Monarchia túrák

Az utazással szerzett élményidet senki nem veszi el tőled!

Tolna és Baranya rejtett kincsei

2020. június 30. 21:12 - Makovecz Gyula Péter

Túrázós, rejtett kincsek Tolnában és Baranyában, ahová valószínűleg nem jutottunk volna el, ha nem kell átalakítani tavaszi kirándulós terveinket. Így viszont többek között láttunk egy szomorú történetű kápolnát és obeliszket, egy szent és az első magyar szövegre komponált Liszt zenemű szülőhelyét és több természeti csodát.

Bakancsot fel! - felkiáltással indultunk neki a környéknek. Olyan helyeket kerestünk, amiket kevesen látogatnak (tudjátok, minimalizáljuk a kontaktokat), de felüdülést jelentenek a négy fal között töltött napok után.

Első kirándulásunk a "Zöldút a kúriák mentén" túraútvonal egy részét érintette. A zöldút egy húsz kilométer körüli hosszúságú sétaút, Tengelic, Szedres, Medina, Kölesd, valamint Borjád és közben nem kevesebb, mint kilenc kúria és kastély érintésével. Az útvonal része az Ős-Sárvíz tanösvény is. A kastélyok közül van amelyikben állami fenntartású intézmény (például speciális gyermekotthon) működik, de a többségük magántulajdonban van és nem látogatható. Valószínűleg áprilisban amúgy is zárva lettek volna.

A környék egyik nemesi családja voltak a Benyovszkyak, akik nemcsak kastélyt, de temetkezési kápolnát is emeltek. Története igencsak szomorú, gróf Benyovszky Rezső és a tizenhárom éves korában, balesetben elhunyt fiának, Emánuelnek a végső nyughelye ez. Benyovszky Rezső az egyik legnagyobb gazdálkodó volt Tolna vármegyében, országgyűlési képviselő is volt 1904 és 1910 között. Fia egy játékpisztolynak gondolt fegyverrel szenvedett balesetet 1913-ban, apja az ő számára és saját magának építtette a kápolnát. 1916-ban áldották meg az épületet, nem szentelték fel, mert nem szánták közösségi helynek. A gróf negyvenegy évvel élte túl a fiát, 1954-ben, kívánságának megfelelően, őt is itt helyezték végső nyugalomra. Az épület 2014-ben teljes körű felújításon esett át. Nem messze a kápolnától találunk egy emlékoszlopot, ami a Gindly családot, a környék virágzó birtokainak létrehozóit dicsőíti. A győri marhakereskedő család a XVII-XVIII. században kapott Tengelic környékén hatalmas földbirtokot és nemesi rangot a királytól, annak fejében, hogy nagy mennyiségű élelmiszerrel támogatták a hadsereget. Később a Benyovszky család beházasodott a Gindly famíliába, Benyovszky Rezső édesanyja is Gindly lány volt.

Az egyik kastély, ami ha nem is látogatható, de legalább körbejárható, a Katalinpusztán álló Schell kastély. Építtetője Jeszenszky Kálmán volt, aki az uradalmat a lányáról nevezte el. A változatosság kedvéért ők is beházasodtak a Gindly családba, amelynek lánytagjai nemcsak tehetősek, de a hírek szerint szépek is voltak. A négyezer-hatszáz négyzetméteres épület klasszicista stílusban épült. Később kibővítették, nevét utolsó tulajdonosáról, báró Schell Józsefről kapta, aki 1890-ben vásárolta meg. Ő is alakított rajta, így ma már historizáló stílusúnak mondják a hozzáértők, könyvtárat, báltermet, dísztermet építtetett. Egy kopott tábla szerint egy időben turistaszállóként, munkásszállóként funkcionált. Sajnos a legjobb példa arra, hogy hogyan múlik el a világ dicsősége. Hogyan lesz egy virágzó birtokközpontból leromlott állapotú, lakatlan épület. A miérteket hagyjuk...

Szedres mellett találjuk az Ős-Sárvíz kanyarulatait, a Sió és a Sárvíz szabályozásával alakult ki, amit jól láthatunk a térképeken is. Míg a jelenlegi Sárvíz szinte nyíl egyenes, addig a tőle pár száz méterre lévő régi meder szép nagy kanyarokat ír le. A Szedresi Sziget Egyesület alakított ki egy hét kilométer hosszú tanösvényt a tizennégy hektáros vizes területen. Megismerkedhetünk a rákászok, pákászok életmódjával, a fokgazdálkodással, az ártéri halászattal és az őshonos növény- (kedvencem a vackor) és állatvilággal (mocsári teknős, vidra, réti csík, poszátafélék...). A tájékoztató táblák elolvasásával azt is érzékelhetjük, hogy mennyire szerves része volt még a természetnek az ember, ezekben a nem is olyan távoli időkben.

Magyarország nincs túl jól ellátva obeliszkekkel, valahogy ez nem honosodott meg nálunk. Egy azonban biztosan van, a Tolna megyei Fadd mellett, egy szántóföld közepén. Helyénél csak története érdekesebb, egy magánszemély állította szeretett fiának, aki lehet, hogy a közlekedési balesetek első magyarországi áldozata volt. Ifjabb Bartal Györgyről van szó, a Bartal család egy tehetős Tolna megyei földbirtokos família volt. György, mintegy harminc kilométerre Faddtól, Kölesd mellett szenvedett halálos motorbalesetet, 1936. augusztus 16-án, mindössze huszonkét éves volt. Az emlékmű alatt egy kamrát alakítottak ki, amibe György személyes tárgyait helyezték el.

Közvetlenül a 6-os út mellett/felett áll, Mecseknádasd külterületén egy remek piknikező hely, a középkori Alsónádasd plébániatemplom romja, a Schlossberg. 1973 és 1980 között folytak itt régészeti ásatások, melyek megállapították, hogy a templom XIV. századi, de területén korábban is állt már épület, talán egy erődítmény. A régiót 1543 és 1686 között uraló törökök a templomot dzsámivá és egy kisebb várrá alakították át. Ma csak a török által átépített, késő gótikus templom maradványai láthatóak, a toronyalapzat és az ezeket körbeölelő fal a föld alatt rejtőzik. Már a községben találjuk Klimó György pécsi püspök egykori, ma már mindenképpen jobb sorsra érdemes nyaralóját. 1751 és 1753 között barokk stílusban épült. A kastélyhoz szép park is tartozott, amiből már semmi nincs meg, átszelte a 6-os út, épületek ültek rá és egy sportpálya az iskola részére. A püspökség után iskola, majd könyvtár lett, az új iskolaépület elkészülte óta üresen áll, egyre romló állapotban, pedig biztosan lehetne valamire hasznosítani. 1846. október 24-én kultúrtörténet esemény helyszíne volt, az akkor még teljes pompájában álló kastély, megérkezett Liszt Ferenc. Aki, ha már itt volt, először komponált magyar szövegre zenét, Garay János A patacska (A pataknál) című versére született meg a mű, a Pécsi Dalárda részére.

Mecseknádasd és Óbánya között áll egy hosszúkás domb, ami Réka-vár romjait rejti. Egy lihegős kaptatón jutunk fel a dombra. A várból sajnos nem sok minden látszik. Miután az egykori várudvaron sétálunk és a megmaradt falak a föld alatt rejtőznek, a domb szélénél van esélyünk egy-két falszakasz megtalálására. A területen kétszer folytattak ásatásokat, 1937-38-ban és 1963-64-ben. Ezek szerint a vár mintegy kétszáz méter hosszú, legszélesebb részén, 36 méter széles volt. Két részből állt, a belső és a Mecseknádasd felé eső külső várból, két kapuval rendelkezett. Három méter vastag falai előtt szinte teljes hosszban száraz árok volt, ahogy a vár két része között is, ezek még ma is láthatóak. Építészeti jelentősége azonban eltörpül amellett a legenda mellett, ami szerint itt született Skóciai Szent Margit, I. Szent István unokája. Történt ugyanis, hogy amikor a dánok lerohanták 1016-ban Angliát, II. Edmund angol király két fiát, Eduárdot és ifjabb Edmundot száműzték a szigetről. Akik egy svéd és egy kijevi kitérő után Magyarországon, a Mecsek vidékén kaptak menedéket. Itt Száműzött Eduárd elvette feleségül I. Szent István lányát, Ágotát. A frigyből három gyermek született, egyikük volt Margit. A család 1057-ben visszatért Angliába, hogy Száműzött Eduárd elfoglalja a trónt. Ez nem sikerült, mert pár nappal megérkezése után meghalt. Felesége és gyermekei Skóciába menekültek, ahol Margit huszonnégy évesen, 1069-ben feleségül ment III. Malcolm, skót királyhoz, nyolc gyermekük született, köztük három későbbi skót király és egy angol királyné. Margit meghonosította a római katolikus liturgiát, több templomot, kolostort építtetett, segítette az elesetteket, ezért nagy népszerűségnek örvendett. 1093-ban, pár nappal férje és legidősebb fia halála után, akik egy csatában estek el, hunyt el bánatában. 1250-ben, IV. Ince pápa avatta szentté.

Óbánya egy olyan falu, ami azért ismert a turisták előtt, csendessége, bájossága, természetközelisége miatt nem véletlenül. Innen indulunk a Ferde vízeséshez. A faluból két kilométeres sétával érjük el a vízesést, közben többször át kell kelnünk a patakon, itt tényleg jól jön a bakancs és az is, ha magunkhoz veszünk egy botot segítségnek. A patakmederben letett kövek segítik az átkelést, ami még ilyen alacsony víznél sem egyszerű. A vízesés aprócska, de a vízszintestől jócskán megdőlt mészkő rétegeken átfolyva igazi látványosság.

Sok helyen jártunk, de persze ezzel együtt sem mondhatjuk, hogy bejártuk Tolnát és Baranyát.

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://monarchiaturak.blog.hu/api/trackback/id/tr3515972486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.