A Padova-Vicenza-Verona vonalon Padova és Vicenza maradt számunkra eddig feltáratlanul, végül Szent Antal városa mellett döntöttünk, döntésünkben nem kellett csalódnunk. Azzal nem írok újdonságot, hogy az olasz autópálya nem olcsó, például a Tarvisio-Padova útvonal 20,30 euróba került.
Szállásunk a városfalon belül a Corso Milano-n volt, ablakunkból, a közeli tetők felett, a dómra lehetett rálátni. Ezen a területen 8-20 óráig kell a parkolásért fizetni, óránként 2 eurót. Az már az előzetes felkészülés során érdekesnek ígérkezett, hogy Padovában nagyon sok a monumentális egyházi épület. Mint nagyon sok városban itt is van lehetőség turista kártyát vásárolni, a Padova-kártya 48 órás változata 16, míg 72 órás változata 21 euróba kerül. A felnőtt mellett egy 14 év alatti gyermekre is érvényes a kártya. A szokásos tömegközlekedési és múzeumi ingyenes belépők mellé itt ingyen parkolás is jár személyautók és motorkerékpárok részére a Prato della Valle-n és a Piazza Y. Rabinon, utóbbin egyébként 1,10 euró az órás parkolási díj. A városban több helyen, főleg a Szent Antal Bazilika környezetében, kapható kétféle magyar nyelvű Padova könyv, 6,50 és 7,50 eurós árakon.
Padova belvárosa akár picinek is mondható (1 km * 2,5 km), de ízig-vérig olasz. A Corso Milano-n fekszik a Verdi színház, az épület mellett elhaladva, a Dante utcán kell délnek fordulni, így érjük el a Piazza dei Signorit, az Urak terét. A szállodától 450 méterre fekvő térig szinte végig árkádok alatt haladtunk és ez a későbbi utcákban is jellemző maradt. A tér Padova főtere, melyet nyugatról zár le a tér legszebb épülete a Velencei Köztársaság Helytartói Palotája. A palota mai formáját már 1532-ben elnyerte, a boltív mellett két-két dór oszlop, felettük a Szárnyas Győzelem nőalakja, míg a boltív felett Velence jelképe, a Szent Márk oroszlán látható. Az épület legfőbb ékessége azonban nem ezek, hanem az úgynevezett asztronómiai óra, melyet 1477-ben készítettek. Elnézést kérünk Mérleg csillagjegyű olvasóinktól, de ez a jegy hiányzik az óráról. A legenda szerint ugyanis a megrendelő nem, vagy csak részben fizette ki a mestert, aki ezzel állt bosszút és a Skorpió csillagjegy dupla területet kapva, elfoglalta a Mérleg helyét.
Tovább folytatva utunkat délnek, a Dante utcán, egy perc alatt érünk a Dóm térre. A Padovai Dómot 1075-ben szentelték fel és a XVIII. századig formálták. A dómban található Petrarca díszsíremléke, a költő kanonokként szolgált itt. Érdekesség a főoltár Jézus ábrázolása, ugyanis a Megváltónak nincsen szakálla és a két oldalt elhelyezett modern benyomást keltő szobrok. A dóm meglátogatása induljunk el visszafelé és az első utcán (Via Manin) forduljunk jobbra. A Piazza delle Erbe-re (Füvek tere) jutunk, ez a tér és a Piazza delle Frutta (Gyümölcsök tere) fogja közre az Igazságügyi Palotát, mely egykor bíróságként működött. A Piazza delle Erbe-n fűszereket, zöldségeket, halat és hentesárut, a Piazza delle Frutta-n gyümölcsöket és virágokat árulnak. A palota a Volta della Corda épületén keresztül összeköttetésben van a Városházával is. A Volta della Corda-ban ostorozták meg az elfogott csalókat és hazudozókat. Az Igazságügyi Palota a XIV. században kívülről már a mai formáját mutatta. Felfoghatatlanul hatalmas, 80 méter hosszú, 27 méter széles és 40 méter magas emeleti terét az 1420-as tűzvész után három terem (kápolna, tárgyaló, börtön) összenyitásával hozták létre. A terembe négy lépcsőn át lehet feljutni, ezek a két szomszédos téren lévő piacokról kapták nevüket: Madarak, Vas, Bor, Gyümölcs. A Gyalázat Kövére a nem fizető adósoknak kellett alsóneműben felállni és a tömeg előtt a „Lemondok a javaimról.” mondatot ismételgetni. A belépő 4 euró, Padova kártyával ingyenes.
A Piazza della Frutta egyik kivezető sétálóutcája a Via Oberdan, ezen keresztül jutunk el a Pedrocchi Kávéházhoz, a Városházához és az Egyetemhez. A Városháza egykor a velencei kormányzó székhelye volt. Érdemes besétálni és megnézni a díszudvart is, az udvarról egy hosszú lépcsőn át juthatunk el az előbb már említett Volta della Corda-hoz. A Városházával szemben áll a Bó Palota, a Padovai Egyetem történelmi székhelye. Nevét, a bót – magyarul ökröt – az egyik az egyetemhez csatolt épület korábbi vendégfogadó funkciójáról kapta. A vendégfogadó cégérében szerepelt az ökör. A palotába a felnőttek 5, a diákok 2 euróért léphetnek be, de csak idegenvezetéssel (a Padova kártya ide nem érvényes). A turnusok hétfőn, szerdán és pénteken 15:15-kor és 16:15-kor, míg kedden, csütörtökön és szombaton 10:15-kor és 11:15-kor indulnak. Sőt még az is kikötés, hogy ha 10 főnél kevesebb látogató jelentkezik, akkor csak a 10:15 vagy 16:15 turnust indítják el. Mindezek ellenére ne hagyjuk ki, hiszen itt van Európa első, 1594-ben épített anatómiai terme, ahol az első boncolásokat végezték. Az anatómiaasztal körül hat emeleten, összesen 300 hallgató számára volt hely. A Negyvenek termében pedig Galileo Galilei katedráját találjuk, aki 18 éven át oktatott itt.
Az egyetem épületeit elhagyva forduljunk északnak és a Via Oberdan túlsó felén, a Via VIII Febbraio 15. szám alatt megtaláljuk a Pedrocchi Kávéházat. A Pedrocchi család 1772-ben nyitotta meg az első kávéházát. A mai is látható épület 1831-ben épült, ajtó nélküli kávéháznak is nevezték, miután 1916-ig éjjel-nappal nyitva volt. Ekkoriban Európa egyik legismertebb kávéháza lett, rengeteg ismert író, költő, művész megfordult itt. A földszintjén három szalon van, az olasz (és persze magyar, így mi is otthon érezhetjük magunkat) trikolór színeibe öltöztetve. A Zöld Szalonba régen a nem fogyasztó, csak beszélgető, olvasgató vendégek jártak, állítólag innen ered az olasz „zöldben lenni” kifejezés, ami valakinek a pénztelenségére utal. Az emeletén további nyolc szalon található, többek között a Reneszánsz, Mór, Római, Etruszk, Rossini, Egyiptomi Terem. Lehengerlő történelme ellenére az árai nem annyira riasztóak, három euró egy kávé, négy euró egy cappuccino, 2 euróért csokis aprósütit is kaphatunk, mi mazsolás kalácsra a ház vendégei voltunk.
A kávéházi élmények után folytattuk utunkat a Via Cavouron, a Garibaldi téren és a Corso Garibaldin át az egykori Amfiteátrumig kb. 500 m). Az Aréna hasonló lehetett, mint Veronában, de messze nem maradt meg olyan állapotban. Előtte található az Ágoston-rendi remeték temploma (Eremitani), mely 1276-ban épült, a II. világháborúban nagyon súlyos károkat szenvedett. Az Amfiteátrum egy részére épült a Scrovegni-kápolna. A kívülről egyszerű épület belseje Giotto 38 freskóját rejti, így kontinensünk egyik legjelentősebb művészettörténeti értékének számít. Belépő 13 euró, Padova kártyával 1 euró.
Városnézésünk első fele itt ért véget, napunkat a Piazza Garzeria egyik éttermében zártuk, itt a pizzák 9 euróba kerültek, komolyabb hal vagy marhaételek 15 euró körül mozogtak. A ház borának literjét 9 euróért, egy korsó sört 5 euróért ihattunk.
Második napunkon már autóval mentünk megnézni a Prato della Valle-t és a Szent Antal Bazilikát. A Carducci utcában és a mellette lévő téren lehet parkolni. A Prato della Valle egy majdnem 89 ezer négyzetméteres ovális tér, amelynél Európában csak a moszkvai Vörös tér nagyobb. A mocsaras völgyszerű területen a rómaiak idejében színház állt itt, ahol többek között Szent Jusztina is mártírhalált halt. A középkorban lovagi játékokat, lovas kocsi versenyeket, piacokat tartottak és Szent Antal is itt prédikált. Mai formáját a XVIII. században a velenceiek alakították ki, lecsapolva a mocsarat, elvezetve a vizet és hidakat kialakítva. A 78 szobor olyan személyeket ábrázol, akik Padova városának vagy az egyetemének a hírnevét öregbítették valamilyen módon. Galilei, Petrarca és II. Pál pápa szobra mellett magyar vonatkozású személyt is ábrázoltak, Báthory Miklós váci püspök, Mátyás király udvarának nagy humanistája is tanult Padovában. A szobroknak csak egy része lett eddig renoválva, így elég nehéz dolga van annak, aki meg szeretné találni Báthoryt. Ha nem csalt a szemünk, akkor a 76-os sorszámú szobor az övé. A Prato della Valle mellett áll a Szent Jusztina Bazilika, a város legrégebbi temploma. A jelenlegi épület 1532-79-ig épült, de első elődje a IV. század elején már állt. A bazilika tervezője a tökéletességre törekedett, nagyon világos és harmonikus épületet álmodott meg. A nyolc kupolás bazilika 122 méter hosszú, ezzel a világ kilencedik legnagyobb temploma.
A szoborparkot elhagyva a Belludi utcán jutunk el a Szent Antal Bazilikához. A ferences-rendi szerzetes tiszteletére, egy évvel halálát követően, 1232-ben, szentté avatása után kezdték el építeni, hogy földi maradványait méltóképpen őrizhessék. Az épületen és az épületben a romántól a gótikán át a barokkig, sokféle stílusjegy keveredik, ennek oka a hosszú időn át tartó, folyamatos bővítés. A bazilikában őrzik Szent Antal ereklyéit, a csodával határos módon épen maradt nyelvét, garatporcait és állkapcsát. Ezek az Ereklyék Kápolnájában találhatóak. Sírja a XVI. századi oltár alatt van. A bazilikához, 85 ezer kötetes könyvtárat, a Szent Antal Iskolát, a Szent György Imaházat és több kolostort épültek hozzá. Ezek egy részéhez csodálatos udvarok tartoznak. A bazilika mellett áll Gattamelata hadvezér lovas szobra, mely mérete miatta a tér szintjéről nem is igazán értékelhető.
Amit még érdemes lett volna megnézni, de nekünk már nem jutott idő rá: a Botanikus Kert, a Csillagvizsgáló és a Várkastély.
Egy bazilika melletti kis utcában tudtunk menüt ebédelni 9,90 euróért, ez előételt (jelen esetben lasagnét), főételt (sült csirkecomb salátával pirított burgonyával) és desszertet (képviselőfánk) tartalmazott.
Padova a melegségéért, kedvességéért, a látnivalók által nyújtott szellemi és lelki feltöltődéséért maximálisan megfelelő választás volt.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
