Erdélyi túránkon akadt egy szabad napunk, ekkor kerestünk látnivalót és találtunk rá a Székelyudvarhelytől mintegy 50 km-re délre fekvő Kőhalom várára. Csorba Csaba Erdélyi várak című könyve keltette fel érdeklődésünket. Azután megérkezésünkkor jókora, kellemes meglepetés várt minket.

A könyvben az szerepelt, hogy az épületekből sok helyen már csak az alapfalak maradtak meg, ezt a várról készült fotók is alátámasztották. 2009 és 2013 között azonban 27,3 millió leiből, mintegy 1,9 milliárd forintból az egész várat felújították. A felnőtt jegy 10 leibe, a kedvezményes 5 leibe kerül, csoportoknál 8 és 4 lei. Nyáron naponta 9-21, áprilisban és májusban 9-20, szeptemberben és októberben 9-19, ezen kívül 9-17 óra között látogatható.

Egy 120 m magas bazaltkúpra épült, így már messziről jól látható, uralja a tájat. A közel 11 hektáron elterülő vár három részből áll, három kapun kell áthaladnunk, hogy a legmagasabb pontra érjünk.

1296-ban a szászok építették az első erődítményt a hegyre. 1324-től 1526-ig az erdélyi vajdák igazgatják, mint királyi várat. 1526-tól ismét a szász polgárok tulajdona. A törökök többek között 1421-ben, 1432-ben, 1643-ban, 1661-ben ostromolják meg és foglalják el, annak ellenére, hogy folyamatosan erősítik. A felsővárat egy újabb fallal veszik körbe, az északi oldalra a XVII. század első felében három tornyot építenek: a Szolgálók-tornya, a felvonóhidas Kaputorony és a Szalonnás-torony. A négyszintes Szalonnás-torony nevét későbbi funkciójáról kapta, miszerint a falubeliek ide menekítették értékeiket, közte a szalonnát. Két várudvar épül, melyben mintegy 300 házacska állt, a katonák és a kiszolgáló személyzet részére. A várkút 1613-ban készült el, a középső várban álló, a falból kiugró Cserkész-torony a XV. században épült. A torony mellett álló kápolnát a XVII. században szentelték fel. A szék tornya nevű sarokbástya 1865-ban összeomlott és csak a külső oldalait állították helyre, ezért ma már nem néz ki toronynak. A vár legmagasabb pontján áll a Felső szoba, ami uralja is a látképet és fantasztikus kilátást is biztosít.

A vár 1691-ben kerül császári kézre, ekkor helyreállítják a törökök által lerombolt falakat. A Rákóczi-szabadságharc alatt, 1704-ben elfoglalják a kurucok, majd a bukás után, 1711-ben veszti el katonai jelentőségét. 1716-ban a pestisjárvány elől ide menekültek a település lakói, talán ez az utolsó fontosabb esemény az erődítmény életében. Ennek egyik oka, hogy 1790-ben súlyos vihar pusztította. Az 1848-49-es szabadságharc idején már csak a falai alatt zajlik csata. Később raktárnak használták, ez a funkciója a XX. század elejéig maradt meg. A kommunista rezsim alatt a falak köveit a településen akarták újrahasznosítani, szerencsére ez a terv meghiúsult. Így 2009-ben még maradt mit renoválni.

A fontosabb várbéli látnivalókról, épületekről mindenhol találunk román, német és angol nyelvű leírást, magyart sajnos nem. De a helyiségek funkcióját az eltelt három évben még nem sikerült megtalálni, a legtöbbjük üres, berendezést nem nagyon találunk bennük, ahogyan mosdók sem álltak rendelkezésre.

Ezek ellenére érdemes megmászni a sziklákat, melyek között van olyan, amely a szobák belső falát alkotják. Sok helyen a sziklákból nőnek ki a falak. Ha egyszer – mint Ozorán – majd sikerül élettel (bútorokkal, ide kapcsolódó történelmi események bemutatásával) is megtölteni a várat még több élményt nyújthat a látogatóknak. Ha addig is hangolódni szeretne valaki, itt egy remek videó a Brassói Web TV-től:

Hamarosan azzal a történettel jelenkezünk, hogy miért értünk másfél órával később Kőhalomra.

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!