Osztroh Lviv és Kijev között félúton fekszik. A kisváros a XVI. században jóval nagyobb jelentőséggel bírt, mint most. Fontos központ volt, ami az első cirill betűs Biblia nyomtatásának is otthont adott.
Osztroh vagy Osztrog városát először 1100-ban említik a krónikák. 1241-ben a tatárok útban nyugat felé lerombolták. Fénykorát a XIV-XVI. század között élte, mikor az egykori Litván Nagyfejedelemség egyik legmeghatározóbb családja, az Osztrogszkijok birtokolták. Mintegy 24 város és 100 falu volt a tulajdonukban Podóliában, Galíciában és Volhíniában. Osztrohban bevezették a magdeburgi városjogot, Lviv (Lemberg) után a régió második legfontosabb gazdasági, kulturális és vallási központjává fejlesztették. A XV. században olasz építőmesterek iránymutatásával fal épült a város köré, körbekerítve az akkor 35 hektáros területet. Hét kapu és négy további torony erősítette a falakat, amelyek közül ma már csak a Tatár kapu és a Lutszk kapu barbakánja áll. Kár érte, mert az akkori város makettje alapján, olyan lehetett, mint Lőcse vagy Segesvár. Ha képzeletben összekötjük a két kaput és a Kerek tornyot egy-egy negyed körrel, elképzelhetjük, hogy mekkora volt a körbezárt város, igaz akkor a Viliya folyó még a várkastély alatt folyt.
A várkastély területén a Kerek torony, a Vízkereszt Székesegyház, a kaputorony helyén álló harangtorony és a Helytörténeti Múzeumnak helyet adó Murovana torony áll. A múzeumot 1981-ben alapították, a XIX. században bíróság működött a falai között, később katonai raktárként funkcionált. 1885-ben az összes maradék épület, a várkastély a Tatár és a Lutszk torony lebontása is felmerült, de végül győzött a józan ész és a felújítás mellett döntöttek. A múzeum történelmi személyiségeket, köztük az Osztrogszkij hercegek portréit és Bohdan Hmelnickij ukrán uralkodó és hadvezér szobrát, valamint fegyvereket, kerámiákat, ikonosztázokat mutat be.
Az Osztrogszkij család az 1570-es években akadémiát alapított, ahol többek között latin és görög nyelvet, hittudományt, filozófiát és matematikát oktattak. Itt létesítettek 1577-ben egy nyomdát, amivel beírta magát a város a történelemkönyvekbe. 1580. július 12-én ebben a nyomdában készült el az első teljes, cirill betűs, nyomtatott Biblia. A Bibliát görög nyelvről fordították le, monumentális, 1256 oldalas mű lett belőle, amit a későbbi orosz nyelven kiadott bibliák mintaként használtak fel. Az Osztrogszkij herceg XIII. Gergely pápának és Rettegett Ivánnak is küldött a könyvből. Ma 300 példánya ismert, különböző múzeumokban és gyűjteményekben. Egy példánya a Lutszk kaputoronyban 1985-ben kialakított Könyv és Nyomdászati Múzeumban is megtalálható. A torony belsejében, három emeleten kialakított tárlat gyűjteménye mintegy 3.000 könyvből áll, melyek fele kézirat. A kiállítás legrégebbi könyve egyébként nem a Biblia, hanem egy 1511-ben, Párizsban kiadott mű, ami IX. Gergely pápa rendeleteit tartalmazza. A múzeumok nyitva tartása itt, a jegyárak pedig itt érhetőek el.
Később az Osztrogszkij család kihalásával többször gazdát cserélt a város, jelentősége csökkent. 1793-ban a cári Oroszország része lett, 1919 és 1939 között Lengyelországhoz tartozott, határváros volt. Az országhatár a Viliya folyó volt.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
