Tolna megye egyik eldugott szegletében fekszik Grábóc és az egyetlen ma is működő szerb ortodox kolostor. Arról, hogy mi vonzotta a szerb ortodox szerzeteseket Grábócra, csak találgatni lehet. A táj szépsége vitathatatlan, a zsákfalu jelleg még ma is biztosítja a nyugodt körülményeket a lelki gyakorlatokhoz és nem messze innen még álltak az Árpád-kori bencés apátság megmaradt falai.
A parkolóból indulva, a patak felett egy kőhíd ível át, e mellett áll a kútház. Alsó szintjén a forrás, felső szintjén a kapus szobája, ahol szükség esetén az idegen betegeket is ápolták. A forrás vize iható, a kútház elődje valószínűleg a török korban épülhetett, erre utal a szamárhátíves fali díszítés. A kútház után balra áll a kolostor, jobbra a Szent Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelt templom. A kolostor pecsétjén Mihály arkangyal látható, pallossal és mérleggel a kezében.
Grábóc lélekszáma nem éri el a 200 főt, a ma már csendes, szinte kihalt egyházi épületeket elnézve, nehezen hihető, de évszázadokon át itt volt a szerb ortodox papképzés Kárpát-medencei központja. Jelentőségére jól rávilágít, hogy 1679-ben a Tolna megyei települések háromnegyede rác többségű volt. Innen irányította az igumen, a kolostor apátja az összes szerb iskolát, ez a kolostor adott más kolostorok élére vezetőt és papokat a parókiákra. Így az egész régió szerb nemzetiségének a szellemi és vallási központja volt. Ennek kezdete a XVI. századra tehető. 1580 és 1585 között öt szerzetes érkezett ide a dalmáciai Dragovity faluból, akiknek a már korábban itt letelepedett szerbek vitték el Grábóc hírét. A patak partján fából építették fel lakóhelyüket és templomukat. 1587-ben engedélyt kaptak Frenk Juszuf budai pasától, hogy kőből építsenek maguknak templomot. 1593-tól kezdték el írni a krónikájukat, ebből tudható, hogy a XVII. század elején egy rövid időre elnéptelenedik a kolostor, de 1619-ben új szerzetesek érkeznek, többek között az összes dragovityi szerzetes is ide teszi át székhelyét. 1663-ban már több mint hatvan szerzetes él itt. 1667-ben a törökök, 1703-ban a kurucok dúlják fel a kolostort, ami ismét elnéptelenedik, a templom is megsemmisül.
1711-ben térnek vissza a szerzetesek, több szerb családdal együtt. 1738-ra készül el a - ma is látható - templom, 1761-re a harangtorony. A szentélyt a hajótól elválasztó, csodálatos ikonosztáz 1768-as születésű, egy újvidéki mester alkotása, fakerete Eszéken készült. A barokk művet zöld márvány díszíti, faragásai aranyozottak. A templomban őrzik Szent Borbála vértanú homlokcsontjának egy darabját, az ereklye miatt a templom búcsújáró hely is egyben. A mostani kolostorépület 1787-ben épül fel, 1895-ben átalakítják. A kolostor gazdálkodását 182 holdas birtok, fakitermelés, haszonállatok, pálinkafőzés és boreladás segítette. Utolsó igumenje, Babic Aleksej - aki a Rákosi-rendszerben maga is börtönbe kerül - 1974-ben hal meg, ezután alakítják át szociális otthonná. Babic Aleksej sírja a templom mögötti temetőben van, a többi szerzetesével együtt. 1981 és 1987 között a komplexum teljes renováláson esik át, ekkor a templom már az összedőlés szélén áll. 1994-ig marad szociális otthon, ebben az évben kapja vissza a szerb ortodox egyház, ekkor már nem férfi, hanem női szerzetesek költöznek a falai közé. A kolostorban 2008-ig működött a szerb egyházi hivatal. Ma két apáca és egy szerzetes lakója van, Ő nyitja ki a látogatóknak templomot, melyet ötszáz forint ellenében nézhetünk meg. Ha az ortodox búcsúra is kíváncsiak vagyunk Péter és Pál napját követő vasárnap érkezzünk a száborra vagy zborra, az összejövetelre, ez az ortodox naptár szerint már júliusra esik. Az istentisztelet után körmenet következik, majd a hívők és a látogatók között megszentelt, borral átitatott kalácsot osztanak szét, a napot táncos mulatság zárja. Az egyik melléképület fedett részén katedrális makettek pihennek, talán valamilyen versenyre készültek. A templom mögötti épület funkcióját nem tudtuk kideríteni, ha esetleg valakinek van kedve hozzászólásban megírni, megköszönjük. FRISSÍTÉS!: Tatárka Kirill segítségével választ kaptunk a kérdésünkre, mely szerint az épületben "tartják a júliusi szábor ("búcsú") utáni ünnepi ebédet. Szépen megterített asztalokat és székeket helyeznek ki, ahol az ünnep résztvevői foglalnak helyet." Újfent köszönjük!
Grábóc, a testi és lelki felüdülés remek célpontja egy napsütötte délutánon.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!