Monarchia túrák

Az utazással szerzett élményidet senki nem veszi el tőled!

Hainburg, a Duna-parti Segesvár

2018. május 26. 22:53 - Makovecz Gyula Péter

Hainburg a magyar-osztrák-szlovák hármas határ közelében fekszik, legegyszerűbben Pozsony felől közelíthető meg. A Duna, XIII. századi városfala, a fellegvár és a Hainburg melletti Braunsbergről nyíló kilátás az egyik legszebb és nem mellesleg, hozzánk legközelebbi osztrák látnivalóvá teszi. Közben pedig ne feledkezzünk meg a magyar kötődésekről sem.

Pozsony felől érkezvén első utunk mindenképpen a 356 méter magas Braunsberg tetejére vezessen. A 9-es úton Hainburgba érve a körforgalom első kijáratán hajtsunk ki, a helyenként kanyargós és jelentősen emelkedő Braunsbergstraßén keresztül érjük el a tetőt. A Braunsberg rekonstruált kelta fa őrtornyáról és arról híres, hogy három irányban, három vár is látható róla: keletre a jellemzően párába burkolózó, tíz km-re fekvő Pozsony, dél-nyugatra a közeli hainburgi fellegvár, a Burgruine és észak-keletre, a Duna túlpartján lévő Dévény. Dévényből Hainburgot vagy Hainburgból Dévényt pont a Braunsberg miatt nem látni, pedig a két vár légvonalban mindössze négy km-re van egymástól. A Hainburgi-rög (közte Braunsberg) és a Dévénynél kezdődő Kis-Kárpátok között tör utat magának a Duna, itt lép be a Kárpát-medencébe. Ezt a pontot Dévényi kapunak vagy Magyar kapunak (Porta Hungarica) hívják, a Duna szembetűnően sebesebb, mint amit nálunk megszoktunk. A hegytetőn i.e. II. században állt egy kelta település, ennek egyik megfigyelő tornyát rekonstruálták 1986-ban. A hegy túloldalán, Pozsony felé egy emléktábla őrzi az egykori felvidéki németség emlékét.

A hegytetőt elhagyva, a legegyszerűbb és legpraktikusabb, ha az előbbi körforgalomnál lévő bevásárlóközpontnál parkolunk le és innen járjuk be Hainburg városát. Hainburg óvárosát egy 2,5 km (eredetileg 3,2 km) hosszú városfal veszi körül, ez az egyik legrégebbi és legépebb formában fennmaradt fal Európában. Engem Segesvárra emlékeztet, városfal, tornyok, kapuk és egy kicsi középkor, csak itt sokkal jobb állapotok vannak. A fal egészen a fellegvárig felnyúlik, négy kapuja és tizenöt tornya maradt fenn. A Magyar kapun lépünk be a városfalon belülre, ez Hainburg legrégebbi, keleti kapuja. eredetileg egyemeletesnek épült. A középkorban fogdaként is szolgált, a krónikák szerint a részeg cselédeket is itt tartották fogva a kijózanodásukig. A kaputól a fellegvár felé eső falszakaszon három torony áll, közülük a középső, a négyemeletes Halterturm, az összes torony közül a legmagasabb.

A fal itt dél-keletnek fordul, a középkorban még ezen a részen, a Freiung kapu és az Alte Poststraße között volt a város központja. A kapu felett állt a kaszárnya, alatta pedig a Márton templom, utóbbi helyén ma egy iskola található. A templom köveinek egy részét a mai Főtéren álló plébániatemplomba építették be. Ezen a területen találjuk a pellengért, melyet 1724 és 1756 között használtak, az egykori kórházat és a szegények házát, a csontkamrát és a fényoszlopot. A román stílusú csontkamra felső szintjén egy kápolna van, az alsó szintjén pedig a csontház. A fényoszlop a régi temetőnél, a halottak emlékére épült a XIV. század végén, a sírok ma már az iskola és a házak, valamint azok udvarai alatt vannak.

A város jelenlegi Főterének alakja már a középkorban kialakult, itt tartották a vásárokat, ahogyan ma is itt van a szombati piac. Itt találjuk a már említett plébániatemplomot, melyet 1738-ban, késő barokk stílusban építettek és Szent Fülöp és Jakab apostolnak szenteltek. Helyén már 1236-ban templom állt, de ezt az épületet az 1683-as török támadás lerombolta. A Bécs ellen induló török hadak menet közben megtámadták Hainburgot, az egész várost felégették, a 4000 lakosból és ugyanannyi menekültből csak mintegy 100 élte túl az ostromot, a többieket vagy megölték, vagy elhurcolták. A Főtér másik két látnivalója a Városháza és az 1749-ből való Mária-oszlop. A Városháza a piactér oldalába épült, alsó boltíveiben piacnapokon bort és egyéb termékeket árultak. Itt is volt fogda, amit csirkebarátnak hívtak a polgárok, mert csak apróbb, csirkelopásos esetek miatt kerültek ide az elkövetők.

Ha pár lépést visszamegyünk az Ungarstraßén, a Magyar kapu felé, ott találjuk, a 3-as szám alatt Joseph Haydn egykori iskoláját, ahová 1738 és 1740 között járt a zeneszerző. Felmenői a maroknyi túlélők között voltak 1683-ban. A város dél-nyugati kapuja a Bécsi kapu, a város jelképe, a Városi Múzeum otthona, helytörténeti, régészeti és dohányipari kiállítással, infók itt. Húsz méter magas, négy emelete van. Külső falában 1529-ből való török kő ágyúgolyók láthatóak. A kaputól a Duna felé lévő két impozáns épület egyike az egykori minorita kolostor, a Duna hainburgi látképét meghatározó pedig az 1724-ben alapított, korábbi dohánygyár, 2004 óta kulturális rendezvények otthona.

A Főtérről egy kis kapualjon keresztül juthatunk el a negyedik kapuig, amely a halászokról kapta a nevét. Az odavezető Blutgasse névadója pedig az utcácskában dolgozó hentesek voltak. A Halász kapu a várostérképen rajzolt kinézetéhez képest nekünk jelentéktelenebbnek tűnt. Az 1683-as ostrom közbeni mészárlás itt volt a legbrutálisabb, ennek emlékét tábla őrzi a kapun, azon túl pedig egy apró kápolna állít emléket az áldozatoknak. A kapu után, a vasútvonal alatt átsétálva, a Duna-parton folytassuk utunkat, a Vízi-torony (Götzenturm) felé, első két szintje katonai funkciót töltött be, harmadik emelete lakrész volt. A várfal mellett haladva kívülről láthatjuk az egykori ferences rendi kolostort, amely 1677 és 1682 között épült, rá egy évre a törökök felégették, de 1684-ben ismét működött, egészen II. József szekularizációs rendeletéig. Később ezt az épületet is a dohánygyár használta.

A város felett, egy 291 méter magas csúcson terül el a fellegvár, mely egyébként a magyaroktól is védte Ausztriát. Hainburg csak a Honfoglalástól 1042-ig és Mátyás idejében volt magyar kézen. A XI. században épült és az 1683-as török ostromig töltött be védelmi funkciót, miután akkor lerombolták, nem állították helyre. Akár a várost megkerülve is elautózhatunk az apró parkolóig, ahonnan egy lankásabb és egy meredekebb úton érhetjük el a várat, igaz az utóbbin táblával tiltják a gyalogos közlekedést.

A séta közben áthaladunk a felnyúló városfalon is és így érjük el a kaputornyot. Az előtte lévő teraszon tábla segíti a tájékozódást, hogy mit látunk a városból. A kaputorony mellett egyébként egy kilátóterasz is van, ahonnan még magasabbról tudjuk megnézni Hainburgot. A fellegvár építését III. Henrik kezdte el 1050-ben, folyamatosan erősítették. 1108-ban a Babenbergek birtokába került. Fejlesztésére a krónikák szerint azt a pénzt is elköltötték, amelyet Oroszlánszívű Richárd váltságdíjként fizetett, a dürnsteini rabságából szabadulva. 1252-ben a vár kápolnájában kötött házasságot a Babenberg Margit és Ottokár, későbbi cseh király. Miután II. Ottokár 1278-ban elesik a morva-mezei csatában, a vár a Habsburgoké lesz. 1291. augusztus 26-án itt kötnek békét III. András és Habsburg Albert, osztrák herceg követei, a sorozatos vereségek miatt Albert lemond a korábban elfoglalt Vas, Moson, Sopron és Pozsony vármegyékről a Magyar Királyság javára. 1482-ben kilenc havi (!) ostrom után foglalja el Mátyás király és 1490-ig magyar kézen marad. 1529-ben elfoglalják a törökök, de Bécs sikertelen ostroma után kiürítik. 1569-ben felrobban a déli torony, ezt és a keleti bástyákat a század végén építik újjá. 1621-ben is voltak itt béketárgyalások, igaz a Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd közötti megbeszélésekről megegyezés nélkül álltak fel a küldöttek. 1629-ben Hainburg városa kapja meg a várat, melyet a várossal együtt 1683. július 11-én a Bécs felé nyomuló török haderő lerombol. Már nem állítják helyre, 1709-ben csak a kápolnát renoválják. 1928 és 2001 között viszont többször végeznek állagmegóvási munkákat, pótlásokat, így nyeri el jelenlegi formáját. A lakótoronyba és a kápolnába tudunk bemenni, felfrissülésünket büfé is szolgálja, mondjuk amikor mi voltunk, nem volt nyitva.

Minden év Pünkösdjén Középkori Fesztivált tartanak a városban.

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://monarchiaturak.blog.hu/api/trackback/id/tr2714004748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.