Torino nem az a város, ahová első blikkre turistáskodni menne az ember. Pedig nemcsak Juve meccsre érdemes ide jönni. A Királyi palota, a Mole Antonelliana, az Autó Múzeum, Kossuth Lajos emléke vagy a Piazza San Carlo mindenképpen örök élmény lehet annak, aki megnézi.
Mi Milánóból autóval érkeztünk, a belvároshoz legközelebbi parkolóház a főpályaudvarnál, a Porta Nuován van (behajtás a Corso Vittorio Emanuele II és a Via Sacchi sarkán). Ennél közelebb nem nagyon lehet jutni autóval a belvároshoz, mert az úgynevezett ZTL (Zona Traffico Limitato), azaz korlátozott közlekedési terület, így hétköznap délelőtt 07:30-10:30 között csak engedéllyel lehet oda behajtani. A fenntarthatósági vasárnapokon (februártól novemberig, a hónapok utolsó vasárnapján) ez az időszak 10-től 18 óráig tart. Tavaly Milánóban egy ilyen területre történő behajtásunk 70 euróba került, most ezt próbáltuk elkerülni. A parkolóházban két euró egy óra parkolás.
Torino méretéből adódóan barátságosabbnak tűnik Milánónál, itt is rengeteg az árkád, mint Padovában, hosszuk eléri a 18 km-t. Sakktáblaszerű alaprajza a XVIII. században alakult ki. 1861 és 1865 között, a születőben lévő egységes Olaszország első fővárosa, itt választották királlyá II. Viktor Emánuelt.
A "barokk ikrek"
A főpályaudvarról tulajdonképpen egy egyenes út vezet a Piazza San Carlóra, a Piazza Carlo Felice és a Via Roma útvonalon. A Piazza San Carlo a XVII. században született, eleinte katonai gyakorlótérnek használták és a következő évszázadban nyerte el mai formáját, árkádai alatt kávézók és éttermek vannak. Területe majdnem 13.000 négyzetméter, közepén Emánuel Filibert, savoyai herceg lovasszobra áll. A térre a "barokk ikrek" között lépünk be, egyikük a San Carlo (épült 1619-1835 között), másikuk a Santa Cristina (épült 1639-1716 között) templom.
A legrégebbi egyiptomi múzeum és Kossuth
A tér után, a Via Romáról jobbra letérve érhetjük el az Egyiptomi Múzeumot (Museo Egizio), az 1679-84 között, barokk stílusban épült Carignano-palotát és az épületben lévő Museo del Risorgimentot, az olasz Nemzeti Múzeumot. Itt kapott helyet Kossuth Lajos emlékszobája is, aki 1861-től 1894-es haláláig élt a városban. A múzeumba történő belépésről itt találunk információt. A palota másik szárnyában a hercegi lakosztályok tekinthetőek meg, a nyitva tartásról és jegyárakról itt olvashatunk. Nem véletlen, hogy ebbe az épületbe került az olasz egyesítést bemutató gyűjtemény, hiszen a palotában született II. Viktor Emánuel és itt ülésezett az egyesítés utáni első olasz parlament is.
Az Egyiptomi Múzeumot 1824-ben alapították, így a legöregebb ilyen tárlat a világon és a második legnagyobb. Hét évszázadot felölelve, több mint 37.000 a kiállított tárgyak száma, köztük papirusztekercsek, sírok, szobrok, domborművek, festett szövetek. Tavaly mintegy 850.000 látogatója volt. Részletek a látogathatóságról és a belépőkről itt.
Hercegek otthona és a lepel
A Piazza Castello az UNESCO Világörökség részét képező Palazzo Madame otthona, ez a tér egy teret alkot a Piazza Realéval. A palota területén már a római korban is állt egy erőd. Erre épült a savoyai hercegek négytornyos vára, mely korábban közvetlen összeköttetésben állt a Királyi-palotával. A nyugati fala elé a XVIII. században épült a barokk homlokzat. Később szenátus, majd bíróság székhelye, 1949-ben itt ravatalozták fel a Grande Torino áldozatait. 1934 óta az Antik Múzeum otthona.
A Királyi-palota épületegyüttese összesen nyolc kiállítási területet rejt: fegyvertár, könyvtár, kert, képgaléria, archeológiai múzeum, a Szent lepel kápolna, a Chiablese-palota és maga a Királyi-palota. A neoklasszicista palota a XVI-XVIII. században épült, kiemelkedő látnivaló a fegyvergyűjtemény, a bál- és a trónterem. Az 1668 és 1694 között, a torinói lepel számára épült kápolna (Capella della Sindone - Szent lepel kápolna) jelenleg felújítás alatt áll, várhatóan 2018 szeptemberében nyitja meg kapuit a vendégek előtt. 1693-ban helyezték itt el a leplet és az 1997-es tűzvészt követően szállították át a szomszédos Keresztelő Szent János székesegyházba (Cattedrale di San Giovanni Battista), ahol jelenleg is őrzik. A leplet átlagosan tízévente, legutóbb 2015-ben lehetett megtekinteni.
A 103.000 négyzetméteres kert februárban nem mutatott túl sokat, egy része ennek is el volt zárva a látogatók elől, de tavasszal és nyáron biztosan színes pompával ragyog. A Királyi-palota nyitva tartása és a belépők ára itt érhető el.
A világ legmagasabb múzeuma
A Mole Antonelliana a város talán leglátogatottabb látnivalója, ezt támasztja alá, hogy sehol máshol nem kellett a jegyvásárlásnál sorban állni, csak itt. Az épület eredetileg zsinagógának épült 1863 és 1889 között, de ahogy haladtak az építkezéssel, eldőlt, hogy soha nem lesz zsinagóga és Torino városa megvásárolta. 47 méteres magasságúnak tervezték, 1869-ben, 70 méteres magasságnál jártak, amikor pénzhiány miatt a kupolát egy lapos tetővel zárták le. A pénzhiány mellett a zsinagóga külső formája sem nyerte el a megbízók tetszését, ezért 1873-ban eladták azt a városnak. A városvezetés II. Viktor Emánuelnek szentelte volna az épületet, a céljuk az volt, hogy az 1884-es világkiállításra elkészüljön, öt évet csúsztak vele. Ebben az évben 90, 1887-ben 113, 1889-ben 167 méteres magasságra jutottak. 1953 májusában egy vihar megrongálta tornyot, de 1955-re helyreállították. 1960-ban új csillag került a tetejére, ezzel érte el a jelenlegi, 167,5 méteres magasságot. Ezzel máig a legmagasabb falazott épület Európában.
1961-ben készült el az első felvonó, amivel a 85 méteres magasságban található panoráma teraszhoz lehet feljutni. A liftet 1999-ben újították fel, a kupola alatt, a fotelekben feküdve, a két vászon egyikét figyelve, igen szürreális, ahogyan a felvonó a kupola közepén lévő kis nyíláson át eltűnik, mint valami szörny szájában. A panorámateraszról egész Torino és az Alpok hegyláncai is láthatóak. A Filmmúzeum 2000-ben nyitotta meg kapuit, a mozi és a filmkészítés hőskorától, a némafilmektől napjainkig követhetjük nyomon a film történetét. Az alsóbb szinteken filmes relikviák, díszletek, kamerák, a vágószoba eszközei láthatóak, úgy kiállítva, hogy a gyerkőcök is könnyen belenézhessenek. A körbe haladó rámpán filmek sokasága fut, amikbe az audio guide-dal bele is hallgathatunk. Vannak köztük koncertfilmek is, melyek előtt spontán táncolókat is láthatunk. A kupola külső felületén esténként a Fibonacci számsorozat látható.
Pó-part és a templomok
Utunk ezután a Piazza Vittorio Venetón keresztül a Pó partjára vezetett, a tér a torinói éjszakai élet központja. A Pó itt még csak száz köbméteres átlagos másodpercenkénti vízhozammal bír. A térről az I. Viktor Emánuelről elnevezett hídnál jutunk ki a folyópartra. Innen láthatóak már a túlparti impozáns épületek (Gran Madre di Dio templom, Museo Nazionale della Montagna) és a Basilica di Superga, amely mögött tragikusan ért véget a Grande Torino sikersorozata. A bazilikát 1731-ben szentelték fel, a Savoyai-ház királyai, két kivételtől eltekintve, itt nyugszanak. A bazilika 672 méter magasan áll, saját magassága 75 méter, 131 lépcsőn juthatunk fel az épülethez, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra.
Középkori falu az expóra
Az I. Umbertóról elnevezett hídnál kezdődik a Parco Del Valentino, mely a Borgo Medievale otthona. Ez egy középkori falu, melyet az 1884-es világkiállításra építettek. Talán kicsit hasonlít a Vajdahunyad várára, vagy a Bikali élménybirtokra. XV. századi konkrét piemonti falvak utánzata, nemcsak az épületeket, de a középkori életet is bemutatja. Többek között kastéllyal, konyhakerttel, templommal, kovácsműhellyel, papírmalommal, ácsműhellyel. A felnőtt belépő 5 euróba kerül, áprilistól októberig 8-20 óra között, novembertől márciusig 8-19 óra között látogatható.
Autó Múzeum
A város déli részén, a Pó folyó partján áll az Autó Múzeum (Museo dell'Automobile), mely a következő feltételekkel várja a benzingőz rajongóit. A múzeumot 1932-ben alapították, 1960-ban költözött a jelenlegi helyére, melyet legutóbb 2011-ben újítottak fel. Három szinten, 19.000 négyzetméteren sétálhatjuk körbe a bemutatott autókat, olyan részkiállításokkal, mint "Az autó és az ember", "Az autó és a formatervezés" és "Az autó és a XX. század". Néhány, a mintegy nyolcvan autótípusból, amelyek a kiállításon láthatóak: Alfa Romeo, Ferrari, Lancia, Maserati, Bugatti, Fiat, Mercedes, VW, Austin, Citroen, Renault, Trabant (!), BMW, Peugeot, Mini Morris.
Torino harmincnyolc múzeumával, tizenkilenc egyéb látnivalójával, templomaival, utcáival és hangulatával mindenképpen megtekintésre javasolt.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
