelmes üzenetekkel, aki magányra vágyódik, ne itt keresse. A házba 6 euróért nyerünk bebocsátást, hét éves korig ingyenes, 14 éves korig 1 euró a belépő. A nyitva tartás: keddtől-vasárnapig 08:30-19:30, hétfőn 13:30-19:30.
Veronára nem elég másfél nap, de mi annak is örültünk, hogy ennyit ki tudtunk magunknak szakítani. Nem jutottunk el a Dómba, a San Zeno Bazilikát csak messziről láthattuk és biztosan szebb lehet tavasszal a város. A jegyárakból az is látszik, hogy teljes mértékben kifizetődő a Verona kártya, ha tényleg (majdnem) mindent meg akarunk nézni. Hiányérzet nem maradt bennünk, hiszen a rendelkezésre álló időt maximálisan kihasználtuk, de egy hosszabb és nyugodtabb látogatásra biztosan számíthat ránk Verona.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
