Vicenzáról minden könyv két dolgot biztosan megemlít. Az egyik, hogy Andrea Palladio városa, aki számos reneszánsz palotát tervezett és épített itt, a másik, pedig, hogy volt olyan időszak, amikor a helyi polgárok nem vetették meg a macskahúst.
A Garda-tó felé pihentünk meg Vicenzában, ahol, ellentétben Isztambullal, Dubrovnikkal vagy Melkkel, tényleg egyetlen egy cicát sem láttunk. Ezt tudjuk be a véletlennek, az étlapokon legalább is nem volt gatto.
A történészek szerint főleg a háborúk alatt az általános élelmiszerhiány miatt fanyalodtak rá a lakosok erre az étekre, így ragadt rájuk az ismert, nem túl hízelgő „magnagati” jelző. Ezt erősíti, hogy 1943-ban az olasz belügyminiszter rendeletben tiltotta meg a macskák élelmiszeripari felhasználását, félve az egerek elszaporodásától. Később sok hentes a nyulak fejét is a pultba tette, ezzel bizonyítva, hogy a mellette lévő hús nem macskahús. Egy másik történelmi kapcsolat a XVI. századra nyúlik vissza, amikor a Velencei Köztársaság uralma alatt álló Padovát ostromolta a cambrai-i liga (Pápai Állam, Franciaország, Német-római Birodalom). A támadók között vicenzaiak is voltak, Padova városa pedig a megvetés jeleként macskákat lógatott ki a városfalra.
Ha macskát nem is láttunk, Vicenzában lépten-nyomon találkozhatunk Andrea Palladio épületeivel. Palladiot a XVI. század második felének legharmonikusabb, legegyedibb és leghiggadtabb építészének tartják. Sétánkat kezdjük az óváros belső csücskében, a Teatro Olimpiconál, már csak azért is, mert a bejárattól jobbra találjuk a turista információt, itt kaphatunk ingyenes várostérképet. A Teatro Olimpico egyike annak a 19 építészeti remekműnek, mely az UNESCO világörökség részét képezi a városban. Palladio utolsó munkája, egy középkori erőd helyére épült, 1579 és 1585 között. Palladio 1580-as halála után jegyzeteit is felhasználva fejezték be az épületet. A nyitóelőadás Szophoklész drámája, az Oidipusz király volt, de a társulat rövid időn belül elhagyta a színházat. Kialakítását egy ókori színház ihlette, nézőtere félköríves. A színpad közepén egy diadalív, két oldalán egy-egy kapu áll, amin keresztül egy tér házai láthatóak. A színházat ma is használják, befogadó képessége 470 fő. Keddtől vasárnapig tart nyitva, télen 9-17, nyáron 10-18 óráig, a normál jegy 11, a kedvezményes 8 euróba kerül. A vicenzai Múzeum Kártyával ingyen látogatható. A kártya ára 15, a kedvezményes 12, a családi (két felnőtt, maximum 4 gyerek) 18 euró. A kártyával a Teatro Olimpicon kívül többek között a Chiericati Palota, a Santa Corona templom, a Palladio Múzeum, a Püspöki Múzeum, a Régészeti Múzeum is ingyen látogatható. Első használatát követően hét napig érvényes.
A Teatro Olimpicoval egy téren fekszik és ugyanazzal a nyitva tartással várja a látogatókat a Chiericati Palota. 1855 óta ad otthont a városi múzeumnak, ma már a művészeti galéria is itt nyert elhelyezést. Építésekor a Retrone patak is az épület mellett folyt, ezért védve az árvizektől, megemelve építették. Palladio harmóniára törekvése itt is tetten érhető. A homlokzat hármas tagolású. Az alsó szinten dór, a felső szinten ión oszlopok állnak, egyenes párkányokkal. A Palladio Corson a Porta Castello felé indulva jobb kéz felé látjuk a Santa Corona templomot. Elődje 1261-ben épült, olyan értékes művek láthatóak itt, mint Bellini Krisztus megkeresztelése. Keddtől vasárnapig 9-12 és 15-18 között látogatható. A Thiene Palota a Contrá Porti felől közelíthető meg. A XVI. századi épület a Banca Popolare di Vicenza tulajdonában van így csak előzetes bejelentkezés után látogatható, szerdától péntekig 9-17-ig. De az udvarára bejelentkezés nélkül is bemehetünk és érdemes is áthaladnunk a kapun és bent körülnézni.
Utunk innen a város központját képező Piazza dei Signorira vezetett. Itt áll a Loggia del Capitaniato, a Basilica Palladiana és a Palazzo del Monte di Pietà (Zálogház). A téren két oszlopot is találunk, egyiken Szent Márk, a másikon a Megváltó szobrával. A Loggia del Capitaniato 1565 és 1614 között épült. Egykoron a Velencei Köztársaság képviselője használta, földszintjének nagytermében ma a városi tanács ülésezik. Palladio játszik a kontraszttal az épületen: vakolatlan vörös tégla oszlopok és fehér stukkók. Az oszlopok között két allegorikus szobrot fedezhetünk fel, melyek a velencei-spanyol flotta törökök felett aratott 1571-es lepantói győzelmét örökíti meg. A Basilica Palladiana Vicenza legfontosabb reneszánsz épülete. A helyén álló előző épület (Palazzo della Ragione) 1546-ban összedőlt! Három évvel később a pályázatok közül Palladioét találták a legjobbnak, akinek ez volt az első középülete. Tervében a korszerű építészetet az antik kor jellemzőivel ötvözte. Az eredeti gótikus épület köré kétszintes márvány loggiasort és új klasszikus homlokzatot tervezett. A teljes épület csak 1617-re, 37 évvel Palladio halála után készült el. Torre di Piazza (Bissara) a Basilica Palladiana mellett áll, 82 méter magas. A XII. században kezdték el építeni, jelenlegi magasságát a XV. században érte el. 1945-ben bombatalálat érte (a kupola és a harangok is lezuhantak), legutóbb 2002-ben újították fel. Ahogy a Thiene Palotánál úgy itt is szembetűnő, hogy az épületnél nem mindenhol hagytak akkora teret, ami talán illő lett volna, a déli sarkánál például majdnem összeér a szomszéd házzal. Ma kiállításokat és rendezvényeket tartanak benne. A következő összegekért korlátozottan látogatható: Loggia 3 (egyszerre maximum 350 ember), Terasz 3,5 (150 ember), Szalon 3 (300 ember), Terasz és Loggia 5, Nagyterem 1 euró (60 ember). A Palazzo del Monte di Pietà, az Irgalom hegyének Palotája, azaz a Zálogház. 1486-ban két ferences barát prédikációinak köszönhetően alapították, itt az uzsorakölcsönöknél jobb feltételekkel juthattak pénzhez a város lakói. A Basilica Palladiana mellett áll Andrea Palladio szobra, a róla elnevezett téren.
A Piazza dei Signorit és a Corso Andrea Palladiot összekötő egy kis közlén keresztül jutunk el az Antica Casa Della Malvasia nevű hangulatos étterembe, ahol isteni desszerteket (6 euró) kóstoltunk, leöblítve Masari San Martino cabernet sauvignon – merlot vörösborral.
A Palladio térről kis utcákon jutunk el a Dómig, hivatalos nevén Nagyboldogasszony Székesegyházig. Palladio itt is letette névjegyét, a kupola és az északi rész az ő műve (1558-1566 között épült). A kupola a velencei San Giorgio Maggiorét idézi.
Sétánkat a Piazza del Castellon zárjuk, itt áll Garibaldi szobra, a Palazzo Porto Breganze és a Torrione di Porta Castello. A taxik is eddig a pontig hozhatják be utasaikat, a kiszállási díj 2,50, a kilométer díj 0,70 euró. A Porto Breganze Palotát 1571-ben tervezte Palladio a Porto család részére, de befejezetlen maradt. A Torrione di Porta Castello pedig a középkori városfal maradványa.
Elhagyva az óvárost a Felice E Fortunato korzón találtunk egy magyar vonatkozású kávézót, amit a Rubik-kockához címeztek. Ezzel az élménnyel és sok-sok építészeti csodával az emlékezetünkben mondtunk búcsút Vicenzának.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
