Berlin nekem egy fantasztikus város. Tudom, hogy emberi oldalról nézve tragikus az évtizedeken át fennálló megosztottság, de más szempontból viszont roppant érdekes az, ahogy a város két fele teljesen másként épült és fejlődött.
Erre a kettősségre példa a Berliner Schloss, a Berlini vagy Városi palota. Történetét érdemes megismerni. 1443 és 1449 között Friedrich Hohenzollern épített várat Berlinben, részben ennek a területén épült fel a Berliner Schloss, amelynek formázásában szinte az összes későbbi uralkodó részt vett, egészen II. Vilmosig bezárólag. Így vált a porosz barokk egyik legfontosabb épületévé a XVIII. században. Az 1845-ben elkészült, hatvan méter magas kupolájával és alapterületével uralta a városképet. A Múzeum-szigeten állt, ahol az Altes, a Neues és a Pergamon Museum is, a dómtól egy utca választotta el. 1871-től, a Német Császárság megalapításától, a Reichstag 1894-es megépítéséig a császárság szimbóluma.
A Weimari Köztársaság idején múzeum és a Harmadik Birodalom idején sem kapott kiemelt funkciót. Ennek ellenére a szövetségi bombázások során 1945. február 3-án és február 24-én is komoly találat éri, nagyobb része kiég. Díszítése jelentős károkat szenved, de szerkezetileg ép marad. Szerencsétlenségére a város keleti felébe kerül, ha a nyugati oldalra kerül, biztosan felújítják és sokkal korábban pompázhatott volna a régi fényében. Így viszont a szovjetek még díszletnek is használták egy háborús filmhez, könnyű szívvel lövették a tüzérséggel. 1945 és 1950 között kiállítási helyként használták és még 1950-ben is készült egy költségvetés a helyreállításáról. Az akkori hírek hosszas tanácskozásról írtak, melynek végén a bontás mellett döntöttek. A döntésben komoly ideológiai szerepet játszott, hogy az épület a Porosz Birodalom megtestesítője volt, aminek Walter Ulbricht szerint nem sok helye volt az akkori NDK-ban. Néhány részét azért megmentették, a nevezetes Schlütlersaal barokk szobordíszei például a Német Történeti Múzeumba (az egykori Zeughausba) kerültek. Vagy, ahogy Brenner János is írja "A megépített múlt" című januári cikkében: "A XX. század groteszk politikai iróniája, hogy az NDK Államtanácsának ma is álló nagyvonalú épületébe beépítették a lerombolt palota egyik barokk portálját, amelynek erkélyéről Karl Liebknecht 1918-ban kikiáltotta a szocialista köztársaságot."
Végül 1973 és 1976 között épült fel az NDK legreprezentatívabb középületének szánt "A köztársaság palotája" (Palast der Republik), a tulajdonképpeni parlament, az NDK Népi Kamarája. A kamara a 800 férőhelyes főteremben ülésezett, de volt benne egy kolosszális, ötezer fő befogadására alkalmas díszterem is. Került az ötemeletes épületbe több étterem és kávézó, tekepálya, szauna és posta is.
1990-ben funkcióját vesztette a német újraegyesítéssel. Sorsáról tényleges vita volt, "politikusok, várostervezők, építészek, történészek, művészettörténészek és a város polgárai is megszólaltak". Nagy problémát jelentett, hogy ötezer tonna azbesztet építettek az épületébe, ezt 2003-ra sikerült eltávolítani. Ekkor született meg a döntés a lebontásáról, de előtte még kiállítások és koncertek otthona volt, többek között a kínai agyag hadsereget is itt állították ki. Végül 2006-ban kezdték el a bontást és 2008-ban fejezték be. Acélszerkezetének egy részét az Egyesült Arab Emirátusokba szállították, a Burj Khalifa építésére használták fel.
Mi 2017-ben jártunk Berlinben, akkor még gőzerővel folyt az építkezés. Meglepő, de itt is többször kellett módosítani az átadási határidőt és ebbe akkor még nem szólt bele a pandémia. De mindezt és a felújításra szánt adományok alakulását saját weboldalon lehetett nyomon követni.
Franco Stella nyertes, újjáépítési terve - a kiírásnak megfelelően - három oldalról az eredeti homlokzatot szándékozott helyreállítani, a negyedik oldal és belső terek viszont modern köntöst kaptak. Ahogy a mai műemlékvédelem is diktálja, csak részleges rekonstrukció történt. A Schlüterhof és a passzázs szabadon bejárható, szerves része lesz a városnak. A nagy kérdés, hogy pontosan milyen funkciót kap majd az épület, a kiállítások egy részének vázlatai már készen vannak: Európán kívüli kultúrákat bemutató tárlat biztosan lesz.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
