Erős, hideg, metsző szél, ami néhány fokkal a tényleges hőmérséklet alá csökkenti a hőérzetet, nem ilyen időt képzeltünk el legutóbbi szabadtéri programunkhoz. Miután azonban pozsonyi szállásunkat csak 14 órától tudtuk elfoglalni, így az addig fennmaradó két órára kellett valamit szerveznünk. Kézenfekvő döntés volt a Magyar Királyság egykori nyugati kapujának, Dévény várának a megtekintése, ahol Ady akart betörni új időknek, új dalaival. Egyedül az időjárással nem számoltunk.
A vár hatalmas parkolója könnyen megtalálható (Muránská utca), innen balra induljunk el a kaptatón. A pénztár a vár kapujánál van, 4 euro a felnőtt, 2 euro a kedvezményes jegy. Az erődítmény méretei engem megleptek, nem gondoltam volna, hogy ekkora alapterületű a vár. Először a tőlünk jobb kéz felé eső magasabb pontok felé vettük az irányt. A várépületben lévő kiállítás nem sok extrát kínál, hamar túl lehet lépni rajta, igaz nekünk az erős szél miatt jól esett a szélvédett hely. Ami igazán figyelemreméltó az a kilátás és nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy nagyon szépen helyreállították a vár nagy részét. Csak a legmagasabb részek vannak elzárva a látogatók elől, ezt a területet a kecskék uralják. Gyönyörű a kilátás a Morava és a Duna összefolyására, ne feledjük, mindkét folyó túlpartja már Ausztria.
A vár alatt lévő kocsmában magunkhoz vett lélekmelegítő után indultunk Pozsonyba. Szállásunk 20 perc gyaloglásra volt a belvárostól, ilyen távolságra már a legtöbb helyen ingyenes a parkolás a szlovák fővárosban. A központba vezető sétautunkon (Dunajská utca) volt az egyik előre kinézett helyi sörfőzde, az 1752-ben még valószínűleg Bürgerlichen Brauerei-ként alapított, később Polgári Sörfőzdének hívott, Meštiansky Pivovar. Amelyet 2010-ben Arany Sör Korona díjjal tüntettek ki, 2011-ben pedig elnyerte a legjobb szlovák sör és a legjobb pub címet is. Az étlap a kimondott sörkorcsolyáknál többek között házi disznósajttal, házi kocsonyával, juhsajttal, kacsamájassal és az elmaradhatatlan utopeneccel várja a betérőket. Ezeket 3,50-4,50 euro közötti áron lehet elcsipegetni. A sörválaszték búzát, világos, félbarna és barna söröket ölel fel, korsónként 1,90-2,50 eurós áron. A söröket akár literes csatos üvegben is kérhetjük, így kevesebbszer kell rendelnünk.
Hidratációnkat megoldva vágtunk neki a városnak. Pozsony belvárosa nem nagy, az ott töltött három nap bőven elég, hogy tulajdonképpen mindennel megismerkedjünk. A Laurinská utcán érjük el a sétálóövezetet. Első állomásunk a Prímási Palota, melyben jelenleg a Polgármesteri Hivatal működik. A neoklasszicista épületben írta alá 1805-ben I. Ferenc és Napóleon küldötte az austerlitzi csatát követő pozsonyi békét, melynek értelmében a Habsburg Birodalom elvesztette Tirolt, Dalmáciát, Isztriát és olasz birtokainak jelentős részét. Itt ajánlotta fel birtokainak egy éves bevételét Széchenyi István az MTA megalapítására. Itt szignózta V. Ferdinánd az 1848. áprilisi törvényeket és 1849-ben Haynau is itt hagyta jóvá a szabadságharcosok (halálos) ítéleteit.
A Prímási Palota mellett áll a Régi Városháza, mely első írásos említése 1370-ből való. A Primaciálne tér (Primaciálne námestie) felé eső része, annak ellenére, hogy régebbinek tűnik a XX. század elején épült. Átsétálhatunk az udvarán, ahol sárkányölő Szent György szobra áll és a Hlavné térnél kiérve a Régi Városháza főhomlokzatát és barokk tornyát is megcsodálhatjuk. Az épületekben a Városi Múzeum került elhelyezésre. A térről felfelé haladjunk a Františkánske tér felé, erre van a Zvestovania templom és az éppen felújítás alatt lévő Mirbach Palota. Utóbbit 1768-70 között ki más, mint Michael Specht, az előző nap megkóstolt sörök egykori gyártójának, a Bürgerlichen Brauereinek az alapítója építtette. Nevét utolsó tulajdonosáról kapta, aki a városra hagyta. Most a Városi Képtár otthona.
A Zámočnicka utcán továbbhaladva érjük el a Mihály kaput, a kapu jobb oldalán van a feljárat és a pénztár, a felnőtt jegy díja 4,30 euro. A kapu az egyetlen a négy közül, ami épségben megmaradt. Gótikus tornyát az 1750-es években megemelték egy barokk kupolával. A torony a városőr és családjának otthona volt. Az őr jelezte tüzet és figyelte az időjárást. A toronyban ma Fegyver Múzeum látható, körteraszról remek kilátás nyílik a városra.
A kapu alatt áthaladva folytassuk utunkat a Hurbanovo térig, bal kezünk felé esik a Trinitárius templom. Haladjunk el a templom mellett egyenesen és a házak között lassan feltűnik a Grassalkovich Palota épülete, melyben ma a szlovák köztársasági elnök lakik. A kastélyt 1760-as években Grassalkovich Antal, a Magyar Királyi Kamara akkori elnöke építtette. Balra indulva, kerüljük meg a kastélyt és lépjünk be a franciakertbe, mely ma közkert. A park túlsó oldalán kilépve, induljunk visszafelé, majd a kastély mellett menjünk át a széles úton és induljunk a Vysoká utca felé, oda is a 15. házszám alá. Ezt persze csak akkor tegyük, ha egy újabb helyi sörrel szeretnénk oltani a szomjunkat. A Starosloviensky Pivovarban négyféle világos, kétféle barna, kétféle IPA (Kaltenecker Chopper, Atlantis) és egy búza szűretlen csapolt sörből választhattunk, áruk 1,65-1,90 euro között mozog. Sörünk mellé remek káposztás sztrapacskát ettünk.
Péntek esténket a Sedlárska utca multikulturális környezetében töltöttük. Itt egymás szomszédságában a szlovák bárok és kocsmák mellett skót pub, ír kocsma, mexikói étterem és amerikai restaurant helyezkedik el. A legtöbbet a Lochness nevű skót pubban időztünk remek csapolt sörök, sültek és grillhúsok társaságában. Az itallap letaglózó volt 89 féle whisky, 29 féle vodka és 23 féle tequilából lehetett választani. A legdrágább whisky egy 25 évig érlelt Chivas Regal volt, a maga közel 30 eurós árával. Whiskykből egyébként többféle, négyfogásos kóstolómenüt is rendelhetünk. A sörök közül itt is az IPA-k vitték a prímet, Kaltenecker után fogyasztott Brewdog Punk IPA 4,50 eurós árral sokkolt.
Szombati lazításként társaságunk a Szlovák Nemzeti Felkelésről (SNP) elnevezett hidat tűzte ki úti célul, amelynek tetején lévő éttermet a köznyelv egyszerűen csak UFO-nak hívja. Az UFO felé nézzük meg a Szent Márton Dómot és a Jó Pásztor házat. A katedrálisban koronázták meg 1563 és 1830 között a nem megkoronázott II. (Kalapos) József kivételével az összes magyar királyt. A 85 méter magas torony csúcsán a magyar királyi korona mása látható. Ha a városban figyelmesen lépkedünk, felfedezhetjük a járdába épített koronamotívumokat, amelyek az egykori koronázási útvonalat mutatják. A Jó Pásztor ház a városi legenda szerint Európa legkeskenyebb háza, jelenleg óramúzeum működik benne. A híd 1967-72 között épült, akkoriban a szocialista érához mérten nagy vihart kavarva, hiszen építésével eltűnt az egykori Óváros tér, a Váralja, a zsinagóga és a zsidó negyed, valamint a Szent Márton Dóm előtere.
Az étterembe és a tetején lévő kilátóba 6,50 euróért, lifttel juthatunk fel. Borsosnak tűnik, de megéri. Az étterem tetején lévő kilátó 95 méter magasan van, gyönyörű rálátás nyílik a város minden fontos épületére, látnivalójára. Az étterem oldala csupa ablakból áll, az üzemeltetők még arra is figyeltek, hogy a székek átlátszó plexiből legyenek, így, ha nem ül rajtuk senki, minimálisan zavarják a kilátást. Külön meg kell említeni az illemhelyeket, ilyen fura nyilvános mosdóban még sohasem jártam, mint a mellékelt képen is látható az ember képletesen akár a várost is lepisilheti.
Vasárnap délelőttre maradt az SNP híd megépítéséig a városképet egyedül uraló vár megtekintése. A Zámocká utcában tettük le az autónkat, hogy beugorjunk az utcában lévő mini-sörfőzdébe. Sajnos nem volt nyitva, csak a főzőüstöket láttuk az ablakokon keresztül. Az utcában felfelé indulva betértünk egy kávézóba, ahol kárpótoltuk magunkat, hétféle csapolt sörből választhattunk. A várhoz közeledve, jobb kéz felé pillanthatjuk meg a Szlovák Parlamentet. Előttünk a vár, a gyönyörű napsütésben csak úgy ragyognak a fehérre festett falak. Nyári időszakban 10.00-18.00, télen 09.00-17.00 között látogatható, a felnőtt belépő 6, a kedvezményes 3 euro. A várudvarban szabadon lehet sétálni, leszámítva az északi részt, ahol nagyon komoly építkezések folynak. A palota kapuja előtt 2010-ben helyezték el I. Szvatopluk morva fejedelem lovas szobrát, előtte egy szökőkút volt itt. A palotában jelenlegi kiállítások közül kiemelkedik a pozsonyi magyar király és királyné koronázásokat bemutató – magyar nyelven is olvasható – kiállítás és a 100 éves évfordulóra tekintettel az I. világháborút bemutató tárlat. A dél-nyugati toronyba fel is lehet menni, a panoráma miatt érdemes megtenni. Ez a torony eltér a többitől, korábban építették és többször volt a Szent Korona őrzési helye, a kiállítás részeként láthatjuk is koronánk másolatát és történetét.
A négy nap elteltével, élményekkel telve indultunk haza. A tót atyafiak ezúttal is vendégszeretőnek bizonyultak, talán tovább csökkentve a velük szembeni magyarországi előítéleteket.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
