Képzeljük el, milyen lenne, ha a XVII. kerület négy sarkában egy-egy vár állna! Csehországban találunk ilyen helyet. A Cseh Paradicsomban, egy picivel nagyobb területen, egymástól 7-11 kilométeres távolságra négy vár áll. Ez még a várakkal bőven ellátott cseh vidéken is ritkaság. Történetük, közelségük miatt, több ponton is összekapcsolódik.
A négy vár közül messziről - annak ellenére, hogy csak részben helyreállított - Trosky vára a legimpozánsabb, de előtte nézzük meg a másik hármat. A legészakibb és legrégebbi közülük Valdštejn vára. 1260 körül, három homokkő sziklaszirtre építtették a Valdštejnek ősei. 1420-ban a husziták foglalták el, ők különítették el két külön részre a várkastély épületeit. Később rablók vetették meg a lábukat a falai között, a század végére az állapota eléggé leromlott, lakói elhagyták. Ráadásul 1550-ben komoly tűz is pusztította. 1621-ben vásárolta vissza családja részére Albrecht Valdštejn, németül Albrecht von Wallenstein, német-római császári hadvezér, a harmincéves háború egyik legnagyobb katonai parancsnoka. 1722-ben Nepomuki Szent János tiszteletére barokk templomot építettek a vár területén, amely rövid időn belül zarándokhellyé vált. A Valdštejn család 1821-ig birtokolta várat, ekkor az Ährenthal család (külügyminisztert is adtak a monarchiának) vásárolta meg és egészen 1945-ig a tulajdonukban maradt. Jelenleg a közeli Turnov városának a tulajdona, évente mintegy hetvenezer látogató keresi fel. A várba vezető hídon tíz szobrot találunk, melyek Csehország védőszentjeit ábrázolják. Az állandó kiállításai között megtaláljuk a környék várait és kastélyait bemutató maketteket, a Cseh Paradicsom homokkövének tulajdonságairól, kialakulásáról, felhasználásáról szóló tárlatot. A vár klasszicista emlékeit az ünnepi terem és a szalon mutatja be. Míg a harmadik sziklaszirten álló épület Albrecht von Wallensteinnek állít emléket, ismerteti a helyi flórát és faunát, valamint bevezet a vadászat rejtelmeibe. A nyitva tartásról itt, a belépőkről pedig itt olvashatunk.
Valdštejntől mintegy tizenegy kilométerre dél-nyugatra, 330 méteres tengerszint feletti magasságban találjuk Valečov várát. A térség homokkő szikláit ennek építésénél használták ki a legjobban, megfaragták őket és folytatásukként emelték rá a falakat. Az 1300-as évek elején említik először írásban, de a későbbi kővár helyén ekkor még csak egy fából készült erődítmény áll. Ez ég le 1439-ben, a huszita háborúk alatt és ezt követően épül meg a mai vár. A homokkő sziklába helyiségeket és folyosókat alakítanak ki, erre is bővítve a használható területeket. A vár magasabb épületrésze az egykori új palota, alacsonyabbik része a régi palota. A XVI. században két tulajdonosa is volt, nekik külön-külön bejáratot alakítottak ki a saját palotájukhoz. Gyakran adják-veszik egymás közt a nemes urak, természetesen ez sem tesz jót a falaknak. 1623-ban ez is Albrecht von Wallenstein birtokába kerül, de a család véglegesen csak 1652-ben vásárolja meg. Közigazgatási központként funkcionál, hivatalnokokat szállásolnak el benne. Állapota ellentétben Valdštejn várával egyre romlik, köveit a környező falvak lakói építőanyagnak használják. A sziklába vájt, alsó részeiben egészen 1892-ig laknak. 1914-ben megtiltják köveinek az elhordását, falain 1933-ban végzik el az első komolyabb renoválást. 1994 óta a közeli Boseň tulajdona, a település próbálja megoldani a karbantartását. A nyitva tartásáról és a belépőkről itt találunk információt, igaz csak csehül.
A négyszög déli pontját alkotja Kost vára. Itt már nem a homokkősziklák, inkább a folyó- és állóvizek jellemzik a tájat, köztük a felduzzasztott patakokból kialakított tavak. Kost várának neve Vartemberki (Wartenbergi) Beneštől ered. A vár XIV. századi építtetője latinul Benesius di Costinak hívatta magát. Az általa elkezdett, majd a fia által folytatott építkezés óta keveset változott a vár kinézete, jellemző motívumai megmaradtak. Viszonylag sűrűn cserélt gazdát, négyszáz év alatt kilencszer, ez irányú története sok hasonlóságot mutat a nyolc kilométerre fekvő Trosky várával, mindkét helyen volt tulajdonos a Schellenberg (Šelmberk), a sörgyáras Lobkowitz (Lobkowicz) és a Wallenstein család is. A XVI. században reneszánsz szárnnyal és nagy konyhával bővült, a reneszánsz palota külső falát a Csehországban oly jellemző sgraffitokkal díszítették. 1635-ben tűzvész pusztítja, ezután már kevésbé lakják, a század végén gabonatárolónak használják. A XIX. században neogótikus stílusban alakítják át. 1798-ban kerül a Netolický családhoz, majd házasság révén a dal Borgo, később a Kinský család lesz a birtokos. Az 1948 és 1992 közötti állami tulajdonlást követően ma már ismét a dal Borgo-Kinský família a vár ura, azaz magánkézben van. A látogatás során megnézhetjük a hatemeletes Fehér tornyot, a börtöncellákat, különböző kínzóeszközöket, a fekete konyhát, a fegyvergyűjteményt, a Kinský család életét bemutató bútorokat, festményeket. A választható túrák, a jegyárak és a látogathatóság itt érhető el.
A már említett Trosky vára messziről uralja a látképet. Parkolás után egy jó kis sétával érhetjük el a várkaput, útközben egy vendégházban frissülhetünk fel, vagy akár menedékre is lelhetünk itt az eső elől, ahogy mi is tettük. A XIV. század végén Wartenberg Čeněk építtette, aki a környék egyik meghatározó földesura volt. Két végpontján két bazaltkúpra épült torony áll. A magasabb, 57 méteres, háromszintes, négyszögletű a Panna, a Szűz nevet kapta, ide nem tudunk felmenni. A másik torony, a 47 méter magas, kétemeletes, hatszögletű Baba, azaz az Öreganyó, ez látogatható. A két tornyot, amelyeket lakótoronynak is használtak, két méter vastag fal kötötte össze, ezen a szakaszon állt a palota is. A Panna toronyba csak egy mellé épített fa tornyon és fa hídon keresztül lehetett bejutni, legalább is a mai elképzelések szerint. Ebben a toronyban volt a várkápolna is. Az első várudvaron volt a várkút, amely mintegy harminc méteres mélységből biztosította vízellátást, ezt egészítette ki egy esővíz-gyűjtő ciszterna. Nem tárták még fel, de sok minden arra utal, hogy barlangok is vannak a vár alatti sziklákban. A várépítő később eladta az erődítményt IV. Vencel királynak, akitől a Berg család vásárolta meg. Ekkor érte az első ostrom, de a husziták 1424-ben sikertelenül próbálkoztak. Nem úgy a tűz, amely 1428-ban egy újabb csetepaté után nagy pusztítást végzett. 1437 és 1444 között egy rablóbanda vetette be magát a várba, innen tartva rettegésben a környéket. Ezt könnyen megtehették, hiszen a magas tornyokból nagy terület volt belátható, akár az érkező veszély, akár az érkező zsákmány tekintetében. Később Podjebrád György, cseh király birtokába került, őt a Šelmberkek, Lobkowiczok, Smiřickýek, Valdštejnek követték. A Smiřický család fellendítette a környéket, kastélyt újított fel, sörgyárat alapított, halastavakat hozott létre, malmokat épített, felfuttatta az állattartást. Ez volt a környék és a vár utolsó aranykora, őket követte gróf Wallenstein és a harmincéves háború, ennek utolsó évében, 1648-ban felgyújtják a svéd csapatok, elindítva a végső romlás felé. A Wallenstein család nem költ a helyreállításra, 1821-ben megvásárolja Jan Ährenthal (lásd Valdštejn), aki elkezdi a helyreállítást, de három évvel későbbi halála meggátolja a munka befejezésében, igaz ekkor már 91 éves volt. 1925-ben kerül a csehszlovák állam tulajdonába, apróbb karbantartásokat folyamatosan végeznek, de komolyabb restaurálás csak 1999-2000-ben történik, ekkor készül el a Baba toronyba vezető külső lépcső. Nyitva tartással, jegyárakkal kapcsolatos kérdéseinkre itt találunk válaszokat.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
