Talán kevésbé ismert, hogy a történelmi Magyar Királyság területéből Lengyelországnak is jutott, igaz nem a Nagy-Trianon kastélyban, hanem a belgiumi Spaban, majd végleges formában négy évvel később, egy cseh-lengyel külön megállapodás részeként. Ma ez a terület az egyetlen a Nagy-Magyarországból, amely olyan ország része lett, ami nem határos a jelenkori Magyarországgal.

Ez a terület egyébként nem is olyan kicsi, 584 négyzetkilométer, tulajdonképpen egy balatonnyi, ami 592 négyzetkilométer. A lakossága pedig akkor huszonötezer fő volt.

Az ARCANUM által fejlesztett és a www.mapire.eu oldalon elérhető, a mai és az "Európa a XIX. században" című térképek összevetésével jól látható a Lengyelországhoz került terület, itt sárga pontozással körbe ölelve, a kék pontok a történelmi Magyarország határát és a jelenlegi szlovák-lengyel határt jelölik. A Google Mapsen is jól láthatóak ezek a települések, hiszen magyar IP-címről történő böngészésnél, magyar nevükön jelennek meg.

A Nowy Targtól nyugatra és keletre fekvő, egykor Árva és Szepes vármegyéhez tartozó területekre, valamint Trencsén vármegye néhány településére a lengyelek már 1918-ban bejelentették az igényüket.  A szepesi részre az évszázadokon át fennálló elzálogosítás, Árva vármegye egy részére pedig az ott élő lengyelül beszélő lakosság miatt. Az utóbbi területen lakók 93%-a vallotta magát lengyelnek az 1910-es népszámláláson. Ugyanakkor a Szepesség érintett részén ez az arány - akárcsak a magyar lakosságé - egy százalék körül mozgott. Ebből is látszik, hogy Lengyelországnak sem a tiszta nemzetállam létrehozása volt a célja, csak egyszerűen az újbóli létezés. Az 1920-ban megszületett, hat ország területeiből összeragasztott lengyel állam lakosságának mindössze 69%-a volt lengyel.

Az antant által erőltettet népszavazás - a terület hovatartozásáról - végül nem lett megtartva. 1920-ban pedig ha nem is az egész vármegyét, de kétszer tizenhárom települést megkaptak. Árva vármegye tekintetében ezt a döntést módosították 1924-ben, létrehozva a ma is létező határt. Persze nem a Kárpát-medencéről beszélnénk, ha nem cserélt volna később még többször gazdát a terület egésze vagy egy része. 1938-ban több, stratégiailag fontos települést szereznek meg a lengyelek, mikor a németek a Szudéta-vidéket, a Magyar Királyság pedig a Felvidék déli részét. Egy évre rá a létrejött első önálló szlovák állam azután nem csak ezt a három települést, de a fent említett többit is visszaszerzi, újra meghúzva az 1918 előtti határt. Végül 1945-ben (vagy ha úgy tetszik az 1947-es párizsi békével) minden visszaállt az 1924-es állapotra.

Az 1918 és 1945 között többször is gazdát cserélt települések a következők voltak:

Á - Árva, Sz - Szepes, T - Trencsén vármegye.

Az 1947-es párizsi békekötéssel hivatalosan is Csehszlovákiának ítélt települések 1993-tól a Szlovák Köztársasághoz tartoznak. 

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!