2014-es sörtúra útvonal tervünk tejesen megegyezett az előző évivel. Tavaly az Elba úti céljaink egy részét és így a tervünket is elmosta. Idén azonban már nem menekülhetett meg tőlünk a régió. Hatodik alkalommal indult útnak kisebb-nagyobb mértékben mindig változó csapatunk Csehországnak. A cél mindig a jó társaság, a szép tájak, a jó ételek és a jó sörök voltak. Ezekben eddig egyszer sem csalódtunk.
Eme túránk egyébként nemcsak az egykori Monarchia területét érintette, hanem átugrott Németországba is. Utunk öt nap, négy éjszaka hosszú volt, mintegy 1700 km autóztunk és jó sokat túráztunk, sétáltunk.
Ha nemcsak Morvaországot nézzük meg, semmiképpen ne hagyjuk ki Velké Meziříčít és ott a Harrach sört, amit a Jelinkova Vilaban (étterem, söröző, hotel) találunk meg. Innen továbbindulva Litoměřice volt a következő állomásunk, hiszen itt is volt egy előzetesen feltérképezett helyi sörfőzde, a Minipivovar Labuť.
Késő délután érkeztünk meg Hřenskoba, első és második esténket itt töltöttük. Ez a település a Kamenice és az Elba találkozásánál fekszik, közvetlenül a német határnál. Középen folyik a Kamenice, a folyó két oldalán út, az út mellett házak, a házak mögött meredek sziklafalak, így kell elképzelni Hřenskot. Az épületek többsége vagy kocsma, vagy étterem, vagy szállásadó hely. Első vacsoránk még hazai ízeket tartogatott, életem legjobb füstölt halát ehettem meg.
Hřensko volt az alaptáborunk a másnap délelőtti „csúcstámadásunknak”, nekünk a mintegy 250 méteres szintkülönbség már annak számított. A Cseh-Svájc Nemzeti Park fantasztikus homokkő sziklaformái vártak ránk, több csodálatos kilátóhellyel. Itt található a közép-európai régió legnagyobb sziklakapuja, a 26 méter hosszú és 16 méter magas Pravčickábrána. A sziklahíd melletti épületben van lehetőség felfrissülni. A lefelé út során olyan érzés is hatalmába kerítheti az embert, mintha tengerparton sétálna, néhány helyen annyi homok gyűlt össze a homokkő sziklákról.
Harmadik napunkon, péntek reggel indultunk a Cseh-Svájc Nemzeti Park német párját képező Szász-Svájc Nemzeti Parkba. Célunk a Bastei sziklái és Königstein megtekintése volt. Hřenskoból 22 km-es autóúttal érhető el Oberrathen. Autóinkat itt az Elba (célunkhoz képest) túlpartján hagytuk és komppal keltünk át a folyón. A kompra várva hitetlenkedve néztük, hogy hova fogunk majd felmászni. A komp egyébként nem motorral, hanem a folyó energiáját kihasználva, kifeszített kábelek és a kormánylapátja segítségével manőverezik egyik parttól a másikig.
Niederrathenből a Basteiwegen indulunk el, a szintkülönbség 200 m, ilyen magasról, több kilátópontról csodálhatjuk meg az Elbát és a környékbeli hegyeket. A legszebb részek 1,50 euróért látogathatóak, de aki nem akar erre költeni, az is elképesztő élményben részesül. Kiemelkedő rész a sziklák közé 1851-ben épített kőhíd, a Basteibrücke. A sziklák tetején sok helyen lehetett kisebb doboz szerű eszközöket látni, ezek minden valószínűleg a sziklák mozgását hivatottak figyelni. A látványosságokat követően a Panoráma Étteremben egy Radebergerrel frissültünk fel, majd a Swedenlöcherhez vezető turistaúton indultunk lefelé, elhaladva a Rigó-tó mellett. Ez az út is bővelkedik látnivalókban, de a lába elé mindenki figyeljen oda. Niederrathenből ismét a komppal jutottunk vissza az autóinkhoz.
Kellemes fáradsággal indultunk tovább Königstein felé. Az autókat egy parkolóházban kell lerakni, ahol 15 percig ingyenes a parkolás, három és fél óráig 4,50 euro, minden további félóra 0,50 euro, napijegy 6,00 euro. Az Elba partján magasodó erőd hatalmas, még egy erdő is található a területén. Áprilistól szeptemberig 9-20 óra között van nyitva, a felnőtt jegy 8,00 euro. A várba vagy gyalogosan, vagy panorámalifttel juthatunk fel, utóbbit tériszonyosoknak nem ajánlom. A lift helyén régen egy taposókerék segítségével működtetett teherfelvonó állt. Ha felértünk, a várfal mentén induljunk el, hanem is az egész erődítményen, de az Elba felől eső részén mindenképpen érdemes végigsétálni, csodálatos a panoráma. Héthatáron át híres Königstein kútja, amely 152,5 m mélyről nyeri az ivóvizet, ez Szászország legmélyebb, Németország második legmélyebb nem fúrt kútja. A vár területén találunk kincsesházat, élelmezési raktárt, kis reneszánsz palotát, földalatti lőszertárolót, kaszárnyát, hadikórházat. Érdekes történet Sebastian Abratzky, kéményseprősegédé, aki egy sziklarepedésen 1848-ban felmászott a várba és Giraud francia tábornoké, aki 1942-ben egyedüliként meg tudott szökni, az akkor hadifogolytáborként funkcionáló erődítményből. Innen indultunk tovább Varnsdorfba.
Varnsdorfba egy cél vezetett minket, a Kocour sörgyár. Még Brnoban találkoztunk ezzel a sörrel és mindenképpen meg akartuk nézni, hogy hol születik. A sörgyárat elég nehéz megtalálni, közvetlenül a német határnál van. Az étterme tágas és hangulatos, a pincérek nem hagyták, hogy üresek legyenek a korsóink és ezt tessék szó szerint érteni. Sok féle csapolt sör fogyasztható itt: világos, barna, búza, IPA, Stout, Haka. Egyedüli fájdalmunk az volt, hogy tizenkét főre csak akkor tudtak volna egy tucat csülköt tálalni, ha egy nappal korábban megrendeljük. Bónuszként az udvaron egy süldő vadmalac szaladgált.
Másnap még visszamentünk útravalóért, ezeket a söröket ugyanis PET-palackban is meg lehet vásárolni. Útban Velké Meziříčí felé elhaladtunk Mladá Boleslav és a Škoda gyár mellett, majd megálltunk egy kis kulturális élményért Kutná Horában.
Kutná Horá a cseh ezüstbányászat központja volt, gazdagsága egykor Prágával vetekedett. Mi a Szent Borbála Katedrálist és a sedleci osszáriumot, közismerten a csonttemplomot néztük meg, melyet a XIX. században alakított ki egy fafaragó. Kutná Horá után Humpolec és egy korsó Bernard sör következett. Velké Meziříčíben egy újabb remek cseh gasztronómiai élmény várt ránk és persze ismét a Harrach sör.
Sörtúránkat Brnoban a Pegas sörözőben zártuk. Innen és a Harrach sörökből is bevásároltunk, így pár napig, hétig még otthon is ízlelgethettük e remek cseh söröket.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
