Monarchia túrák

Az utazással szerzett élményidet senki nem veszi el tőled!

Zadartól majdnem Kotorig, a kétarcú Dubrovnik

2014. augusztus 29. 23:31 - Makovecz Gyula Péter

Hétnapos, hat éjszakás túra keretében indultunk el Horvátország legdélebbi csücskébe, Dubrovnikba, ahonnan a terveink szerint Montenegróba is át akartunk menni.

Esőben indultunk itthonról, napsütésbe érkeztünk Zadarba. A határtól Zágrábig 42 kuna, onnan Zadarig 117 kuna az autópálya díj, mi 42,60 forintért váltottuk a kunát.

A szállásunk elfoglalása előtt teknőst mentettünk, aki az utca közepén álldogált, a horvát autósok simán kikerülték, mi megálltunk és betettük egy nagyobb biztonságot nyújtó füves területre. Aki autóval szeretne minél közelebb jutni a belvároshoz, az 12 kunáért tud óránként parkolni. A legtöbb apartmanból gyalog is kényelmesen elérhető a központ. Aki buszozni szeretne, az vonaljegyet 10 kunáért, két utazásra érvényes retúrjegyet 16 kunáért vehet.

A legtöbben, így mi is a hídon keresztül érkeztünk az óvárosba. Itt lehetetlen kihagyni, a szinte minden sarkon jelenlévő kukoricaárusokat, érdemes nemcsak a főtt, de a sült kukoricát is megkóstolni. Furcsa volt látni, hogy például a bankok hétköznap este 8 óráig, szombaton délig vannak nyitva, igaz utazásunkba beleesett augusztus 15-e, ami Horvátországban ünnepnap (Nagyboldogasszony napja), aznap sok minden látnivaló is zárva volt. A kapun áthaladva a Nemzeti térre (Narodni Trg) jutunk, itt található a Városháza, a Városi Loggia és a Ghirardini Palota. Ha a téren balra fordulunk és a Kapitány toronyig haladunk, elérünk a Kraljice Jelena Madijevke Parkba, ahol nemcsak egy egészségeset sétálhatunk, de az itt található bárban kellemesen el is tölthetjük az időt egy pohár frissítő mellett. A park széléről remek kilátás nyílik a Kopneni kapura és a vitorláskikötőre (Foša).

A Kapitány toronynál ismét balra, a Foša irányába haladva a Zadari Egyetemig jutunk, innen érdemes utunkat a tengerparton folytatni, hiszen ekkor érünk el a tengeri orgonáig és a Naprendszerhez. A tengeri orgona fantasztikus hangokkal kényezteti a látogatót, ha leül egy időre a lépcsőkre. A Napot szimbolizáló napelemek és a Naprendszer sötétedés után nyújtja a legszebb látványt. A tengeri orgona mellett található a Szent Ferenc templom és kolostor, ami még ma is apácák lakóhelyéül szolgál, a belépés nyári lenge öltözetben nem engedélyezett.

Utunk innen a Forumra, a római kori emlékekhez, a Szent Donát templomhoz és a Szent Anasztázia Katedrálishoz vezet. A Szent Donát templomban belépő váltása után magyar nyelvű tájékoztatót is kapunk. Ebből tudhatjuk meg, hogy a templom már több mint 200 éve nem funkcionál kultikus épületként és nyaranként „régizenei” esteket rendeznek benne. A Szent Donát templom egyébként szerves egységet alkot a Szent Anasztázia Katedrálissal, Zadar legnagyobb egyházi épületegyüttesével. A Široka, Zadar óvárosának főutcája mellett elhaladva a Szent Krševan templomot csodálhatjuk meg, a kapun kilépve a kikötőbe jutunk, innen indulnak útjukra a nagyobb hajók. Aki szeret hajózni, annak mindenképpen ajánljuk a kompot, amivel 36 kunáért lehet oda és visszahajózni Preko és Zadar között. Ilyen nagy hajóval mi még nem utaztunk.

Esténként érdemes a Varoška Ulica és a környező utcák valamelyik éttermébe, bárjába beülni, hogy az ember érezze Zadar esti, éjszakai lüktetését, hangulatát. Az árakról: Aperol Spritz, Martini 18 és 25 kuna között, sör 15 kuna.

Elhagyva Zadart, 101 kunába kerül az autópálya Dubrovnik felé. Az autópályán egy csodálatos kilátással rendelkező pihenőhelyet alakítottak ki a šibeniki tengeröböl mellett, itt mindenképpen érdemes megállni, még ha nem is vagyunk fáradtak. Az autópálya végénél lehajtva átautózunk a Neretva felett, ami a régió legszélesebb - növénytermesztésre is alkalmas - völgyét alakította ki. A 8-as útról megpillanthatjuk a sok vihart kavart Pleješac-híd eddig elkészült egyetlen betonpillérjét. Ahhoz, hogy lejussunk Dubrovnikba át kell haladunk Bosznia-Hercegovinán is, az uniós állampolgárok autóit odafele tulajdonképpen meg sem állították. Visszafelé viszont mintegy két km-es sor állt Dubrovnik irányába, mi ekkor is viszonylag rövid várakozás után át tudtuk lépni a határt.

Horvátország talán legdrágább városa Dubrovnik, legalább is, ami az ételeket, italokat, szállást és a belépőjegyeket illeti. A városba a modern és szép Tudjman hídon át juthatunk be. Első esténk után nekem csalódás volt a város, valószínűleg a nagy várakozás miatt. A Gravitáció című filmmel voltam legutóbb így, Dubrovnikról is annyi szépet és jót hallottam, hogy túl magasra helyeztem a mércét, amit a város elsőre nem ugrott meg. Nem mondom, hogy nem gyönyörű az óváros, de valahogy az összbenyomás nem lett tökéletes. Amit tovább rontott, hogy a Mea Culpa nevű étteremben, miután becsábítottak, felállítottak az asztaltól, mondván inni csak úgy lehet, ha eszünk is, mi pedig csak inni akartunk. Ennyit a horvát vendégszeretetről. Természetesen az esti kikapcsolódást más helyen pótoltuk, ahol ennél jóval szívélyesebben fogadtak, a pénzünket itt költöttük el.

Második napunkra délelőttjére fürdőzést ütemeztünk, mi a Lapad Beachhez laktunk közel, így ezt a nagy kavicsos-homokos strandot választottuk. A strand és a víz is kiváló volt. Itt is jelentkezett a horvát tengerpart drágasága, 0,5 óra jet-skizés 500 kuna lett volna. A déli szieszta után jöhetett a majdnem 2 km hosszú városfal megmászása, úgy számoljunk, hogy legalább másfél óra ez a túra, három helyen is felmehetünk a falra, ha a város felől érkezünk, akkor a belső kapu után rögtön jobbra vehetünk jegyet és tudunk felmenni. Figyelni kell, mert eléggé el van dugva a pénztár, a túrára érdemes vizet és kalapot is vinni. Érdekes, hogy több privát udvarba is belátni, a kikötőben még egy horvát amatőr vízilabda bajnokiba is belenézhettünk, hatalmas szurkolás és a végeredmény: FUN H20 Mlini - Palace 6-5.

Dubrovnik óvárosának főutcája a Stradun, ez köti össze a Pile és a Ploče kaput, szinte hihetetlen, hogy a XI. század végéig itt egy tengeröböl volt. A Stradun Ploče felöli kiszélesedő végén helyezkedik el a Sponza Palota, az Orlando-oszlop, a Városi Harangtorony, a Szent Balázs templom (amelynek lépcsőjén koncertek vannak a Dubrovniki Nyári Játékok keretén belül), a Városháza és a Rektor Palota. Az Orlando szoborral szemben egy szomorú kiállítást is meg lehetett tekinteni. Az 1991-92-es délszláv háború mintegy 200 dubrovniki áldozatának állítottak emléket egy fotókiállítással. A Pred Dvoromon továbbhaladva jutunk el a Székesegyházig.

Amit én szerintem vétek Dubrovnikban kihagyni az a Cabelcar. Én, mint Lanovka fetisiszta, imádom az ilyen típusú felvonókat. 100 kuna a jegy oda-vissza, de a kilátás egészen elképesztő. Érzéseim így – hogy egy másik filmes élményemet is felelevenítsem – sokat javultak a várossal kapcsolatban, hasonlóan a Sin City című mozihoz, ami először nem tetszett, de második megnézés óta a kedvenceim között van.

Aki messzebb lakik a belvárostól, az nyugodtan használja a jól szervezett tömegközlekedést, a Kioszkokban 12 kuna, a buszon 15 kuna a vonaljegy. Váltható Dubrovnik Card 1, 3 illetve 7 napos. Ezzel 24 óráig, 10 illetve 20 alkalommal ingyenes a tömegközlekedés. 5 múzeum, 2 galéria és a városfal ingyen látogatható és jár mellé egy 150 oldalas könyv Dubrovnikról. Illetve több szolgáltatás is kedvezményt biztosít. A kártya az első használattól érvényes, azaz akár előre is megvásárolható. A kártya ára: 1 napra 150, 3 napra 200, 7 napra 250 kuna. Online vásárlás esetén 10 százalék kedvezményt biztosítanak. A városfalra egyébként önmagában 100 kuna a belépő, (a dubrovnik.com-on tévesen 90 kuna szerepel). A város 3 parkolási zónára van osztva, a külső zónában 6-22 óráig kell fizetni, óránként 10 kunát, a középsőben 06-02 óráig, óránként 20 kunát, a belső övezetben pedig éjjel-nappal 40 kuna a díj.

Dubrovnik jóval drágább, mint Zadar, ha a városfalon belül eszünk, iszunk. Az italok 35-45 kuna között mozognak, az ételek árát is nyugodtan be lehet szorozni 1,4-1,5-tel, négy fő 350 helyett 500 kunáért tud megvacsorázni, ez egy jobb palack borral 700 kunáig is felmehet.

Dubrovnikból egy napos túrát szerettünk volna tenni Kotorba. Miután a társaság egy része akart csak Montenegróba menni, ezért a buszos kirándulás mellett döntöttünk. 216 kunáért oda-vissza megjárható az út a Bus Croatia járatával. Az út azonban nem jött össze, miután kiderült, egy nap alatt nem tudnánk megjárni az utat. Ugyanis a montenegrói határon - a szokásos fél óra helyett - 3 óra a várakozási idő, így kb. 0,5-1 óra szabadidőnk maradt volna Kotorra.

Dubrovnikból Šibenikbe megálltunk a tavaly már felfedezett Splitben, a Diocletianus-palota és mini csokis fánk hozott minket vissza.

Šibenik a Krka Nemzeti Park szomszédságában helyezkedik el, ellentétben szinte az összes dalmáciai várossal, nem görög vagy római alapítású, hanem horvát. A város legfőbb látványossága, a tenger felett 70 méter magasan emelkedő a Szent Mihály erőd, amire szemmel láthatóan rengeteg pénzt költöttek az utóbbi időben. A belépő 35 kunába kerül. Innen is szemügyre vehető a Szent János erőd, mely a város feletti dombon található. Ha a város felől közelítjük meg az erődöt ugorjunk be az erőd alatt található Szent Lőrinc Kolostor mediterrán kertjébe és üljünk le egy kicsit az egyik padra. Jól fog esni. A Horvát Köztársaság terén található a Városháza és a Szent Jakab Katedrális, Šibenik másik jelképe, melyet több mint 450 éve szenteltek fel. Kupolája 32 méter magas, a belépés ingyenes. A Kralja Tomislava utcában található az Aquarium Sibenik, ahol tengeri élőlényeket nézhetünk meg 37 kunáért. Aki Šibenikbe látogat semmiképpen ne hagyja ki a város legcukibb látnivalóját, az úgynevezett Teknőcös kutat, ahol egy szökőkútban aranyhalak és teknősök laknak, a teknősök kimásznak a szökőkút vastag mohával borított tetejére és ott napfürdőznek. Az árak Šibenikben jóval mérsékeltebbek, mint Dubrovnikban, Zadarhoz nagyjából hasonló összegekkel kell kalkulálni. Négy fő 300-350 kunáért tud megvacsorázni. Kávé 8-9 kuna, sör 15-20 kuna között. Hasonlóan a már működő hévízi és a formálódó budapesti rendszerhez, Šibenikben is van bérbiciklizési lehetőség. Négy ponton lehet fel- illetve letenni a bringákat, melyeknek a bérleti díja egy órára 4 kuna, 4-6 óra közti időtartamra 20 kuna, 6-tól 12 óráig pedig 40 kuna és akár elektromos kerékpárt is igénybe vehetünk.

Véleményem szerint Horvátországot, mint az olcsó nyaralások helyszínét végleg el kell felejteni, hiszen ha nem is költünk sokat ételre-italra, a látnivalókra mindenképpen muszáj és a belépőjegyek sem olcsók.

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://monarchiaturak.blog.hu/api/trackback/id/tr346649271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jet set 2014.11.03. 12:05:11

Mikor volt olcsó Horvátország? Max. a háború alatt, amikor nem ment oda senki.

Makovecz Gyula Péter · www.monarchiaturak.blog.hu 2014.11.08. 20:46:39

Viszonyítás kérdése a drágaság. 10-15 éve tényleg olcsón lehetett tengerparton üdülni Horvátországban. Ma ezt a szerepet Bulgária vette át. Kérdés, hogy meddig.