Monarchia túrák

Az utazással szerzett élményidet senki nem veszi el tőled!

A Szent Péter tér születése

2015. december 21. 22:09 - Makovecz Gyula Péter

A Szent Péter teret látjuk a televízióban, többek között minden Karácsonykor. Ha Rómába látogatunk, biztosan megnézzük. Ez jó Rómának és jó a Vatikánnak is, de nem mindig volt ez így.

A Szent Péter-bazilikát 1626-ban szentelték fel, a székesegyházhoz méltó tér kialakítása csak ezután kezdődhetett el. VII. Sándor pápa 1656-ban azt a Giovanni Lorenzo Berninit bízta meg a tér megtervezésével és kialakításával, aki a bazilika építésze és a főoltár fölé emelkedő 29 méter magas bronz baldachin megálmodója volt. Bernini először trapéz alakú tér kialakítására gondolt, de követve saját „az építés művészete abból áll, hogy az arányokat az emberi testtől kölcsönözze” megállapítását, lekerekített forma mellett döntött, így lett a tér alakja ellipszis. Szintén fontos szempont volt, hogy a térnek szerves egységet kell képeznie a bazilikával és figyelembe kellett vennie a nagy elődök (Bramante, Raffaello, Michelangelo) már megjelenített elképzeléseit is. A tér 1667-re készült el, tengelyei 240, illetve 190 méter hosszúak, de optikai csalódásként a téren állók kör alakúnak vélik. Bernini a tengelyek metszéspontjába helyeztette át a 440 tonnás, 25 méter magas egyiptomi obeliszket, mely már 1586 óta a téren állt. Akkor több hónapig tartó munkával, mintegy 38 000 arany scudót felemésztő költséggel, emelőszerkezetekkel, 900 munkás és rengeteg ló erejével sikerült Domenico Fontana irányításával felállítani. Annak ellenére, hogy Michelangelo ezt korábban lehetetlen feladatnak tartotta. Az obeliszket egyébként Caligula parancsára egyiptomi kőfaragók készítették, ahhoz, hogy Rómába tudják szállítani, külön hajót kellett építeni. Rómában azután a császári cirkuszban állították fel, így többek között Szent Péter vértanúságának is a szemtanúja volt. Talán ezért ragaszkodott a téren történő felállítására V. Szixtusz pápa.

A tér hosszabbik tengelyén két szökőkút áll, a jobb kézre eső már 1613-ban elkészült, Carlo Maderna tervei alapján. Ahhoz, hogy a szimmetriát megőrizze, Bernini egy másik szökőkutat helyezett el a nagytengelyen, az obeliszktől ugyanolyan távolságra, annak a bal oldalán. A teret lávakőből készült, sötétszürke kövezet borítja, melybe fehér márványlapokat helyeztek, utóbbiak csillag alakban, nyolc sávot alkotva mutatják az utat az obeliszk felé. A térnek van egy nyúlványa a székesegyház felé, ez a nyúlvány és 34 lépcsőfok biztosítja a kapcsolatot a tér és az épület között. Ennek a nyúlványnak mindkét oldalát egy-egy 120 méter hosszú épületszárny zárja le, a jobb oldalit – ahonnan a Vatikáni Palotába is beléphetünk – Nagy Konstantinról, a bal oldalit Nagy Károlyról nevezték el, lovas szobraik a székesegyház előcsarnokának két szélén állnak. Bernini a tér ellipszis részének körbefoglalására oszlopsorokat tervezett. A négy sorban elhelyezkedő, összesen 284 db dór oszlop olyan, mintha óriási kitárt kar lenne, tulajdonképpen magához öleli a látogatót a tér és a székesegyház. A négy sor oszlop három folyosót hoz létre, a középső a legszélesebb, melyen egykoron hintóval is végig lehetett hajtani. A kolonnádok tetején 140, 3,75 méter magas, szenteket ábrázoló szobor áll. A tér szinte teljes lezárása is felmerült, egy úgynevezett harmadik kar létrehozásával, de ezt végül elvetették.

A Pápai Állam életében a XIX. század hozta a nagy fordulatot. 1870-ben létrejött az egységes Olaszország, ekkor vonultak be, tulajdonképpen harc nélkül II. Viktor Emánuel király csapatai Rómába és ekkor vonult vissza a Vatikán falai mögé IX. Piusz pápa. Ő és három utóda (XIII. Leó, X. Piusz és XV. Benedek) alatt sem közeledtek az álláspontok, a viszony fagyos maradt. Ezen változtatott 1929-ben a lateráni szerződés, melyet XI. Piusz pápa és Benito Mussolini írt alá. A szerződés szerint a Vatikán független állam, Róma pedig Olaszország fővárosa, a pápa személye szent és sérthetetlen. Az egyezmény tartalmazta a pápasághoz tartozó ingatlanokat és egy pénzügyi megállapodást is, mely lezárta az 1870-es eseményekből adódó anyagi követeléseket.

A majd 60 éves diplomáciai szünet után megkötött szerződés a térre is kihatott, ekkor keleti részét még az aszimmetrikus Piazza Rusticuccin lévő paloták zárták le. A megegyezés jeleként építette ki a város a Via della Conciliazionét, amely a Corso Vittorio Emanuelén keresztül összekötötte a Szent Péter teret a Piazza Veneziával, előbbi felé irányítva a turistákat. Majd a város kezdeményezésére és XI. Piusz belegyezésével 1937 és 1950 között bontották le a Rusticuccin fekvő palotákat, kinyitva a területet a Via della Conciliazione felé és kialakítva a szimmetrikus, később XII. Piuszról elnevezett teret. Ezzel hozták létre a Szent Péter tér ma is ismert arcát.

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://monarchiaturak.blog.hu/api/trackback/id/tr68190360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sovesztomesz 2015.12.22. 19:14:46

Vhol olvastam, hogy a középkorban vesztőhely is állt a mai tér helyén......