Az elmúlt napokban tiltásokkal és büntetési tételekkel került a hírekbe Róma egyik fő látványossága a Spanyol lépcső. De miért is spanyol egy római lépcső, ami Európa legszélesebb és 174 lépcsőfokával leghosszabb kültéri lépcsője?
A lépcső olaszul Scalinata di Trinitá dei Monti, azaz egy szó nincs benne a spanyolokról, annál inkább a Trinitá dei Monti (Szentháromság hegye) templomhoz vezető lépcsőről. A spanyol tartalmú elnevezés német nyelvterületről honosodott meg nálunk, de ugyanígy nevezik az angolok is. Ezeken a nyelveken a lépcső az alatta elterülő térről, az pedig a tér másik részén lévő palotáról kapta a nevét.
A tér és a palota olaszul is a spanyol nevet viseli. A barokk Palazzo di Spagna mintegy 370 éve otthona Spanyolország Vatikáni Nagykövetségének. A Spanyol Királyság már 1480 óta foglalkoztatott állandó nagykövetet a Szentszékkel való kapcsolattartásra, ezzel az övék a legrégebbi diplomáciai misszió a világon. Egykor nemcsak a palota, hanem az előtte elterülő tér (Piazza di Spagna) és több épület is spanyol fennhatóság alá tartozott. A Vatikáni Államból – a számonkérés elől menekülve – több csirkefogó és garázda menekült a területre, ahol már a spanyol korona védelme alatt álltak. A tér igen furcsa alakú, olyan mintha csúcsával két háromszöget toltak volna egymáshoz, de sokan homokórához hasonlítják, a kisebbik háromszögre néz a palota, a nagyobbikról vezet fel a lépcső. Utóbbin, a lépcső aljában áll a Fontana della Barcaccia, a Bárka szökőkút. Nevét egy XVII. századi áradásról kapta, amikor a Tiberis megemelkedett vize egy bárkát egészen eddig elsodort. A kőbárka egy medencében áll, olyan hatást keltve, mintha a földön lenne, a víz az ágyúcsöveiből folyik.
A Trinitá dei Monti templom a Pincio-halom szélére épült, innen a hegy megnevezés. Építését VIII. Károly (1483-1498) rendelte el, de csak XII. Lajos uralkodása alatt, 1502-ben kezdték el a munkálatokat. Felszentelését 1585-ben maga V. Sixtus pápa végezte el. Francia királyokról beszélünk, a templom és a mellette fekvő apácazárda a mai napig francia fenntartású és tulajdonú. A templom előtt álló obeliszket 1789-ben állították fel.
A templom elkészülte után már felmerült, hogy méltóképpen kellene összekötni a teret és a templomot. Ehhez az első komoly lendületet Étienne Gueffier, követségi titkár végrendelete adta, aki 1661-ben 20.000 scudot adományozott a megépítésére. A pénzt talán kamatoztatták valahol, mert a lépcső csak 1723 és 1726 között készült el, majd 150 évvel a templom felavatását követően. A finanszírozásból kiindulva talán találóbb lenne a „Francia lépcső” elnevezés, de a magyarban nem a beruházó, hanem a kiindulási pont, az olasz nyelvben pedig a végpont határozta meg a nevet. A két tervezőnek Sanctisnak és Specchinek elegendő tér és fantázia állt rendelkezésére, hogy maradandót alkosson. A lépcső egyenes vonalban, szélesen indul, majd íves formára vált és kitárulkozik. A pihenőt követően ismét egyenes és szögletes minták alkotják, végül egy újabb ölelő mozdulattal éri el a templom szintjét.
A lépcsőt többször felújították, legutóbb 2016-ban, mintegy másfél millió eurós költséggel. talán ennek is betudható a szigorúság. A 2013-ban készült képeken még békésen üldögélnek a turisták a lépcsőn. Emlékeim szerint ez akkor senkit sem zavart. Persze a Rómába áramló látogatók száma emelkedett azóta, de egy kicsit az indokoltnál erősebbnek gondolom ezt a tiltást, pláne a 400 eurós büntetést. Minden turisztikai központnak kényesen kell egyensúlyoznia a vendégek által elköltött összegek és a helyben lakók – legalább részleges – nyugalma, a város lakhatóságának megőrzése között. A tiltás annak fényében is érdekes, hogy a lépcső egyik pihenőjénél, a falon a következő latin felirat olvasható: a lépcsőt XV. Lajos francia király nagykövete, Melchior de Polignac bíboros, a közönség kényelmére építtette.
Így változnak az idők és a szabályok, de a Spanyol lépcső lassan 300 éve örök…
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
