Granadába valaki azért utazik el, mert latinul Illiberis a neve, valaki azért, mert a Seat egyik típusának a névadója van itt, valaki pedig azért, mert a cimborája ajánlja. Mi az utóbbiak közé tartoztunk.
A Sierra Nevada lábánál fekvő város legnagyobb látványossága az Alhambra palotaegyüttes, melynek neve vöröset, kiegészítve vörös erődöt jelent. Parkolóit narancsfák díszítik, a narancs kóstolása nem ajánlott, az ízük nem a megszokott. Az Alhambrába bejutni csak elővételben megvásárolt, névre szóló jegyekkel lehet. Infókat a jegyekről itt, a nyitva tartásról itt találtok. A jegy napra szól, de a Naszridák palotáiba konkrét időpontot kapnak a jegyvásárlók, amit nem lehet módosítani. Ha már a jegyeknél tartunk, az mindenképpen furcsa, vagy inkább illetlen volt, hogy a bejáratnál a szabad ég alatt várakoztatták a látogatókat, ami 40 fokban vagy esőben nem túl kedves fogadtatás. Az amúgy hatalmas előcsarnokba csoportonként csak egy ember mehetett be az igazolványokkal és a jegyekkel, még akkor is, ha az amúgy kongott az ürességtől. Mindenesetre minimum négy-öt órával kalkuláld az itt létet, ennyi bizonyosan kell arra, hogy mindent meg tudj nézni.
Az Alhambra palotaegyüttest 1223-ban kezdték el építeni az arab hódítók, akik különböző kalifátusok és emirátusok révén már a VIII. század óta uralkodtak Andalúzia felett. Az építtető Naszrida uralkodóház időszakára, a XIV. századra tehető a város mór fénykora. Hogy a Naszridák mennyire nem vallási alapon választottak szövetségeseket, azt az is mutatja, hogy Sevilla meghódításában támogatták III. Ferdinánd, kasztíliai királyt. Az aragóniai és a kasztíliai uralkodóházak házassággal létrejött szövetségével azonban már ők sem tudtak mit kezdeni, Rondát 1485-ben, Malagát 1487-ben foglalták el a keresztény seregek. Miközben Kolumbusz India nyugatról történő elérését tervezgette, Granada is a keresztények fennhatósága alá került, elfoglalása az Alhambra, szabad elvonulás fejében történő, átadásával zárult 1492. január 2-án.
Az uralkodóházról elnevezett palota melletti másik két nagyobb egység a Generalife, a nyári palota és az Alcazaba, a fellegvár. A palotaegyüttes építése ezután is folytatódott, többek között V. Károly palotájával és a Szűz Mária templommal. A keresztények igyekeztek megőrizni a mór épületeket. Nem úgy Napóleon katonái, akik 1812-es távozásukkor több részt robbantással pusztítottak el. A terület 1984 óta világörökségi helyszín.
Az erőd falait huszonhét bástya erősíti, az Alcazaba nyugat oldalán állók a legmagasabbak, közülük a Fegyvertoronyba és a 27 méter magas, egyszerűen csak Őrtoronynak hívott egységbe fel is lehet menni. A kilátás csodálatos, szinte egész Granadára rálátni, a távolban magasodó Sierra Nevadával együtt. A tornyokhoz az őrség egykori szállását adó épületek alapjai között jutunk el. Az Őrtorony belseje a katonák mindennapjait mutatja be.
A Naszridák palotái nem véletlenül időpontos helyszín, ez az Alhambra igazi ékköve. Olyan részekkel, mint az Oroszlános palota, az udvarral és a tizenkét oroszlánt ábrázoló kúttal (ugye az iszlám tiltja az állatábrázolásokat is, itt mégis ez történik), a legrégebbi Mexuar palota (El Mexuar) és a legszebbnek tartott Comares palota. Ha időrendben haladunk, akkor tehát az El Mexuarral kell kezdenünk, 1365-ben kezdték el építeni. Többek között a törvényszéki meghallgatás helyszíne volt, az Aranyozott termében pedig a követeket fogadták, akiket első alkalommal minden bizonnyal lenyűgözött a helyiség díszítettsége. A Comares palota szintén XIV. századi, a palota legnagyobb belső udvarának az otthona, a 37 x 24 méteres Mirtusz-udvar (korábban Patio de la Alberca) közepén egy téglalap alakú ciszterna van (innen az udvar régi neve, alberca = ciszterna). Vízfelszíne megkettőzi az udvart körülölelő épületek homlokzatát, csak emiatt is érdemes egy kicsit hosszabban elidőzni itt. Az Oroszlános palota udvarát - ahol az Oroszlános-kút is áll - a hárem termei veszik körbe, bejárataik 124 darab karcsú oszlop mögött rejtőznek. A Partal palota már a nyári rezidenciák felé vezet. Az épület Dámák tornyában raboskodott Zoraya, a keresztény háremhölgy, aki az uralkodó kedvence volt, de annak joggal féltékeny feleségének az utasítására, itt kellett leélnie az életét.
A Generalife, a nyári palota, telis-tele zöld és kék részekkel, kertekkel és vízfelületekkel. Babér, bodza, ciprus, gesztenye, juhar, leander, mirtusz, platán, tiszafa és megannyi más növény és persze a rajtuk éneklő madarak. Emellett a szabadtéri színpad, és a szultána udvara is itt található.
Alhambra keresztény emlékei közül a két legjelentősebb V. Károly palotája és a Szűz Mária templom. V. Károly palotája 1527 és 1568 között épült, finanszírozói pedig a mórok voltak, igaz nem önszántukból. A Granadában maradt mórokra kivetett adóból építették. Négyzet alapú (63 x 63 méter) és 17 méter magas, a spanyol reneszánsz egyik legfontosabb alkotása. Belső udvara kör alakú, egyértelműen utalva a bikaviadalokra, amelyeknek nagy rajongója volt az uralkodó. A körbefutó folyosókat mindkét szinten 32-32 darab oszlop tartja, a földszinten dór, az emeleten jón oszlopok. Falai között békésen megfér egymás mellett az Andalúz Szépművészeti Múzeum és a Spanyol-Iszlám Művészet Múzeuma. A Szűz Mária templom egy mecset helyére épült 1581 és 1618 között, megőrizve a hely szakrális jellegét.
A kertek csodálatosak, a sok helyen jelen lévő víz felüdít, de be kell valljam a palotáktól, tornyoktól egy idő után eltelik az ember, ennyi szépet és változatosságot egyszerűen nem lehet egy nap alatt befogadni. Mintha egy napon néznéd meg a Hofburgot és Schönbrunnt, vagy Buckinghamet és Windsort, igazi kultúrabomba ez, amire fejben és lábbal is fel kell készülni.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
