Monarchia túrák

Az utazással szerzett élményidet senki nem veszi el tőled!

Grófi fürdő a közjó szolgálatában - Annafürdő

2021. június 29. 22:37 - Makovecz Gyula Péter

Annafürdő Lengyel község mellett, Tolna és Baranya határán, a Tolnai-hegyhát lankái között terül el. Létét az előző posztot ihlető gróf Apponyi családnak köszönheti.

A lengyeli birtokot 1799-ben vásárolta meg Apponyi Antal, a ma iskolaként funkcionáló kastélyukat 1824 és 1829 között emelték. A kastélyhoz közeli gőzfürdő 1846-ban készült el, Antal unokájának, Rudolfnak a feleségéről, Beckendorf Annáról kapta a nevét. A fürdőt azonban nem Rudolf, hanem a nagybátyja, József hozta létre, akinek feleségét reuma gyötörte és gyógykezelését a gróf Lengyelhez minél közelebb szerette volna megoldani. Erre kínált jó lehetőséget a kastélytól mindössze 1.200 méterre eredő forrás, amire gőzfürdőt építettet. A fürdő jó híre hamar bejárta Tolnát és Baranyát, sőt... József gróf végrendeletében - Széchényihez hasonlóan - a közjónak ajánlotta fel a fürdőt, látogathatóságát a község lakóinak is biztosította. Ünnepnapokon mulatságok, bálok színhelye volt, a gyerekeknek ügyességi játékokat rendeztek. Rudolf felesége az Apponyi családnak külön apartmant, a vendégeknek pihenőszobákat alakíttatott ki. A hálás látogató közönség már ekkor Annafürdőnek hívta a helyet, mely a grófnő 1900-ban bekövetkezett halála után hivatalosan is Annafürdő lett. A család nemcsak a fürdőre, hanem a természetszerű erdőgazdálkodásra (sarjaztatás, szálalás) is nagy hangsúlyt fektetett.

Fiúk, Sándor és felesége a nagy háború alatt rehabilitációs kórházat hozott létre. 1926-ban a kastéllyal együtt a Nemzeti Múzeumnak adományozták a fürdő és az erdő terültét is. Ekkor ért véget az Apponyiak Lengyelhez köthető kapcsolata. A II. világháború utáni nagy változások a múzeum tulajdonjogát is megszüntették és az Állami Erdőgazdasághoz irányították a fürdőt és a körülötte fekvő erdőterületet. Az új tulajdonos szolgálati lakásokat alakított ki a fürdőépületben az itt dolgozó erdészek részére. 1975-ben a Tolna megyei Tanács védetté nyilvánította a területet: a kifogástalan minőségű Anna forrást, a 150 éves bükk, cser, gesztenye fákat, platánokat, luc- és vörösfenyőket. Ez azonban természeti védelem volt, így nem akadályozta meg azt, hogy 1977-ben lebontsák a grófi apartmant és a helyére egy új házat emeljenek.

Később a terület a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság kezelésébe került, ők gondozzák most is már Zrt. formában. 2001-ben Turisztikai és Természetismereti Központot hoztak létre, melyet most is folyamatosan fejlesztenek. Miután letettük az autónkat a kiépített parkolóba, egy hangulatos kapun lépünk be a területre. Itt büfé, asztalok, tűzrakó hely, játszótér várja a látogatót. Beljebb áll a főépület, ahol egy nagyobb család vagy kisebb baráti társaság is elaludhat, a turista szállás pedig összesen 43 főt tud fogadni. A 2020-ban először meghirdetett "Év turistaháza" verseny győztesét is bennük tisztelhetjük. Bal kéz felől, egy lépcsőn lesétálva találjuk a terület kialakulásában nélkülözhetetlen szerepet betöltő természeti szépségét, a béka szájából csörgedező Anna forrást, ha nincs ez, nincs talán semmi sem. Hozama 5 liter percenként, hőmérséklete télen is tíz fok feletti. A forrás egyébként már a hét állomásból álló tanösvény első megállója. A tanösvényen végighaladva interaktív formában, játszva lehet megismerkedni az erdővel és lakóival. Ebben kiemelkedő pont a 2015-ben átadott Sasfészek kilátó, ami lombkorona sétány is egyben, távcsővel leskelődhetünk, tölcsérrel fülelhetünk, közben összepárosíthatjuk az agancsokat a tulajdonosaikkal. A domb legalján - hol máshol - találjuk a források vizének felduzzasztásával kialakított pihenő tavat. Partján tűzrakó hely, piknikezésre alkalmas asztalok, előadások megtartására használható padsorok várják a látogatókat. A szerelmeseknek élő, fűzfából font kupola teremt remek helyet a romantikázásnak.

A flóra és a fauna gazdagságát bizonyítja az öreg fák mellett a hunyor, a májvirág, a meténg, a liliom, a kosbor, valamint a szarvasbogár, a nagy hőscincér, többféle lepke, békák, a szürke gém, a gímszarvas, a dámvad, az őz és a vaddisznó. Utóbbiak egy bekerített részen is élnek, ahonnan a vadmalacok - míg kiférnek a háló lyukain - vígan kijönnek a látogatók közé, akár közvetlen közelről is meg lehet őket figyelni.

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://monarchiaturak.blog.hu/api/trackback/id/tr516608330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása