Székelyudvarhely a székely anyaváros. Központjában egy vár maradványai állnak, ez a Székelytámadt vár. De honnan jön ez a furcsa elnevezés Székelyföld szívében?
A régészeti feltárások szerint már a római korban is állt a helyén egy erődítmény, a limes egy fontos pontja volt. 1357-ben székely országgyűlést tart Udvarhelyen I. Lajos. Később kolostor, a XV. század végétől ismét vár épült a területén. A vár első írásos említése 1492-ből való. A következő évben II. Ulászlónak panaszkodnak a székelyek, hogy Báthori István erdélyi vajda azért építtette a várat, hogy őket elnyomja. Az uralkodó jogosnak találta a megkeresést és a várat a domonkos-rendi szerzeteseknek adományozta. A székelyek különleges kiváltságokkal rendelkeztek, melyek kiterjedtek a jogszabályalkotásra, az önálló közigazgatásra, bíráskodásra, katonai területekre és bizonyos adómentességre is. 1557-ben ismét csorba esett ezen, János Zsigmond elfogadtatott egy országgyűlési határozatot, mely szerint a magyar, a szász és a székely nemzetalkotó közösségek közül, ha kettő hoz valamilyen jogi döntést, az kötelező érvényű a harmadikra is. Ez egyértelműen a székelyek megadóztatását próbálta elérni. Ezt tetézte 1562-ben, hogy székely előkelők is adófizetésre kényszerítették volna a közszékelyeket. 1562 áprilisában Székelyudvarhelyen nemzetgyűlés ült össze, a legfontosabb pont a túlzott adózás megszüntetése volt, mely az elszegényesedés felé terelte a közszékelyeket. Miután a székelyek és az uralkodó képviselői nem tudtak megegyezni, a fegyveres tábor Segesvár, majd kétfelé válva Gyulafehérvár és Marosvásárhely felé indult. Menet közben kúriákat dúltak fel, több csatát is megnyertek, de Vaja mellett sorsdöntő vereséget szenvedtek. Két vezetőjüket kivégezték, sok felkelőt megcsonkítottak. A sikertelen felkelés a székelyek kiváltságainak megszüntetéséhez vezetett, kialakult a feudális rendszer nemességgel és jobbágysággal.
Az uralkodó katonai eszközökkel is féken akarta tartani a székelyeket, akik nem szerették a várakat, ezért a régi vár helyén 1565-re felépítteti az új, olaszbástyás erődítményt. Mérete mintegy 120 x 90 méter volt, négy sarkán négy bástya (Fóris, Hajdú, Bánffy, Telegdy). A bástyákat és a falakat a Nagy-Küküllőből idevezetett vízből feltöltött vizesárok vette körül. A vár területén három szárnyból álló palota állt. A vár a Székelytámadt gúnynevet kapja, hogy a székelyeknek soha ne jusson eszükbe a lázadás. Az udvarhelyi erőd párja a Lécfalva melletti Várhegyen álló vár, Székelybánja névvel. Ebből állt össze egy cinikus szójáték: Székelytámadt – Székelybánja. Mindezek ellenére, 1599-ben a havasalföldi Vitéz Mihály vajdához (aki visszaadja a kiváltságaikat) csatlakozó közszékelyekből álló csapatok lerombolják. Egy éven belül azonban rendelet születik az újjáépítéséről és a közszékelyek ismét földesuraik alá kerülnek, miután a vajdát az erdélyi rendek és a császár egyesült csapatai legyőzik. Tényleges munkálatok csak az 1620-as években történnek, majd 1661-ben a törökök égetik fel. Utoljára a Rákóczi-szabadságharc alatt van katonai szerepe, hogy ne kerüljön az osztrákok kezére, Pekry Lőrinc kuruc várkapitány 1706-ban leromboltatja. A XIX. században kvázi kőbányaként szolgált, a könnyen hozzáférhető köveket sok-sok házépítésnél felhasználták. A Kornis családtól 1852-ben vásárolja meg a város, 1889-ig a főreáliskola (ma Eötvös József Szakközépiskola) építésének kezdetéig még állnak a palota falai. Ekkor bontják le azokat, egyenletes területet hozva létre az oktatási intézmény részére. A mai várfalak az 1893-as állapotot tükrözik, ekkor bontják vissza 6-12 méteres magasságig és fedik le kőlapokkal.
Napjainkban komoly restaurálási törekvések indultak (miután a 2010-es tervekből semmi sem lett), a Hajdú-bástyát teljesen helyreállítanák, a falak állapotát is feljavítanák és parkosítanák az iskola és a falak közötti területet, mindez 4 millió euróba kerülhet.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebookon vagy csak nyomj egy lájkot!
