A Plitvicei-tavak Nemzeti Park Zágrábot megelőzve, a legkedveltebb nem tengerparti horvát úti cél, évente mintegy 1,3 millió látogató keresi fel. A legszebb napsütésben, de nekünk idén az eső jutott, így is kimondottan élveztük.

A Plitvicei-tavak Nemzeti Park számokban kifejezve: 1949 óta nemzeti park, 1979 óta az UNESCO világörökség része. Területe majd' 30.000 hektár, 300 négyzetkilométer. Tizenhat tó alkotja a tórendszert (12 a felső, 4 az alsó tavakhoz tartozik), melynek együttes vízfelülete 217 hektár. A legnagyobb tó 81,5 hektáros, legnagyobb mélysége 46 méter. A legmagasabban és a legalacsonyabban fekvő tó vízszintje között 153 méter a különbség. 1991 és 1995 között, sok más területtel együtt, a jugoszláv néphadsereg ellenőrzése alatt állt.

Olasz barátaink mintegy két órát késtek a nagykanizsai találkozóról, így el kellett térnünk az eredeti tervtől. Ez azt jelentette, hogy egy nappal később, szinte biztosan esős időben túrázunk a tavak körül.

Azt gondolom nem kell mondani, hogy legalább túracipővel, ivóvízzel érdemes készülni. Esőkabátot, mint a mi esetünk is mutatta, a hotelben is tudunk vásárolni 20 kunáért. Persze mindig találkozni olyanokkal, akik magas sarkúban, kiskosztümben, zakóban, makkos cipőben botladoznak és kerülgetik a pocsolyákat. Amúgy a park télen-nyáron várja a látogatókat, nem kell félni a nem legtökéletesebb időtől sem. Az élményekről pedig beszéljenek a képek.

Az alsó tavak legszebb része a 78 méter magasról lezúgó Nagy vízesés és a Šupljara barlang. A barlangban állandó páratartalom mellett, állandó hőmérséklet, 10,5 fok van. Érdekesség, hogy a legnagyobb tó, a Kozjak (a felső tórendszer utolsó tagja) mintegy négyszáz évvel ezelőtt még két medencéből állt. Az alsó tó kifolyásánál lévő mésztufa gát azonban olyan mértékben emelkedett, emelve a tó vízszintjét is, hogy egy idő után a két tó vize egyesült és a közöttük lévő gát eltűnt. Ebben a tóban fekszik a legnagyobb sziget is a 275 méter hosszú és 60 méter széles Štefanija. Vízesések, barlangok, köztük a Barlang-kert és tömeg még rossz időben is, erre mindenképpen készüljünk fel. Minden tónál táblák mutatják az adott tó többi tóhoz viszonyított fekvését, területét, mélységét és tengerszint feletti magasságát.

A belépőkről, az igényelhető idegenvezetésről, a parkolásról itt, a belépési pontokról, a nyitva tartásról, a kisvonat és az elektromos kishajók menetrendjéről pedig itt találunk meg minden információt.

A jegyárak függetlenek az eltöltött időtől, azaz mindegy, hogy melyik túraútvonalat használjuk az ajánlott öt közül (a legrövidebb 4, a leghosszabb 18,3 km). Akár saját magunknak is kreálhatunk útvonalat, variálhatjuk a sétát a kisvonattal, a hajóval, de a kijelölt túraútvonalakról ne térjünk le. Ami meglepő volt, hogy a jegyet sehol sem kérték el. Az, hogy menet közben nem ellenőrizték még érthető, de, hogy sem a kisvonaton, sem a kishajón nem ellenőrizték, feltétlen bizalomról árulkodik a túrázók felé.

Az esőt megtapasztalva, legközelebb napsütésben szeretnénk túrázni itt és akkor talán egy bihácsi kirándulás is belefér az időbe.

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!