Monarchia túrák

Az utazással szerzett élményidet senki nem veszi el tőled!

Ceuta, Héraklész déli oszlopa

2020. július 31. 16:30 - Makovecz Gyula Péter

Ceuta egy tizenkilenc négyzetkilométeres, nyolcvanötezer lakosú spanyol tengerparti exklávé Marokkóban. A terület 1668 óta Spanyolországé, 1995 óta rendelkezik autonómiával. A várost a punok alapították, később a rómaiak, a vandálok, a vizigótok, a bizánciak, a mórok és a portugálok előzték meg a spanyol uralmat. A mitológia szerint itt van (a Hacho hegyen) Héraklész egyik oszlopa, a másik Gibraltár. A szoros pedig akkor keletkezett, amikor Héraklész megküzdött Antaiosszal és közben megsemmisítette a két kontinenst összekötő hegyet.

Ceutába legegyszerűbben az Algecirasból induló komppal juthatunk el. A menetidő egy és egy negyed óra, a távolság 31 kilométer. A menetrendről és a jegyárakról itt tájékozódhatunk. A kikötőből egy könnyed sétával érhetjük el a belvárost. Taxira csak akkor van szükségünk, ha a környező dombokra is fel szeretnénk menni, ami egyébként a kilátás miatt mindenképpen megéri.

A hőmérséklet a téli időszakban kellemes 13-14 Celsius fok, nyáron cserébe forróság fogad. A kikötőtől nyugatra egyetlen igazi látnivalót találunk, de ez megéri az egy kilométeres sétát: a Marinid (Tengeri) városfal. A XIV. században építették, a várost 710 és 1415 között uraló mórok. A fal eredetileg másfél kilométer hosszú volt és teljesen lezárta nyugatról a félszigetet. Ma már csak egy ötszáz méteres szakasza áll, több bástyával. Fekvéséből adódóan a város mindig kiemelt szerepet játszott a történelem folyamán, fontos kikötő és hadászati pont volt, ezt a területén elhelyezkedő több erőd (Királyi, Desnarigado, Punta Almina, Hacho) is mutatja. Kereskedelmi és katonai szerepéből máig sokat megőrzött, ezt az mutatja, hogy az aktív munkavállalók jelentős része ezen a két területen dolgozik.

Visszatérve a városközpontba a Királyi erőd az első célpontunk. Falainak legrégebbi részei a X., a legújabbak a XVIII. században épültek. A falak közötti vizes árkot, ami tulajdonképpen szigetet csinál a félsziget keleti részéből még a portugálok alakították ki a XVI. században. Falait többször (1694-1720, 1721-27, 1790-91) rohamozták a mórok, akik nehezen viselték az afrikai spanyol uralmat. Az első támadás, mint a világtörténelem egyik leghosszabb ostroma vonult be a történelembe. A várost nem tudták elfoglalni, de az ostromok szinte az összes portugál emléket lerombolták. A 250 éves portugál fennhatóságra leginkább a szobrok emlékeztetnek, köztük Enrique de Avis (a Navigátor), Ceuta meghódítója és Pedro de Meneses, Ceuta első kormányzójának emlékműve. Ezek a szobrok mellett Gandhi, Ben Yehuda, Homérosz, Arisztotelész, Platón is látható egy-egy műalkotáson, de tisztelegnek ilyen formán a tengerészek, a lovasság és a hadmérnökök előtt is. Így áll össze Spanyolország egyik legnagyobb kültéri bronz szoborgyűjteménye. Az erőd a fő látványossága a 45 perces hajóútnak is, ami a világítótornyot is magába foglalja, az indulási időpontokról és a jegyárakról itt találunk információt.

A déli parton áll a Nagyboldogasszony-székesegyház, helyén a VI. században emeltetett templomot - a régiót meghódító - I. Iusztinianosz, bizánci császár. Majd a mór uralom alatt értelemszerűen mecsetként használták. A portugálok alatt már ismét katolikus templomként funkcionáló épület a említett ostromok miatt olyan károkat szenvedett, ami miatt egy új épületet kellett a helyén felhúzni, ezt 1726-ban szentelték fel. A felszentelés előtt egy ideig gyalogsági kaszárnyaként használták. A Városháza, az Asamblea palota 1914 és 1927 között épült, megnyitójára a spanyol királyi pár, XIII. Alfonz és Viktória Eugénia is ellátogatott. Csodálatos, francia stílusú, kristály csillárokkal és velencei tükrökkel díszített trónterme és kerámialapos, ólomüveg ablakos lépcsőháza van.

A Központi piac tényleg központi helyen fekszik, mint minden mediterrán piacon, itt is megtaláljuk a szárazföld és a tenger gyümölcseit mindenféle formában és méretben. Remek csigát és rákot is lehet enni, egy-egy pohár bor vagy korsó sör mellett. A Székesegyház Múzeuma a XV. és a XX. század közötti időszakról őriz egyházi ruhákat, könyveket, vallási festményeket és nemesfém tárgyakat. A Spanyol Légió Múzeuma éppen száz éves és 1978-ban költöztették ide, fegyvergyűjteménnyel, egyenruhákat bemutató bábukkal, katonák személyes tárgyaival. A Trujillo palota mellett kezdődik a város sétálóutcája a Paseo del Revellín, ami később a Calle Realban folytatódik. A neobarokk palota nevét az építtető családról kapta, nagyon hangsúlyos mind elhelyezkedésével, mind méretével. A piac mellett ez az épület osztja el az útirányokat a sétálóutca és a tengerparti út felé. A Sárkányos ház az eklektikus építészet remeke, a Királyok terén (Plaza de Los Reyes) áll. Nevét a homlokzatát díszítő sárkányokról kapta, 1897 és 1905 között épült. Érdekessége, hogy a jelenlegi sárkányok már nem bronzból, hanem gyantából és üvegszálból készültek, így jóval kevésbé terhelik súlyukkal a homlokzatot. Vele majdnem szemben áll a XVIII. századi, barokk Szent Ferenc templom, bejárata mellett egy furcsa szoborral, ami az uralkodás átadását szimbolizálja a fiatalabb korosztály részére. 

A sétálós rész végén, a Plaza de Azcárate-n fogtunk magunknak egy taxit (szinte kivétel nélkül Dacia Logan típusúak), hogy a mintegy két és fél kilométerre lévő Hacho hegyről is megcsodáljuk a várost. A csak spanyolul beszélő taxis öt euróért vitt fel minket a hegyre. Nagy nehezen sikerült megértetni vele, hogy ne hagyjon ott minket, tíz percnyi nézelődés, fotózkodás és újabb öt euró után vitt minket vissza a térre. De előtte még 204 méter magasról is megcsodáltuk a várost és a kikötőt. A hegyről elnevezett Hacho erődöt a X. században még a mórok kezdték el építeni, az ő munkájukat folytatták a portugálok és a spanyolok, egészen a XVIII. századig. Falai és öt bástyája egy 110 ezer négyzetméteres területet ölelnek körbe. A falak magassága néhol a huszonhat méteres magasságot is elérik. Az erőd 1870 után hosszú évekig börtönként funkcionált. A Hacho hegy túloldalán áll a Punta Almina világítótorony és a Desnarigado erőd. A tizenhat méter magas világítótorony 1855-ben kezdte meg működését, jelzése 146 méteres tengerszint feletti magasságban van és 35 kilométeres távolságból is látható. A Desnarigado erőd hasonló történettel bír, mint a Hacho erőd. Igaz ezt még a XIX. században is fejlesztették, megpróbálva lépést tartani a tüzérséggel, az 1930-as években azután bontásba kezdtek, hogy pár év múlva - a II. világégés miatt - újra építkezzenek és újra birtokba vegye a katonaság. Ma már múzeum, a spanyol polgárháborúnak és a Ceutáért folytatott harcoknak állít emléket.

Visszaérve a térre, a félsziget északi részén (Compania de Mar) indultunk a kikötő felé. Itt találjuk az arab fürdőt, a 2000-es évek elején végzett ásatások óta úgy feltételezik, hogy a XI. század óta áll itt, egy korábbi római fürdőre épülve. Szabadon látogatható. Közvetlenül mellette van a Mediterrán élménypark, az ötvenöt-ezer négyzetméteres parkban három sós vizes medence, vízesések, napozóhelyek, kertek, színpad, kaszinó, bárok, éttermek várják a vendégeket. Formavilágában pedig a Királyi erőd falai is visszaköszönnek. A nyitva tartásról és a jegyárakról itt olvashatunk. Utunk végét Héraklész szobra jelzi, az oszlopokat szétfeszítő görög mitológiai hős megnyitja a Gibraltári-szorost, de karjaival egyben össze is köti a két kontinenst.

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://monarchiaturak.blog.hu/api/trackback/id/tr4216084612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.