Kézdivásárhely a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városa. Udvarteres városközpontja, méretét tekintve egyedülálló. Egykor tizenegy céh volt a városban, köztük a legkorábbit 1572-ben alapították, ezért is hívták "a céhek városának". 1848-ban - Bodvaj és Sepsiszentgyörgy után - ide költözött Gábor Áron híres ágyúöntő műhelye.
A városközpont szerkezete és formája azért ilyennek született, mert a trapéz alakú főtér körül keskeny, de nagyon hosszú, akár 180 méteres telkek kerültek kialakításra. Ezek a szalagtelkek gyűrűként vették körbe a főteret, a megmaradt hetvenkettő udvartér közül, ma mintegy harminc nyílik innen. A többi már a környező utcákból közelíthető meg. Az iparosok a főtérre nyíló részen árulták a portékáikat, az első épület is ide épült. A keskeny telkeken csak hátrafelé, egymás mögött volt lehetőség építkezni, így a gyermekek itt hozták létre otthonaikat, akár tucatnyi külön lakóházzal. Az udvartereken belső utcák nyíltak, melyek a főteret és telkek végében futó utcákat kötötték össze. Elnevezésük kezdetben a családnevek voltak: Baloghok, Csiszárok, Jacsók. Mikor 1851-ben érvényét vesztette a székely örökségi törvény, mások is beköltözhettek ide, ezért a családneveket - a könnyebb tájékozódás érdekében - számozásra cserélték. Ez az udvarteres szerkezet más székely városokban is kialakult, de a városrendezések részben vagy teljesen eltüntették ezeket, ilyen mértékben ezért már csak itt látható. Az 1834-es tűzvész után Kézdivásárhelyen is megpróbálkoztak a felszámolásával, de a városvezetés olyan ellenállásba ütközött, hogy inkább lemondott róla.
A középkorban nagyon jelentős céhes ipara volt a városnak, ezért is találunk Céhtörténeti Múzeumot az egykori városháza épületében. A kovácsokat, lakatosokat, puskaműveseket és pléheseket egyesítő kovácsok, a bárány- és juhbőrt feldolgozó szűcsök (alakult: 1649), a legrégebbi, 1572-ben alakult tímárok és vargák, a legtöbb tagot számláló csizmadiák (1638), cipészek, a bokálykorsókat és kályhacsempéket is gyártó fazekasok (1649), mészárosok (1809), asztalosok és esztergályosok (1844), kalaposok (1845), szabók és a pogácsasütők és mézeskalácsosok céhe volt a legjelentősebb. A XX. század változásaival a céhek taglétszáma egyre csökkent, a század végére az utolsó képviselőik is elhunytak. Emlékük azonban a múzeumban tovább él, bemutatva szerszámaikat, eszközeiket, életüket. A nyitva tartásáról és a jegyárakról itt találunk információt.
1848 decemberében költözött a városba a szabadságharc ágyúöntése, a műhely mellett egy tüzériskolát is létrehoztak, biztosítva az ágyúkat kezelő személyzetet is. Az ágyúöntés Turóczi Mózes rézműves műhelyében zajlott. Itt öntöttek a hetven darab ágyúból hatvannégyet, többek között a Székelyföld által átadott több mint háromszáz harangból. Az ágyuk mellett puskapor, gyutacs és golyó is készült a városban, amivel Kézdivásárhely lett a szabadságharc egyik hadiipari központja. Gábor Áron ágyúi közül mára mindössze egy maradt fenn, ennek életútja is igen hányatott. Földmunkák során találták meg 1906-ban, először a Városházára, majd a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba került. Innen gyűjtötték be az 1970-ben létrehozott bukaresti Nemzeti Múzeumba. Itt azonban később raktárba került, 2011-ben egy élethű másolatért és más értékes tárgyakért cserébe kapta vissza a Székely Nemzeti Múzeum. Kézdivásárhelyen szintén egy másolata látható. Turóczi Mózes egykori műhelye ma emlékház, előtte áll a rézműves mellszobra. Gábor Áron emlékét szobor őrzi a főtéren.
Azon a főtéren, ahol a Városháza és a Vigadó épületét érdemes megcsodálni. A Városháza korábban a Kisegítő Takarékpénztár épülete volt, míg a Vigadó Művelődési ház egykoron a Vigadó Szállónak adott otthont. Hahn Jakab faháza az egyik utolsó emléket állítja ennek az építési stílusnak. A főtérről nyíló Apafi Mihály utcában álló épület 1817-ben épült. Hahn Jakab cukrász volt, többek között a mézespogácsa fűződik a nevéhez.
Kézdivásárhely az udvarterei miatt az urbanisztika iránt érdeklődők számára, rézágyús emlékei miatt a "fegyverbolondoknak", céhmúzeuma miatt a régi kézműves szakmákat szeretőknek kihagyhatatlan.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
