Baranya megye még mindig tartogat meglepetéseket. A várak, épített értékek, természeti szépségek sorába tartozik a felújított szászvári várkastély is. Vakítóan fehér falak, ruhapróba, penna és kreatív kínzások várnak ránk.
Gyerekkorunkban még Mázaszászvár volt, 1991-ben különvált, az 1975-ig eredetileg is két település, amelyről a szénbányászat juthat elsőként az eszünkbe. 1811 és 1995 között folyt a feketekőszén kitermelése, melynek emlékét a bányászati kiállítás őrzi.
Parkolás után a templom felé vegyük az irányt, a várkastély a templom mögött, a házak között bújik meg. Területét három oldalról a Vár utca, a parkoló felől a Templom tér határolja. Legnagyobb kiterjedését a XVI. században érte el, akkor nyugati irányba túlnyúlt ezen a területen, ma már itt lakóházak állnak, nyoma sincs a várfalnak. A Nagyboldogasszony-templom is a várfalra épült, 1779-ben szentelték fel, harangtornya 1822-ben készült el. Helyén korábban egy kisebb, a vár szerves részét képező apátsági templom állt. Harangtornya később megsüllyedt, a jelenleg is látható 1892-ben készült el. A belépőkről és a nyitva tartásról itt olvashattok.
A várkastélyt, püspöki udvarházként 1374 körül Alsáni Bálint, pécsi püspök kezdte el építtetni, a terület a püspökséghez tartozott. Ez az udvarház az egyik legrégebbi ismert példája a középkori udvarháztípusnak, mely alápincézett, emeletes kőépület volt, bejáratát lépcsőtorony védte. Az oklevelek oppidumként, mezővárosként hivatkoznak rá. Az elkészült belső épületeket a XV. században kezdték el fallal körülvenni. Ahogyan azután a török veszély erősödött, úgy erősítették a szászvári várkastélyt is, a XVI. században már két fal nyújtott védelmet. De nem eleget, 1543. júliusában ugyanazon a napon esett el, mint Pécs, igaz itt az őrség elég gyorsan megadta magát. A török közigazgatási központtá tette, az akkori iratok szintén városként említik, 188 település tartozott alá. Fontos volt a keresztényeknek is, 1603-ban, 1662-ben, 1664-ben és 1680-ban is elfoglalták hosszabb-rövidebb időre. 1686-ban kerül végleg királyi kézre. A sok harcban azonban elpusztul a település nagy része. 1772 és 1822 között kezdi el a pécsi püspökség felújíttatni, ugye ekkor épül a barokk plébániatemplom is. Régészeti feltárása 1980-ban kezdődik el, teljes körű felújítása 2016-ban fejeződött be.
A várkastély nagyon gyermekbarát és a gyermeki lelküket megőrző felnőttek is kiélhetik magukat. A szokásos vitrinek, makettek, információs táblák, képek, fényképek mellett ugyanis püspöki reverendát, szerzetes csuhát (ezekhez jól illik a várkápolna), lovagi páncélt vagy a várkisasszony ruháját is felpróbálhatjuk, a többi látogató nagy örömére. Jeleneteket kreálhatunk a babavárban, instruálhatjuk a mini szereplőket, a fejtörők között kereshetjük a különbségeket és kirakhatjuk a kirakni valót. A ruhák mellett a legizgalmasabb a pecsételés és a korabeli penna kipróbálása volt, rá kellett jönnünk mennyire könnyű dolgunk van ma a golyóstollal. A térképszoba padlóján próbáljuk meg megkeresni a településünket, vagy legalább a környékét, remek játék ez is.
Az emeleti különteremben esküvők megtartására is van lehetőség. A pincében lapidárium és egy olyan kiállítás vár, ami megmutatja, hogy a középkorban nem volt határa a kreativitásnak, ha valamilyen kínzásról volt szó, akár azért, hogy szóra bírják a boszorkánynak vélt személyeket. A magasságot kedvelők a toronyban zárhatják a napot, ahonnan az egész vár jól belátható.
Így biztosan többen érzik úgy és mondják azt a látogatás végén: "Nagyon jó, hogy itt vagyunk!"
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
