Európa két természeti ritkasága pár kilométerre egymástól: egy torlasztó és egy mészkőbe vájt hasadékvölgy. Vízből kiálló fatörzsek, magas, szinte függőleges sziklaszirtek, zúgó hegyi patakok, vízesések, barlangok. Mindez sétálva felejthetetlen. Az ezeréves határon túl pedig egy ipari látványosság vár minket.
1837 nyarán a megázott talaj megcsúszott a völgyben és elzárta a Cohárd, Vereskő, Likas, Juh és Lóhavas patakok folyását. Az öt patak vize felduzzadt, létrehozva a Gyilkos-tavat. Neve onnan ered, hogy a legenda szerint a földcsuszamlás pásztorokat és nyájukat is maga alá temetett és ez festi vörösre időnként a tó vizét. A tudományos magyarázat ezzel ellentétben az, hogy a nagyobb esőzésekkor a csapadék kimossa a talaj vasokker tartalmát és ezt összegyűjti a Vereskő-patak. Erre utal a román (Lacul Rosu) és a XIX. századi katonai térképeken feltűnő Vörös-tó elnevezés is.
Ha tehetjük, a leparkolás után (2,5 lej/óra) szálljunk csónakba. Két fő 20, hat fő 40 lejért tud bérelni csónakot, ekkora összegért fél órát evezhetünk a tóban. Kerülgessük a fák csonkjait, csak lebegjünk a vízen és átélhetjük azt, amiről Orbán Balázs így ír: „Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben.”
A tó körül kilencállomásos tanösvény vezet körbe, ahol megismerkedhetünk a tónak és környékének állat- és növényvilágával. A tó maga csodálatos, de a környezete, a kiépített infrastruktúra és az el is készült kényelemfokozó beruházások karbantartása hagy kívánnivalót maga után. Ennél is nagyobb probléma a tó fokozatos feltöltődése, ami egy természetes folyamat. Ezt két, a tó felett kialakított hordalékfogó tóval próbálják megállítani vagy legalább lassítani.
Induljunk tovább a szoros felé, először a Tündérkert szikláival találkozunk. Majd bal kéz felé pillanthatjuk meg az Oltárkövet, az első szerpentines részt (ez a Kis szerpentin) követő egyenesből már láthatjuk. Az 1147 méter magas sziklaormot, csak 1935-ben mászták meg először. Szemben, a túloldalon áll az 1125 méter magas Mária-kő, Nagy Ödön marosvásárhelyi tanár és természetjáró szerint „mint óriási orgona az Oltárkő templomában”.
Ahogy haladunk tovább, a völgy egyre szűkebb lesz, a sziklafalak akár 300 méterre is fölénk nyúlnak. Mindez a tektonika és a Békás-patak munkája. A szorosban csak a patak és a közút fér el, szűk íveken kanyarodva, többek között a Nagy szerpentinnél. Ahol a Kis Békás-patak a Békás-patakba ömlik, ott találjuk a Pokol kapuját. A sziklafalak szinte függőlegesek, szinte állandóan árnyékot adnak. A népnyelv a következő szakaszoknak is találó nevet adott: Pokol tornáca, Pokol torka. A harmóniát talán csökkentik az árusok szilafal alatt álló faházai.
A szorost 1971-ben nyilvánították védetté, jelenleg, többek között a Gyilkos-tóval együtt, a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Park része.
Ha nem ódzkodunk átlépni az ezeréves határt és érdekelnek az ipari látnivalók, ne hagyjuk ki a Békási-víztározót. 1960-ra végeztek a munkálataival, a Beszterce folyó felduzzasztásával Románia második legnagyobb víztározója lett és a mai napig is az. A területen sok sorkatona, rengeteg politikai fogoly és egyéb elítélt is dolgozott. A gát 435 méter hosszú, 127 méter magas, a tövénél 119 méter széles. A vízerőmű hat turbinájának teljesítménye összesen 210 MW. A 35 kilométer hosszú felduzzasztással keletkezett tó legnagyobb mélysége 97 méter, területe mintegy 33 négyzetkilométer. Létrehozásakor sokakat költöztettek el más területre, az ilyenfajta emberi tényező akkor nem volt szempont. huszonkét falu tizennyolcezer lakójának kellett elhagynia az otthonát, két temetőt is elköltöztettek. Az ott hagyott rengeteg emlék miatt, akár ez is lehetne egy gyilkos tó.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
