Monarchia túrák

Az utazással szerzett élményidet senki nem veszi el tőled!

Belgrád megér egy estet, vagy négyet

2017. december 28. 14:44 - Makovecz Gyula Péter

Belgrád nem a legpuccosabb főváros, nem a legnépszerűbb célpont, pedig igen változatos élményekkel, kedvező árakkal, számos látnivalóval várja az ide látogatót. A változatosság pedig kézzelfogható, egy kicsi hetvenes, egy kis kilencvenes évek, egy kicsi középkor, egy kis XXI. század, egy kicsi királyság, egy kis Tito. Sok kedvesség és néhány apróbb furcsaság (nem bosszúság), ez Belgrád.

Akár Szeged, akár Szabadka felől érkezünk, az A1 autópálya a leggyorsabb, még úgy is, hogy Szerbiában csak 120 km/h a megengedett maximális sebesség és kapus rendszer működik. Mi 460 dinárt fizettünk a Szabadka-Belgrád távolságért (egy dinár 2,5 - 3 forint között mozog, mi 2,86 forintért váltottunk 1 dinárt), a december 1-től megemelt díjak itt érhetőek el, ahol a felhajtás és lehajtás helyét megadva, bármilyen távolságon a pontos összeggel kalkulálhatunk.

Úgy terveztük, hogy a városnézésből nem maradhat ki a vár, a Tesla Múzeum, a Duna és a Száva part, a Bohém Negyed, a Szent Száva templom, a királyi paloták és természetesen Tito végső nyughelye. Ezeket nagyjából sikerült is teljesíteni.

Tesla és Zepter, autók és edények nélkül

Első kirándulásunkat a Tesla Múzeumba tettük. A legismertebb elektromos autók névadója a mai Horvátország területén, szerb nemzetiségű családba született. Közel 150 szabadalmat jegyeztetett be, köztük volt a váltakozóáramú motor, a drót nélküli áramtovábbítás, a távirányítás, a naperőmű és a többfázisú villamos hálózat. A múzeumot 1952-ben, Tesla halála után mindössze kilenc évvel hozták létre. Angol nyelvű idegenvezetéssel 500 dinár a belépő, a nyitva tartásról és a részletes jegyárakról itt olvashattok. Tavaly mintegy százezren keresték fel a múzeumot, ami egyben Tesla végső nyughelye is, a hamvait tartalmazó urna is a kiállítás része. Az urna mellett többek között Tesla használati tárgyai, levelei, tekercsének működése, a Niagara vízerőmű generátorait, mint tizenhárom szabadalmat bemutató tábla és "Tesla tojása" is megtekinthető. Egy filmvetítésen Tesla életével ismerkedhetünk meg. Kolumbusz tojásának történetét bizonyára mindenki ismeri, ezen alapszik Tesla tojása is, azaz egy indukciós motor modellje, egy tojás alakú forgórésszel. Így szintén felállítható a tojás a hegyesebbik felére.

Ha a Krunska (Korona) utcán elindulunk a belváros felé, egyszer csak egy parkba érünk. Itt áll a négy belgrádi királyi palotából kettő, a Régi Palota és az Új Palota. Az első épület az Új Palota, mely 1911 és 1922 között épült. 1934-ig volt királyi székhely, ezután a királyi múzeum talált benne otthonra, 1948-tól Jugoszlávia szerb tagköztársaságának kormánya működött itt. Ma a szerb köztársasági elnök palotája. A park túlsó sarkában áll a Régi Palota, 1882-84 között építették fel.1903 és 1914 között volt királyi lakóhely, 1961 óta a Városi Közgyűlés tartja itt üléseit.

A Knez Mihailova sétálóutca és a Köztársaság tér felé folytatva utunkat a Hotel Moszkva ikonikus épülete tűnik fel. A szállodát I. Péter építtette 1908-ban. Az évek során Einstein, Brezsnyev, Robert de Niro, Ray Charles vagy Brad Pitt is megszállt itt. A sétálóutca elején, az ötös szám alatt találjuk a turista információt, ha másért nem, ingyenes térképért mindenképpen benézhetünk. Ha az első sarkon balra fordulunk (Obilicev Venac), beülhetünk egy kávéra, sütire az Opera Kávézóba (kávé 170, 2 dl narancslé 210, 3 cl vodka 260, korsó sör 290, csokoládé szuflé 420, Opera szelet 540 dinár).

A Knez Mihailova sétálóutca a Kalemegdan parkba torkollik. A park előtt még vár ránk a Zepter Múzeum. A 200 dináros normál belépőért egy modern művészeti kiállítást kapunk. (Egyéb múzeumi információk itt tanulmányozhatók.) A múzeumot Madlena Zepter alapította 2010-ben, így Szerbia első magánmúzeuma lett. A gyűjtemény célja, hogy megőrizze a XX. század második felének és a harmadik évezrednek arra érdemes szerb művészeti alkotásait. Itt pár szót válthattunk magyarul is az egyik biztonsági őrrel, aki a Vajdaságból költözött a szerb fővárosba.

Ahol Dugovics volt a hős

A park mögött találjuk történelmünk egyik legfontosabb szemtanúját, a 1456-os diadal helyszínét, az egykori nándorfehérvári várat, a mai Kalemegdant. A vár szabadon látogatható, csak bizonyos épületekbe kell belépőt fizetni, ilyen az Óratorony, a Római kút, a Nebojsa torony és a Római kőtár. A kombinált felnőtt jegy 450 dinárba kerül, az egyenkénti jegyárakról és a nyitva tartásról itt informálódhattok. Ha Nándorfehérvár, akkor nekünk Hunyadi János, Kapisztrán és Dugovics. Bár az aktuális kutatások szerint, ha volt is ilyen nevű végvári vitéz, nincs bizonyíték a hőstettére. Mindenesetre a vár még többé-kevésbé romos állapotban is hatalmas. A Karađorđević kapun lépünk be a falai közé, a Belső Stambol kapu felé, az egykori várárokban, dinó kiállítás, a kapun belül páncélozott járművek és az Óratorony, mely a XVIII. század második felében, barokk stílusban épült. A belső hatalmas udvaron találjuk az 1754-ben épült Damad Ali pasa türbéjét és a Kulturális Emlékművek Intézetét.  Az intézet melletti teraszról remek kilátás nyílik a folyókra, itt áll a Győztes emlékmű. A szobrot eredetileg a belvárosba szánták, de a békegalambot és leengedett kardot a kezében tartó, 14 méteres meztelen férfialak végül a várba került, itt talán a prüdériára hajlamosak könnyebben elviselik. 

Ha a másik irányba indulunk az István, majd a sokat fotózott, XV. századi Zindan kapun áthaladva a Jaksic toronyhoz jutunk, itt frissülhetünk fel, az árak kb. 10%-kal magasabbak a belvárosiakhoz képest. Az István torony VI. István szerb fejedelemről kapta a nevét, uralkodása alatt, 1405 körül épülhetett. Jelenleg obszervatórium működik a falai között. A felső várat elhagyva egy görög keleti esküvőbe csöppenünk, nem akarunk zavarni, elindulunk a Száva felé. Útközben még érintjük a felújításra váró VI. Károly kaput és a Nebojsa toronynál érjük el a partot. Utóbbi a legnagyobb, megmaradt középkori torony, 22 méter magas. Pár évvel a nándorfehérvári diadal után épülhetett, a török időkben börtönként funkcionált. Délnek fordulunk és belevetjük magunkat a Száva part pezsgő késő délutáni életébe. Kocsmák, éttermek, kávézók és rengeteg ember.

Luca széke, csak székesegyház formájában

A Szent Száva templom nevét a szerb ortodox egyház alapítójáról kapta, ingyen látogatható. Építése 1935-ben kezdődött és jelenleg is tart. Nem gyors a tempó, de még mindig gyorsabb, mint Kölnben. Ennek fő oka egyébként az, hogy 1941 és 1984 között semmilyen munkát nem végeztek rajta. A német, a szovjet, majd a jugoszláv hadsereg használta, később Tito is többször elutasította az építés folytatásának kérelmét. Méretei lenyűgözőek, alapterülete 71 m * 81 m, kupolája 70 méter magas, a tetején látható aranyozott kereszt 12 méteres, akár tízezer hívő is tartózkodhat benne egyszerre, galériájáról 800 fős kórus énekelhet. Belső területei félkészek, a főkupola mennyezeti mozaikjának kialakítása zajlik jelenleg. Az 1.230 négyzetméteres mozaikot a Gazprom finanszírozza, a tájékoztatás szerint 2017-ben kellene befejezni a munkát, de a készültségét látva, ez valószínűleg nem fog sikerülni. Altemploma viszont teljes pompájában ragyog, van itt kripta és kincstár is. Az ortodox hívők az imák mormolása között a szentek képeit csókolgatják.

Tito, a jugoszlávok atyja

Tito kultusza nekünk meglepő lehet, de nemcsak Szerbiában, hanem Horvátországban is él ez a tisztelet. Jugoszlávia történetéhez és Tito életéhez a belépőt a Jugoszlávia Múzeumban tudjuk megvásárolni, ezzel tulajdonképpen két kiállítást és Tito nyughelyét nézhetjük meg, a felnőtt belépő 400, a kedvezményes 200 dinárba kerül. A pontos jegyárak és a nyitva tartás itt található. A Tito hetvenedik születésnapjára elkészült Május 25-e Múzeumban Tito utazásait követhetjük nyomon, ajándékba kapott tárgyakkal, térképekkel. Tito, mint az El nem kötelezett országok mozgalmának egyik alapítója, nagyon sokat utazott. Idén ősszel az afrikai útjai szerepeltek az időszakos kiállításon.

A szocreál épületből kilépve, jobbra találjuk a másik két látnivalót. Amire figyeljünk, hogy a Jugoszlávia történetét feldolgozó kiállításra menjünk be először, utána jöhet a Virágok háza (Virágház). Tehát a folyosószerű kiállítás megtekintését alulról kezdjük el, akkor fogunk időrendi sorrendben haladni, itt egyébként valamiért nem engedélyezett a fotózás. Ha felértünk a tetejére, akkor jöhet Tito síremléke. A jugoszláv vezető 1980-ban hunyt el, temetésére 127 országból érkeztek delegációk, hogy leróják tiszteletüket. Az épületben - nevéhez hűen - nagyon sok a zöld növény és mindig találni friss, a látogatók által hozott koszorút vagy virágot. Tito sírja viszonylagosan távolról tekinthető meg, jobbján, kicsit távolabb pedig a 2013-ban elhunyt felesége, Jovanka síremléke látható. Az épület 1975-ben téli kertnek készült, közel a hivatalos rezidenciához, Tito dolgozott és relaxált is itt. A szélső helyiségekben többek között a dolgozószobájának egy részlete, egyenruhája és a híres Kék vonat utolsó olyan útjának útvonala is látható, amikor Tito is az utasok között volt, igaz ez akkor halotti menet volt. A Ljubljanában elhunyt vezetőt, minden tagállamot és nagyobb várost érintve, a vonatán szállították Belgrádba.

Az elmaradt királyi találkozó

Kalandosra sikerült számunkra a Fehér Palota (Beli Dvor) és a királyi pár felkeresése, valószínűleg mi nem készültünk fel eléggé. A térképeket előzetesen tanulmányozva próbáltuk meg megtalálni a királyi palotához való eljutás módját, mint később kiderült kevés sikerrel. Eljutottunk egy kapuhoz, amit évek óta nem nyithattak ki, hiába lehetett látni onnan a palotát. Következő próbálkozásunknál az amerikai nagykövetség kapuőrsége állított meg és irányított vissza oda, ahol a tényleges belépési pont volt. Itt a szerb biztonsági szolgálat által mutatott angol nyelvű papír szerint csak előre történő bejelentkezéssel és csak hétvégén látogatható a palota, így sajnos a királyi párral való találkozás elmaradt. A Fehér Palota egyébként 1934 és 1937 között épült, nemcsak a Karađorđević királyi családnak, hanem később Titonak és Milosevicsnek is lakhelyéül szolgált. A királyi család 2002-ben - egy évvel az akkori Jugoszláviába való visszatérésük után - kapta vissza használatra, a tulajdonjogra való igényüket ugyanakkor elutasították. Pár héttel ott jártunk előtt esküvő is volt a királyi családban, a legfiatalabb herceg, Fülöp nősült meg. A hatalmas parkban még egy palota áll, az 1924-29 között épült Királyi Palota, melyet I. Sándor építtetett magának, míg a Fehér Palota az akkori trónörökösnek, a későbbi II. Péternek épült.

Surda és magyar nóta

Utolsó esténkre tartogattuk a Bohém negyedet (Skadarlija). A macskaköves utcácskán pálinkát, likőröket kínálnak, sok-sok művészeti ág képviselteti magát, hangulatos éttermek hívogatnak. Vacsoránkat a Három kalap (Tri Šešira) étteremben fogyasztottuk el. (Itt kóstoltuk Belgrád híres ásványvizét a Knjaz Milost.) Étel, ital, kedvesség és élő cigányzene 2000 dinárból jött ki fejenként. Egy kis borravaló fejében, kérésünkre eljátszották az "A sad adio"-t (Forró szél, Surda dala) és egy szerb-magyar vegyes szövegű dalt. Szinte mindegyik belső teremnek külön zenekara volt, a helyiek, annak ellenére, hogy vasárnap este volt, megtöltötték az éttermet. Mertek és tudtak is mulatni, idősek, fiatalok egyaránt, csak az ázsiai turisták néztek kukán.

Furcsaságok, amik akár zavaróak is lehetnének

Belgrádban több olyan dologgal is találkozhatunk, amiken meglepődhetünk, sőt akár zavaróak is lehetnének. ha nem tudnánk kizárni őket:

  • ugyanaz, két egymást követő napon taxival megtett út díja között háromszoros különbség,
  • halomban álló szemét a konténerek és utcai kukák mellett,
  • menetrend hiánya több buszmegállóban,
  • elektronikus jegyrendszer a tömegközlekedésben, de kimaradó járatok,
  • dohányzás az éttermek belső helyiségeiben is megengedett,
  • Putyin-kultusz, rengeteg Vlagyimir pólón, naptáron, bögrén,
  • Belgrád a plasztikai sebészek városa, sok-sok hölgy magán viseli a kezük nyomát,
  • a Honvédelmi Minisztérium 1999-ben szétbombázott épülete, máig mementója a NATO légicsapásoknak.

Persze ez felsorolás csak egy kis szeletét adja Belgrádnak, rácsodálkozunk, majd a beérkező pozitív impulzusoknak hála, átlépünk rajtuk.

Hogy még mi jó Belgrádban? Hát az, hogy itt nem csak azokkal a tucathelyekkel találkozik az ember, mint nálunk és tőlünk nyugatra, ide még nem tört be olyan szinten a globalizáció.

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://monarchiaturak.blog.hu/api/trackback/id/tr5213084474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cs 2018.01.01. 17:33:20

Belgrád kétségtelenül nem egy népszerű turistacélpont. Az mindenből egy kicsi az élég gáz tud lenni. Nem néz ki jól, hogy ezek a mindenből egy kicsik egymás mellett vannak. Az utcakép nem túl esztétikus, amikor egy századfordulós ház után egy szocreál monstrum következik és így tovább. Belgrád első pillantásra ritka ronda város, de második pillantásra már érezhető, hogy a ronda felszín mögött van valami érték és szépség.

Valaki leírná, hogy a belgrádi közösségi közlekedésre hogyan lehet jegyet venni? A turista elég erősen rá van kényszerítve a bliccelésre, mert messziről jött ember számára nagyon nem egyértelmű, hogy hogy működik a rendszer és hogy hogyan és hol lehet rá ejegyet szerezni.

Makovecz Gyula Péter · www.monarchiaturak.blog.hu 2018.01.02. 21:30:29

@Cs: Nekünk sem igazán sikerült jegyet venni. :) Kicsit talán a rendszer is bonyolult. Elektronikus jegyet kb. 13 helyen árulnak, közte a Köztársaság téren és a Skender Begován. Ezt feltöltve és használva lehet utazni, így az 1-2. zónában 99 dinár egy út, de mobilos applikációval és NFC-vel együtt csak 89. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy ezek az értékesítési pontok vasárnap nincsenek nyitva, amúgy meg csak 7-19-ig.
Van ugyanakkor papírjegy is, ezt veheted kioszkokban vagy a vezetőnél. Kioszkban 89, a buszon 150 dinár (szintén 1-2. zóna). Mindegyik jeggyel 90 percet lehet utazni. Van 1, 3 és 5 napos bérlet is 250, 700 és 1000 dinárért (1-2. zóna). Turistáknak egyébként a papír alapú jegyeket, bérleteket ajánlják.

Cs 2018.01.04. 10:10:50

@Makovecz Gyula Péter: Köszönöm. A papírjegyről nem tudtam, de két kioszkban (MojKiosk trafiklánc) is próbálkoztunk jegyet venni, de azon kívül, hogy jól megrémisztettük az eladót, hogy külföldiül beszélünk hozzá, sok eredményt nem értünk el.

Mi hétvégén voltunk, talán vasárnap is volt.