Monarchia túrák

Az utazással szerzett élményidet senki nem veszi el tőled!

Szabadka, a szecesszió városa

2017. szeptember 04. 18:36 - Makovecz Gyula Péter

Szabadkai kirándulásunk remekül sikerült: Kusturica film a határon, nehezen megfogható hangulatú piac, gyönyörű szecessziós városháza, nagyon odaadó idegenvezetéssel, ízletes délszláv vacsora, naplementés palicsi séta és végtelenül kedves és segítőkész emberek.

Kusturica a határon

Szabadka mindössze 12 km-re fekszik közúton a magyar határtól, ha Tompának vesszük az útirányt. Ezen a szakaszon szinte a határig lakott területen haladunk a város központjáig és a várakozási idő is hosszabb lehet annál, mintha egy kis határátkelő helyet választunk. Mondjuk, legyen ez Bácsalmás, ahol Kusturica is szembe jön velünk. Ez az átkelő 07:00-19:00 között tart nyitva, főleg a visszaúton ezt vegyük figyelembe.

Hogy hogy jön a képbe Kusturica, hát a határellenőrzésnél, mintha egy általa rendezett filmbe csöppennénk. A magyar oldalon elegáns, udvarias határőrök, a szerb oldalon pedig forog a kamera. Ha nem megy előttünk egy szerb autós, nem tudtuk volna, mikor mit kell csinálni. Az ütött-kopott környezeten még csak túllép az ember, de az kicsit furcsa volt, hogy a kézzel nyitható-zárható, sokféle festéket látott sorompók egyike teljesen, a másik félig le volt eresztve, ezt kerülgették felváltva az autósok. Akiknek ki kellett szállniuk a járműből és nekik kellett az iratokat a házikó ablakához vinni, ahol egy kigombolt ingű, kétnapos borostával unottan ülő szerb határőr csinált velük valamit, majd visszaadta. Húsz méterrel arrább ismét meg kellett állnunk, ahol egy másik határőr benézett a csomagtartóba és már Szerbiában is voltunk, életünkben először. A procedúra végén csak nevettünk a szürreális élményen, de talán nem bántuk, hogy visszafelé már Tompának jöttünk. Útközben csodálkozzunk rá a hazai eperárusok esernyőihez hasonló buszmegállókra.

Gombtól az elefántig – A piac

Első állomásunk a 6 és 15 óra között nyitva lévő piac volt. Nem vagyok egy nagy piacra járó, az ilyen típusú piacokat pedig végképp nem szeretem, de a méretét, a kínált portékák mennyiségét nem lehet elvitatni. Valószínűleg tényleg mindent meg lehet itt venni, a gombtól kezdve az elefántig. Forinttal is fizethetünk, – nemcsak itt, hanem szinte mindenhol a városban – 1 dinárt 2,50 forinttal lehet számolni. Parkolni legegyszerűbben talán a piac mögött tudunk, az egész napra (a III. zónában a díjköteles időszak 5-15 óra között van) érvényes jegyet 82,10 dinárért vagy 300 forintért tudunk venni a parkolóőröktől. Jegyautomatát sehol ne keressünk a városban, mindenhol magyar útmutatóval is ellátott parkolószelvényt kell a kioszkban vennünk és azon kell bejelölnünk a parkolás kezdetét vagy sms-t küldünk. Egy-, kétórás és napijegy van, a város területe négy parkolási övezetre van osztva. Mi a sárga, II. zónában parkoltunk, ott 58,94 dinár két óra, időkorlát nincs, 7-20 óra között kötelező a jegy. A parkolás tehát nem drága, de az adatroaminggal vigyázzunk, Szerbia nem az EU, a mobilnetezés költsége 2369,3 Ft/MB!

A szecesszió városa

A parkolás után rohantunk a városházához, minden hétköznap 12 órától lehet megtekinteni az épületet, ahová a főbejárat melletti ajándékboltban lehet jegyet váltani 100 dinárért. A boltban magyar nyelvű könyv is kapható. A városházán Sonja volt az idegenvezetőnk, vegyes társaságunk miatt a magyar mellett szerbül és angolul is elhangoztak az információk. Voltunk már pár idegenvezetésen, de ilyen kedves felvezetést még sehol sem hallottunk: „Tessék sokat fényképezni és mosolyogni!”. Hát rajtunk nem múlott. A ház 1908 és 1912 között épült Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján, ez a harmadik városháza a téren. Mérete monumentális, 105 x 55 méter, hasznos területe 16.000 négyzetméter. Tornya 76 méter magas, sajnos nem látogatható, pedig biztosan szép lenne fentről a kilátás. A városháza illett a Délvidék legnagyobb városához. Igen, Szabadka a délszláv királyság létrejöttekor az új ország legnépesebb városa volt, nagyobb Zágrábnál és nagyobb Belgrádnál.

Az építész párosnak nem ez az egyetlen épülete a városban az első szecessziós középületük az 1902-ben felépült zsinagóga volt, majd a városháza, a Kereskedelmi Bank Rt. épülete (1907), a Vigadó Palicson (1909) és több tópart nyaraló, valamint a víztorony ugyanitt.

Ahogy belépünk, a városházába rögtön magával ragad egyedülálló hangulata. Díszes, Róth Miksa által készített, festett üvegablakok, fafaragások, virágminták, kovácsoltvas részletek, sok-sok Zsolnay kerámia, emléktáblák. Az emléktáblák nemcsak az állam és a város vezetői, de a mesteremberek nevét is megörökítették. A szem gyönyörködtetése mellett a praktikusság is fontos szempont volt a tervezés és az építés során. Egy jól használható városházát álmodtak meg, amely sikerült, ma is kiszolgálja a felmerülő igényeket.

A Díszteremnél nehéz szebb helyet elképzelni a testületi ülések lebonyolítására, ilyen helyen csak jó döntéseket lehet hozni. A teremben békésen megfér egymás mellett a szerb, a magyar, a horvát, a bunyevác és az uniós zászló. A festett üvegablakokon Árpád, Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, Hunyadi János, Mátyás, Werbőczy és Rákóczi látható. A Habsburg uralkodók közül az éppen regnáló Ferenc József és a településnek a szabad királyi város rangot adó Mária Terézia szerepel. A Díszterem mellett van a polgármester fogadószobája, itt akár az ő székébe is beülhetünk egy fénykép erejéig.

A városháza terén, a Szabadságtéren áll 2001-től a Kék szökőkút, a Korzó elején pedig 1986 óta a Zöld szökőkút, utóbbi felújításara vár. Mindkettőt Zsolnay kerámiák borítják.

A Korzó a városháza felöli sarki épülete a Népszínház. Kilóg a sorból, mert klasszicista stílusban, 1854-ben épült, szállodának szánták, de sosem funkcionált így. Többször átalakították, majd 1915-ben leégett. Csak a tér felé néző, hat korinthoszi oszlopos homlokzata maradt épen. Az utóbbi években teljes körű felújításon esett át, újra a város büszkesége és a színházi társulat otthona.

A Korzó tehát a Népszínháznál kezdődik és a Raichle-parkkal végződik. A város legszebb sétálóutcája. Korábban Kossuth Lajos és Sándor király nevét is viselte.

A park mellett áll a Raichle-palota. Raichle Ferenc Jakabhoz és Komorhoz hasonlóan a századforduló kimagasló építésze volt, talán kevesebb szerencsével. Ő tervezte a gimnázium és a mai könyvtár, a korábbi Nemzeti Kaszinó épületét. A zsinagóga és a városháza pályázatára is nyújt be terveket, de nem ő nyert. A palota és a környező bérházak építésére felvett hitel miatt csődbe ment és 1906-ban Szegedre költözött, miután mindenét elárverezték. Itt is több épület őrzi a keze nyomát, az első világégés után a fővárosba költözik és hiába alkothatna még negyven év múlva bekövetkező haláláig, ezt követően már egyetlen jelentősebb épületet sem tervez. Szabadkai lakóháza 1904-ben épült, platánfák szegélyezik a kétemeletes épületet, mely nem önállóan, hanem házsorban áll, mégis uralja az utcaképet. Az erdélyi népművészet ihlette díszítését, melyhez Zsolnay kerámia, velencei üveg, muránói mozaik és rózsaszínű márvány is felhasználásra került. Udvarában ma kávézó üzemel, az épület jelenleg egy modern képzőművészeti galéria otthona.

A Ferencesek temploma és rendháza a korábbi szabadkai várhelyén áll. 1730 és 1736 között épült, jelenlegi formáját 1908-ban kapta, bal oldali tornya is csak akkor készült el, szimmetrikussá téve az épületet. A templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték fel, fehérmárvány főoltárán karddal a kezében látható. Belső kialakítása neoromán és neogótikus jegyeket rejt, itt van az ország egyetlen elektropneumatikus orgonája.

A már említett zsinagóga felújítás alatt áll, az UNESCO 100 legveszélyeztetettebb műemléke között szerepel. A renoválás tervezett befejezése ez év vége. Érdekesség, hogy a tervezők nem ide, hanem Szegedre szánták. Legalább is oda nyújtották be egy pályázatra, de miután ott nem nyert, így valósult meg Szabadkán. Majdnem 800 négyzetméteres, nagy kupolája nem téglából, hanem kisebb súlyú, acélhálóra helyezett gipszből készült. Az épület alatti homok miatt viszont így is földbe süllyesztett betoncölöpök tartják a kupolát. Ezt az épületet is Zsolnay kerámiák díszítik.

Cevapcici és sopska

Az estebéd helyszínéhez nem lehet jobbat kívánni, mint a Bates étterem. Kedves kiszolgálás, tradicionális délvidéki tál két személyre, rajta rostélyos, cevapcici és külön sopska saláta. Két fő 1.900 dinárért teljesen kimaxolta magát, mind az étel, mind az ital tekintetében. Ha már gasztronómia, a Raichle-palota udvarába is érdemes beülni, a Boss Kávézóba. Sütemények 300, 1 dl rozé 160, pohár sör 135, ásványvíz 120, kávé 115 dinár.

Fürdés nélküli Palicsfürdő

A 4,2 négyzetkilométeres Palicsi-tó Szabadka elővárosában fekszik. Már századfordulón villamos kötötte össze a várossal (1897), végállomása a víztoronynál volt. A Monarchia egyik legfelkapottabb fürdőhelye volt. A XVIII. század óta ismert a víz és az iszap gyógyító ereje, főként csont- és bőrbetegségek kezelésére. Sorban épültek a villák és 19 hektárra bővült a tó körüli park. 1950-ben állatkert nyílt Palicson, ma 10 hektáron mintegy 60 állatfaj tekinthető meg. Nyitva tartás és jegyárak itt.

Később a víz szintje azonban csökkeni kezdett, a tisztítatlan szennyvíz tóba eresztése miatt kedvezőtlen algavirágzás indult és ez 1970-ben szinte a teljes élővilág kipusztulásához vezetett. A következő évben leeresztették a tavat, eltávolították az iszapot, szennyvíztisztító épült. 1976-ban újra vízzel töltötték fel a tómedret. 1984-ben termálfürdő épült.

A víz az utóbbi négy évben a mikro- és hidrobiológiai vizsgálatok szerint azonban ismét nem ajánlott fürdőzésre. Pedig 1995 óta a Tiszából is kap friss vizet egy csatornán keresztül. Ha a vízben nem is lehet, a víz melletti vendéglátóhelyeken felfrissülhetünk, az üdítő 140, 3 cl vodka 200 dinárba kerül. Emellett séta, kisvonat, kismotor, kerékpározás, vizibiciklizés közül választhatunk.

Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://monarchiaturak.blog.hu/api/trackback/id/tr4712800272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

sóskatáska 2017.09.05. 18:43:32

A második határőrt vámosnak hivják.

Janossz 2017.09.05. 20:06:14

Esetleg javasolnék a Szerzőnek egy közelebbi célpontot: Makót.
Megnézhetné-megtudhatná miért is kell milliárdos költséggel felújítani egy húsz éves épületet.
Tudja Ő, miről van szó. A Szabadkán látottak-dícsértek mind 100+-osok.

Makovecz Gyula Péter · www.monarchiaturak.blog.hu 2017.09.05. 20:55:27

@Janossz: Bevallom Makón még nem jártunk és egyelőre nem is tervezzük.

Janossz 2017.09.05. 21:02:18

@Makovecz Gyula Péter: Nevedből gondoltam, némi kapcsolatod van a szupersztár-építésszel.
Ha nincs, elmehetsz még Makóra, nem fogsz sírva fakadni, max káromkodsz egy sort.
Ha mégis volna, ne menj arra!